„Kaló Sándor a Tatabánya játékosaként 1974-ben, 1978-ban, 1979-ben magyar bajnokságot, 1969-ben és 1978-ban Magyar Kupát nyert. 1965 és 1978 között 130 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, tagja volt az 1972-es müncheni olimpián, valamint az 1967-es és 1970-es világbajnokságon egyaránt 8. helyezett nemzeti csapatnak. 1967-ben az év játékosának választották Magyarországon, 1967-ben és 1969-ben az NB I gólkirálya volt.
Edzőként vezetésével a Veszprém 1985-ben és 1987-ben hódította el története első két bajnoki címét, majd 1998-ban is aranyérmes lett a bakonyiakkal, 1984-ben, 1988-ban, 1989-ben és 1998-ban a Magyar Kupa-győztes együttes mestere volt.
1993 és 1995 között a magyar válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, csapatával az 1994-es Európa-bajnokságon a 7. helyen zárt, majd együttesével részt vett az 1995-ös világbajnokságon (17. hely).
Kaló Sándort a Magyar Kézilabda-szövetség saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek” – írja az MKSZ.