Úgy látszik, a Ferencváros otthonában elszenvedett 17 gólos vereség volt az utolsó csepp a pohárban Érd polgármesterénél, aki egy frissen megjelent interjúban élesen bírálta a város női kézilabdacsapatát.
„Ilyen megalázó vereségre nem volt példa – mondta T. Mészáros András az erdmost.hu-nak. – A tulajdonos képviselőjeként ezt elfogadhatatlannak tartom. Nem szóltam egy szót sem az elmúlt szezonban, amikor a közvélemény számára is eléggé kérdőjeles meccset játszottunk a Mosonmagyaróvár ellen. Nem szóltam akkor sem, amikor az EHF-kupából tíz gól előnyről estünk ki. Ami egyébként nem először fordult elő. Ezek furcsa és számomra megmagyarázhatatlan ügyek. A Fradi elleni legutóbbi mérkőzés az utolsó csepp volt a pohárban. És a körülmények megítélésén az sem javít, hogy a találkozó után a csapat vezetőinek küldött, magyarázatot váró megkeresésemre sem a klub elnöke, sem az ügyvezető igazgató nem válaszolt. Ez azt jelzi, mintha ezek az emberek személyes tulajdonukként kezelnék a város tulajdonát.”
A polgármester szerint az együttes teljesítménye nincs arányban a várostól kapott támogatással.
„A klub évről évre növekvő mértékű közpénzből működik, és ennek felhasználásáról el kell tudni számolni. Különösen akkor, ha a növekvő támogatás ellenére öt éve jottányit sem lépett előre a csapat. Márpedig ha nem a tulajdonos, azaz a város érdekeinek megfelelően alakulnak a csapat ügyei, akkor meg kell vizsgálni, hogy eljött-e az ideje a változtatásnak. Ez lehet személyi, illetve anyagi természetű változtatás. Meg kell vizsgálni, hogy melyik az indokolt, melyik szükséges ahhoz, hogy az Érd a közpénzből vásárolt és fizetett játékosok valós tudásához méltó eredményeket érjen el, s ezzel hozzájáruljon a város jó híréhez. Ha kell, edzőcserével, ha kell, vezetőségcserével, ha kell, a támogatási szerződés felülvizsgálatával. Ami biztos: a mostani helyzet tarthatatlan.”
A szerdai, Kisvárda elleni bajnokin csak a győzelem elfogadható, ám ez nem változtat a helyzet megítélésén. „A Fradi elleni mérkőzés lefújásával új fejezet nyílt az érdi kézilabda történetében.”