Kézilabda: Hálás vagyok, hogy ennyivel megúsztam - Mocsai T.

„Annyira emlékszem a balesetből, hogy előttem valami szürkeség megjelenik. Háromnegyed hét táján mentem, már sötét volt a hatvanhetes úton. Aztán homályos minden, és arra emlékszem, hogy úton vagyok Kaposvár felé a mentőautóban.”

A Nemzeti Kézilabda Akadémia menedzsereként és Felsőmocsolád független polgármestereként dolgozó ifjabb Mocsai lelkileg túltette már magát a baleseten – ennek bizonyítéka, hogy félelem nélkül ül autóba –, ám fizikailag még tapasztal kísérőtüneteket, gyakran fejfájás gyötri, az utóbbi napokban pedig – miután elkezdett dolgozni és aktívan mozogni – bizsergő érzés jelent meg a kezében.

„Rengeteg feladatom van az akadémián és polgármesterként is. Nagyon sokat kell dolgoznom azért, hogy megfelelő szintű minőségi munkát folytassak. Lehetséges, hogy ez a baleset arra utal, vissza kell lépni. Arra törekszem, hogy jobban meg tudjam szervezni a mindennapjaimat, és türelemmel tervezzem meg a feladataimat.”

„Rengetegen telefonáltak, jelentkeztek, segítettek, imádkoztak. Ez indirekt módon biztosan segített átvészelni ezt az időszakot. Le a kalappal a veszprémi szurkolók előtt is [akik egy transzparenssel kívántak jobbulást neki – a szerk.], köszönöm nekik! – mondta Mocsai, és hozzátette. – Hálás vagyok, hogy ennyivel megúsztam ezt a balesetet.”