„Életem első Bajnokok Ligája-meccse egy Veszprém–Ciudad Real volt 2005-ben, még a régi csarnokban – emlékezett vissza a kedden kinevezett David Davis a klub honlapjának adott interjúban. – Megérkeztem, és egyszerűen nem hittem el, hogy mi történik. Annyira hangosak voltak a szurkolók, hogy nem hallottuk a bírókat sem. Évről évre visszatértem aztán, mint játékos és mint edző is, és azt kell mondanom, hogy remek szurkolóink vannak. Mindig támogatják a csapatot, hűségesen, nem számít, hogy ki ellen mérkőznek a srácok, mindig buzdítják őket. Amikor idejössz játszani, természetesen a drukkereket veszed észre elsőnek, aztán pedig a játékosokat. Amikor a Vardarral jöttem Veszprémbe, nagyon jó formában voltunk, ám amint megláttuk a játékosokat, egyből kisebbnek és kisebbnek gondoltam magunkat. Ez az az érzés, amit vissza kell állítani az ellenfelekben a közeljövőben.”
Az egy plusz egy évre aláíró szakember ezután elmondta, mit vár a játékosaitól:
„Szeretném, ha normális sportemberi életet élnének. Tudom, hogy fiatalok és hogy sztárok, de egy játékosnak mindig profinak kell lennie. Ha meg akarnak inni egy pohár sört, én nem fogom azt mondani, hogy ne, de jobb, ha összeszedett az életük, hiszen amit a pályán kívül csinálnak, az a pályán is megmutatkozik majd. Én pedig a pályán profikat akarok látni, akik együtt dolgoznak. Ha valaki többet szerepel, akkor valaki kevesebbet fog, ez a rendje. De ha veszítünk, mindannyian veszítünk, ha pedig nyerünk, mindannyian nyerünk. Tegyük fel, hogy megnyerjük a Bajnokok Ligáját, az éremosztásnál senki sem fogja megkérdezni, hogy ki hány percet játszott a szezonban. Mindenkinek örülnie kell, hogy ilyen helyen dolgozhat nap mint nap, és ezért harcolnia kell minden másodpercben, a pálya minden négyzetcentiméterén. Ennyi. Azt szeretném, ha összetartana a csapat, és együtt nyernénk. Ezt várom tőlük a pályán és azon kívül is.”
Davis ezután azt is érintette, hogy mi kell a rég áhított BL-győzelem eléréséhez
„Először is, ilyen játékosok kellenek, mint akik Veszprémben vannak. Másodszor, ilyen klub kell, mint a Veszprém, amely ehhez hasonló kézilabdázókat tud ide csábítani. Harmadszor, kell egy ilyen szurkolótábor, mint amilyen Veszprémben van. Ezen kívül már csak egy rendszer kell, ami nagyon fontos ahhoz, hogy a játékosok tudják, mit kell csinálniuk a pályán. Egy sérülés vagy csere esetén a kispadról beszálló is tudja, mi a feladata. Egy kis szerencse is kell, a bajnokok szerencséje. Fontos helyzetekben erre van szükség. Nagyon sok példát tudnék erre felhozni. Amikor a Vardarral megnyertük a BL-t, mindkét mérkőzést egyetlen góllal húztuk be. Ennyit jelent az az aprócska szerencse, ami mindig kell az életben. Nincs erre mágikus formula. Készen kell állni két kemény meccsre huszonnégy órán belül, ahol a fittebb csapat fog győzni.”
Az új veszprémi edző azt is elárulta, a fotózás és a képszerkesztés a hobbija, bár ezekre valószínűleg kevesebb ideje fog jutni a következő hónapokban. Két gyereke van, akik az iskola miatt a feleségével együtt Budapesten fognak lakni, míg ő Veszprémben.