„Ez a nehéz pillanat is elérkezett, sajgó szívvel, de befejezem – mondta a csupa szív, sportszerűségéről és intelligens stílusáról közismert, halk szavú játékos, aki 1989-ben Lemgóban édesapja irányításával kezdett el kézilabdázni, majd sikeres német klubjai mellett svájci csapatokban, valamint Dunaújvárosban is méltán volt a közönség kedvence. – Januárban a családommal együtt végleg hazaköltöztem Hannoverből, mert itthon és persze a sport közelében, a kézilabdában képzelem el a jövőmet. Talán nem is kell magyaráznom, miért, hiszen fantasztikus élmények és sikerek kötnek a játékhoz. A sok jót, vagyis a két olimpiai bronzmeccset, a KEK- és EHF-kupa-diadalt, a magyar bajnoki címeket és MK-győzelmeket sosem felejtem el."