„Az volt a célunk, hogy összehozzunk egy bivalyerős sort védekezésben és támadásban is, mögöttük pedig tehetséges magyar játékosok kapjanak lehetőséget – beszélt a fradi.hu-nak Király Sándor arról, hogy milyen szempontok alapján erősítették meg a csapatot. – A rutinos, BL-szereplő Mijatovics a kapuban és a Schuch, Debreczeni védőpáros olyan alappillére lehet a Ferencvárosnak, amelyet a legtöbb magyar csapat elfogadna. A montenegrói válogatott Andjelics már az előző idényben is bizonyította, hogy kivételes képességű játékos, a balátlövő Orjonikidzéről pedig nemzetközi szinten is elismerően beszél a szakma. Hozzájuk csatlakozik az extra motivációval töltött Ancsin Gábor, aki a legjobb korban van, a két szélen pedig a rendkívül tehetséges és alázatos Bujdosó, valamint a házi gólkirály Pálos mellé szerződtettük többek között a nagy munkabírású Kovacsicsot és a Magyarország egyik legtehetségesebb szélsőjének tartott, szélvészgyors Szakályt. Nem véletlenül tartottuk meg Mikita Bencét sem, aki a szezon második felében nem játszott a térdműtétje után. Viszont hiába keresek, nem találok rajta tetoválást, látok viszont akaratot, alázatot, szorgalmat és kivételes tehetséget – ő olyan, mintha egy új igazolásunk lenne. Ezek a játékosok a legjobb helyre kerültek: ha én egy fiatal, még nem kiforrott, de nagyon tehetséges magyar kézilabdázó lennék, akkor biztos, hogy a Ferencvárosban szeretném kibontakoztatni a pályafutásomat. Azt gondolom, hogy ma a Fradiban lehet a legjobb fiatal magyar kézilabdázónak lenni, amit az is bizonyít, hogy a legutóbbi kiírásban öt saját nevelésű játékosunk, Kiss Bence, Kovács Roland, Czabán Márton, Tass Barnabás és Cseh Adrián mutatkozott be az NB I-ben.”
A zöld-fehérek szakosztályvezetője szerint reális célkitűzés a 3–6. hely valamelyikének megszerzése.
„Olyan bombaerős első sorunk lesz, hogy ha elkerülnek bennünket a sérülések, akkor a Veszprémen és a Szegeden kívül bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Persze az nagy kérdés, hogy ezek a játékosok mennyi idő alatt tudnak összeszokni, hiszen a többi rivális, például a középmezőnyből kiemelkedő Tatabánya és Balatonfüred kerete már évek óta együtt játszik. Példa lehet nekünk ugyanakkor a komlóiak múltkori kiváló szereplése; Komlón mindig telt ház előtt játszanak a csapatok, hihetetlen jó hangulatban, ami nagyon sokat tud dobni a teljesítményen. Dabason is mindig sok néző van, egy jó koncepció szerint dolgoznak, remek játékosokat igazoltak, s ott van még a Csurgó és a Budakalász is. Ezt a hat csapatot tartom a közvetlen riválisainknak. A Veszprém és a Szeged más szint, nekünk az említett hét csapatból álló minitabellán kell minél előkelőbb helyen végeznünk, még akkor is, ha a Dabas kivételével mindegyik előnyben van a Ferencvárossal szemben, mert jóval régebb óta szerepel az NB I-ben. Mi azonban bízunk továbbra is vezetőedzőnkben, Horváth Attilában, akinek ez egy szép feladat és extra motiváció lehet, hogy csapatot gyúrjon ezekből a játékosokból. Egyszer ezt már megcsinálta Budakalászon, amikor újoncként a negyedik helyig vezette őket, és úgy gondolom, hogy képes lehet hasonlóra a Ferencvárosnál is.”
Király Sándor a harmadik legerősebb európai bajnokságnak tartja a magyar élvonalat.
„Nagyon sok lesz a jó csapat, ezzel teljes mértékben egyetértek. Az imént felsorolt együttesek tele vannak különböző nemzetekbeli válogatott játékosokkal, a magyar NB I pedig felveszi a versenyt a világ legjobb ligáival. Én azt mondom, hogy a német és a francia után a magyar bajnokság a harmadik legerősebb, szerintem a spanyolnál is előrébb járunk. Ott van ugyan egy Barcelona, de mögötte nagyobb az űr. A spanyol élvonal egyébként hasonlít a Ferencváros koncepciójához, a Barcelonát leszámítva ott is főleg a hazai tehetségekre építenek, ahogyan mi is négyben maximalizáltuk a légiósaink számát.”