– Felocsúdott már az első meglepetésből?
– Nem csodálkozhattam túl sokáig, mert a hétfőn kapott megbízatás után kedden már két, szerdán egy edzést kellett tartanom Nagy Lászlóéknak – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére az 50 éves Gulyás István, a Veszprém volt 84-szeres válogatott irányítója, aki Ljubomir Vranjes edző távozása után ült a kispadra. – A bejelentéskor csak néhány szót váltottam a játékosokkal, akiknek aztán kedden izzasztó tréninget tartottam.
– Ezen pontosabban mit ért?
– Az első célom az volt, hogy kizökkentsem őket a hét végi letörtségből, és ezzel visszatereljem őket az edzésekre, a közös munkába. Erre persze a győzelem a legjobb orvosság. Az első tréningen viszont néhányan kétszer is pólót cseréltek, mert csavarni lehetett a dresszükből az izzadságot. Vagyis a célt elértem, a kézilabdával foglalkoztak, elfáradtak. Szerdán aztán már oldottabban, jó hangulatban beszélgettünk, megtárgyaltuk a szombaton Bresztben a BL-meccsen alkalmazandó taktikát. Ez nem lesz túl bonyolult, ugyanakkor szeretnénk, ha üzembiztosan működne. Remélem, így lesz!
„Gulyás István kiváló szaktekintély. Ha a csapat esetleg azt a visszajelzést küldi és az eredmények is olyanok – hiszen pillanatok alatt nem lehet bárkit leültetni a padra –, adott esetben az is elképzelhető, hogy ő marad a vezetőedző” – mondta Csík Zoltán, a Veszprém Handball Team Zrt. vezérigazgatója. |
– A klub régi játékosaként, mondhatni ikonjaként milyen gondolatok jártak a fejében, amikor belépett az öltözőbe, majd megtartotta az első tréninget?
– Az érzés felemelő volt, ugyanakkor elő kellett hívnom azokat az emlékképeket, amelyekkel felidéztem, mi történt régebben hasonló esetekben, vagyis edzőváltáskor. Aztán amikor már belefogtunk az edzésbe, már minden simán ment, könnyen szót értettem a játékosokkal, mégpedig a szó mindkét értelmében. A magam egyéb programjait erre a hétre töröltem, csak a csapatra és a BL-meccsre koncentrálok.
– Mit lehet változtatni egy topcsapat játékán négy-öt nap alatt?
– A minden tekintetben profi játékosokkal ezt meg lehet beszélni. Nyilván nem lehet szó azonnali és gyökeres változtatásokról, ezekbe csacsiság lenne még belefogni is. Nekem pedig nem ezen a héten kell önmegvalósítani magam, sokkal fontosabb, hogy a fiúk mentálisan újra rendben legyenek. Akkor nem lehet túl nagy gond Bresztben sem, ahol Pérez Carlos, régi veszprémi csapattársam lesz a másodedző, itthon pedig Tombor Csaba segít, aki szintén volt veszprémi.
– Tudja már, hogy kikből áll az utazó csapat?
– Csak az biztos, hogy tizenhét játékossal érkezünk Fehéroroszországba, és közülük tizenhatot nevezhetek. Az utazókat a csütörtöki edzés után nevezem meg.
– Elképzelhető, hogy az idény végéig vállalja a megbízatást?
– Őszintén mondom, ez még nem fordult meg a fejemben, rengeteg a teendőm a veszprémi utánpótlással is.
– Van-e sérült a keretben?
– Lekopogom, nincs. Dragan Gajicnak meghúzódott a combja a hét végén, de már rendben van, fut, edz, készül Bresztbe.