A magyar irányító német bajnoki címmel búcsúzna a Plázacicáktól

A győri nevelésű Temes Bernadett az ETO után játszott itthon a DVSC, a Dunaferr és a Vác csapataiban, majd a Németh András irányította osztrák Hypóban szerepelt. 2013-ban a KEK-döntő előtt két nappal súlyos sérülést szenvedett, a keresztszalag-szakadásból fél évig lábadozott. A rehabilitációt még Ausztriában töltötte, így csak decemberben csatlakozott a német TuS Metzingenhez.

„Több ajánlatom volt, más országokból is kerestek, de tetszett az a jövőkép, amit Rott Ferenc felvázolt – kezdte Temes Bernadett a Nemzeti Sport Online-nak. – A háttér adva volt, a csapat fejlődni akart, ebben pedig, úgy látták, tudok segíteni nekik. Mivel előtte tanultam németül, könnyebben ment a beilleszkedés is."

Nem túlzás a Metzingent magyaros klubnak nevezni, ugyanis az ügyvezetői teendőket ellátó korábbi NB I-es labdarúgókapus, Rott Ferenc mellett a felesége, Edina másodedzőként segíti a nyáron kinevezett Konkoly Csaba munkáját, míg korábban Temesen kívül a beálló Balogh Barbara és a kapus Lengyel Edit is a csapatban játszott.

„Nálunk nem a város karolta fel a kézilabdát, hanem rengeteg szponzor támogatja a klubot. Majdnem száz cégről beszélhetünk, ezekkel mind egyenként kellett tárgyalni. Feri egy fanatikus, de máshogy nem is lehet csinálni. Az eredmények őt igazolják."

Amikor Temes Németországba került, még kevés profi játékos volt az első osztályban, mára azért változott a helyzet.

„A THC-nél és a Lipcsénél profik vannak, a többi csapatnál inkább vegyes a kép a Bundesligában. Sokan dolgoznak vagy tanulnak a kézilabda mellett. Léteznek olyan részmunkaidős állások, amelyek lehetővé teszik a sportolást. Nem is baj szerintem, ha valami mást is csinálnak a játékosok a kézilabdán kívül."

A Metzingennek TusSies a beceneve, amit magyarra legjobban plázacicákként lehet lefordítani. A klubnál tudatosan építenek is erre a marketingben.

„Rózsaszínben játszunk, ami nekem nagyon bejön, a klubnál különösen odafigyelnek arra, hogy csinosak legyünk. A nemzetközi kupameccseinket és egy-két nagyobb Bundesliga-találkozót Tübingenben rendezzük, és véletlenül az a pálya is rózsaszín, szerintem a világon nincs még egy hasonló" – folytatta a 29 éves játékos, aki megtalálta a számításait a 21 ezer lakosú baden-württembergi városban.

„Metzingen kisváros, főleg az outlet centerre épül, nincs is nagyon látnivaló. Eddig simán be tudtunk vásárolni anélkül, hogy megállítottak volna minket, de most, hogy sikeresek vagyunk, nem tudunk úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólnának hozzánk egy-két jó szót és ne kívánnának sok sikert a következő mérkőzéshez. Barátságos városról van szó, majdnem mindenki ismer mindenkit, nekem ez tetszik, nem is szeretem a nagyvárosokat."

A korábbi másodosztályú együttes tavaly már harmadik volt a Bundesligában, jelenleg pedig vezeti a tabellát a HC Leipzig, a Bietigheim és a Thüringer HC előtt. Ráadásul az EHF-kupában a lipcseiek elleni kettős győzelmet követően már elődöntős a TusSies.

„Az élen állunk, de még sok minden történhet, matematikailag öt csapat is pályázhat a bajnoki címre. A saját kezünkben van a sorsunk. Jósolni nem szeretnék, azonban benne van a csapatban az aranyérem. Meccsről meccsre mentünk előre, és valahogy mindig jól játszottunk."

A csapatban a meghatározó német játékosok mellett holland és norvég válogatott is szerepel. Temes ugyan alapvetően irányító, ám Metzingenben jobbátlövőként is meg kell állnia a helyét.

„Az elején nagyon ellene voltam, hogy jobbátlövőként játsszak, de már megszoktam, és egyre többször cserélgetjük a posztokat, így irányítóban is szerepelhetek. Anna Loerperrel ketten oldjuk meg a feladatot, teljesen más karakterek vagyunk, ám szeretünk együtt játszani. A fontosabb meccseken mindig sikerült hoznom egy jó átlagot, remélem, ezt tudom is tartani" – tért ki a magyar játékos a saját teljesítményére.

Temes nem hisz benne, hogy a válogatottban még számításba veszik. A német együttesben viszont kulcsjátékos a pályán, de közben már edzőként is kipróbálhatta magát.

„Először a legkisebbekkel kezdtem el foglalkozni, idén viszont már a 12-13 évesek tartoznak hozzám. A magyar edzők általában kiabálósabbak, én is el szoktam ereszteni a hangomat, ha valami nem tetszik. Amikor kiderült, hogy elmegyek, nagy volt a sírás, megszerettek engem, és én is nehezen hagyom itt őket."

Mint megírtuk, Temes a szezon végén búcsút int Metzingennek és visszatér Vácra.

„Az egyik szemem sír, amiért a szezon végén elhagyom a csapatot. A legfőbb ok, hogy lassan harmincéves leszek, gondolni kell a karrierem utáni életre is. A párommal, Halász Mátéval már nyolc éve együtt vagyunk, de igazából mégsem, mert folyamatosan távol voltunk egymástól. Ezen szeretnénk változtatni, és a családalapítást is már tervezzük."

„Egyértelmű volt, hogy ha hazamegyek, csak a Vác jöhet szóba. Németh András és Kirsner Erika személye sokat számított a döntésemben, nagyon jó velük a kapcsolatom. Sok barátom van Vácon és Pest környékén, akik örültek a hírnek."

De addig még fontos mérkőzések várnak Temesre az idény hátralevő részében, és megeshet, hogy történelmi eredményekkel távozhat Németországból.

„Evés közben jön meg az étvágy: ha már idáig eljutottunk, szeretnék bajnoki címmel és kupagyőzelemmel búcsúzni. Először szerepel a klub az EHF-kupában, mindenki úgy volt vele, hogy ajándék. Német bajnokságot sem nyert még korábban a csapat, álomszerű lenne az élen végezni mindkét sorozatban."