Női kézi: „Erre van szükségem ahhoz, hogy jó legyek”

Alekszandra Vukajlovics nagyon fiatalon vágott bele élete nagy kalandjába, 19 éves volt, amikor elhagyta hazáját, Szerbiát, és 2016 nyarán Békéscsabára szerződött. Az irányító-átlövő akkor már túl volt néhány sikeren, hiszen alig múlt 18, amikor a hazájában aranyérmes Jagodina kulcsemberének számított, ő lett a szerb bajnokság gólkirálya és legértékesebb játékosa. A szerb válogatott kézilabdázó ma már tökéletesen megérteti magát hazánkban is, de négy évvel ezelőtt nem volt egyszerű dolga az idegen közegben.

„Nem volt egyszerű, hiszen fiatal voltam egy idegen országban   –   emlékezett vissza a légiósélet kezdetére Vukajlovics. – Szerencsére Békéscsabán nagyon segítőkész volt mindenki, én pedig igyekeztem bizonyítani, érdemes volt átigazolni.”

A viharsarki együttesben éppen későbbi csapata, a DVSC ellen mutatkozott be. Az akkor még alakulófélben levő Csaba 31–19-re kikapott a Hódosban, ám a mezőny legeredményesebb játékosa a hét gólig jutó szerb volt:

„Nagyon jó hangulatú mérkőzést játszottunk, amelyen nem sok esélyünk volt, hiszen ellenfelünk már kész együttes volt, a mi csapatunk pedig akkor formálódott. Végül összeálltunk, és sikerült kiharcolnunk a bentmaradást. Tetszik a magyar bajnokság, remek sok néző előtt, jó ellenfelek ellen játszani.”

Vukajlovics beilleszkedésében sokat segített, hogy gőzerővel elkezdett magyarul tanulni. Először a kézilabdás szakkifejezéseket sajátította el, majd lassacskán mindent megértett, s manapság már a beszéddel sincs problémája. A játék is egyre jobban ment neki: a 2018–2019-es bajnokságban 25 bajnokin 153 gólt szerzett (ez 6.12-es meccsenkénti átlag), úgy, hogy mindössze négyet lőtt büntetőből.

Ebben az idényben ő érte el a legtöbb akciógólt a női NB I-ben, 149-et, nem csoda, hogy teljesítményével felkeltette az EHF-kupa-szereplő DVSC érdeklődését is: a hajdúságiak nyártól kettő plusz egy éves szerződést kötöttek a szerb tehetséggel.

„Néhány napot már eltöltöttem Debrecenben, hamar megtetszett a város, a hangulat, kedvesek az emberek  –    beszélt első benyomásairól Vukajlovics. – Leendő klubtársaim is nagy szeretettel fogadtak, elhívtak kávézni, hamar úgy éreztem magam, mintha már régen ismernénk egymást. A DVSC fiatal csapat, amelynek néhány rutinos kézilabdázó adhat fazont, jó a keret összetétele. Az egyből feltűnt, hogy mindenki akar dolgozni, ami nem is csoda, hiszen nagy céljaink vannak. Beszéltem Köstner Vilmossal is, tudom, hogy az ő hitvallása a munka, munka, munka – én pedig szeretek dolgozni. Erre van szükségem ahhoz, hogy jó legyek, de ez általában elmondható a szerb sportolókról… Jó volt köztünk a kommunikáció, értjük egymást, kiderült, hogy maximalista edző, ami nagyon tetszik nekem.”

A múlt csütörtöki sorsoláson eldőlt, hogy a jövő márciusi győri olimpiai selejtező előtt a decemberi Európa-bajnokság csoportkörében is találkozik egymással a magyar és a szerb nemzeti csapat, így adja magát a kérdés: miként várja a találkozást Vukajlovics?

„A szerb és a magyar válogatott mindig jó meccseket játszik egymás ellen    –  mondta a Loki új szerzeménye. –   Ismerjük és tiszteljük egymást. Szerintem a hollandok mellett ez a két csapat jut a középdöntőbe, ott pedig már bármi előfordulhat.”