Katrine Lunde: Büszke vagyok arra, amit a Győrrel elértünk

– Gondolom, nem ilyen befejezésre számított…
– Valóban nem, mert a problémák ellenére szerettük volna arannyal zárni a szezont – válaszolta a Nemzeti Sport Online-nak Katrine Lunde, a Győri Audi ETO-t öt év után elhagyó norvég kapus. – Nehéz volt megélni a Fradi elleni vereségeket, de annak nagyon örültem, hogy vissza tudtam térni a hajrára, és újra a kapuban állhattam, így búcsúzva az itteni barátoktól. Különös volt, mert az utolsó meccsem volt egyben az első is az új arénában. Hamar edzésbe tudtam állni a szülés után, és úgy éreztem, segíteni tudok a csapatnak. A válogatottba is szeretnék visszatérni. A júniusi brazíliai edzőtáborban még nem leszek ott, de bízom benne, hogy a decemberi világbajnokságon már játszhatok.

– Mennyire változott meg az élete Atina érkezésével?
– Volt, hogy kétszer-háromszor is fel kellett kelni éjjelente Atinához, de mostanában már nyugodtabban alszik. Többet vagyok a szabadban, sokat sétálok vele, jó értelemben változtatta meg a napi rutinomat, mert előtte ha nem volt meccs vagy edzés, sokszor inkább otthon pihentem.

– Ha visszaugrunk az időben, kétezer-tízben az első skandináv játékosok között volt, akik Európának ebben a részébe jöttek kézilabdázni.
– Nagy lépés volt, amikor úgy döntöttem, a Viborg után Győrben folytatom a pályafutásomat. Sokat gondolkodtam rajta, mert előtte csak északi csapatokban szerepeltem, de örültem is az ETO megkeresésének. Az első időszak kihívás volt, mert Norvégiával ellentétben kevesen beszéltek angolul.

– Mekkora szerepe volt benne, hogy egy évvel később Heidi Löke is Győrbe igazolt?
– Természetesen tisztában volt vele, hogy én itt játszom, és amikor beszéltünk, jó dolgokat mondtam neki a klubról. Nekem is könnyebbség volt, hogy másik norvég játékos érkezik a csapatba.

– Ki lehet választani egy legszebb emléket az öt évből?
– Nehéz kiemelni bármit is, mert együtt írtunk történelmet, együtt értünk fel a csúcsra. Korábban is többször közel volt a Győr a nagy sikerhez, de csak az elmúlt években jött össze a Bajnokok Ligája megnyerése. A csapattársakat is a szívembe zártam, az évek során igazi európai klubbá vált az ETO, így már mindenkivel meg tudtam magam értetni házon belül is. A városban is megszokták a külföldieket, és bár a sportolók speciális életet élnek, így nem állíthatom, hogy ennyi év alatt teljesen kiismertem a magyar embereket, de mindenki segítőkész volt, a mindennapokban jól elboldogultam a városban.

– A szurkolók is különböztek attól, amihez korábbi csapataiban hozzászokhatott.
– Az itteni szurkolók más habitusúak, mint a norvégok. Már az ideérkezésem előtt tudtam, hogy különlegesek, és elmondhatom, sok meccset nyertek meg nekünk azzal, hogy belehajszoltak minket a győzelembe. Nagyon sok energia érkezett a nézőtérről, eleinte furcsa volt, amikor a meccsek után körbementünk, és mindenki meg akart ölelni, vagy adni egy puszit, de aztán hozzászoktam.

– Van bármilyen rossz érzése a Győrrel kapcsolatban, hogy nem tudtak megegyezni a folytatásról?
– Nem is tudom, mit válaszoljak erre… Nem szeretnék senkit sem megbántani.

– Sokan mindenesetre nem értették, amikor kiderült, hogy a Rosztovban folytatja.
– Fontos volt a döntésemnél, hogy jó előérzetem volt a felvázolt tervekkel kapcsolatban. Ismerem az edzőt még az Aalborgból, így tudom, mire számíthatok. Már most is jó kerete van a Rosztovnak, amely a nyáron tovább erősödik. Szeretnénk Európa élmezőnyéhez tartozni, és bejutni a final fourba. Ez azonban nagyon nehéz lesz, és időre lesz szükség.

– A Bajnokok Ligája következő kiírásában akár össze is találkozhat a Győr az ETO-tól távozókkal megerősödő Rosztovval.
– Könnyen megtörténhet, én személy szerint szívesen térnék vissza Győrbe. Az ETO-nak a selejtező miatt korábban kell kezdenie a felkészülést, és sok új játékost kell beépítenie, de biztos vagyok benne, hogy ott lesz a csoportkörben.

– Összességében hogyan értékeli az elmúlt öt évet a karrierjében?
– Ez volt a leghosszabb időszak, amit egy klubnál eltöltöttem, de nagyon élveztem. Több barátot is szereztem, és ahogy korábban mondtam, szép emlékeket viszek magammal. Örülök, hogy a vasárnapi kerti partin el tudtunk búcsúzni a szurkolóktól, mert erre sajnos a döntő után nem nyílt mód. Büszke vagyok arra, amit közösen elértünk.