Férfi kézi: a tisztelet jele – Davis jól halad a magyar nyelvvel

– Egyre többször szólal meg magyarul. Hogy halad a nyelvleckékkel?
– Köszönöm, jól – válaszolta tökéletes magyarsággal a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapatát 2018 októbere óta irányító spanyol David Davis. – Arra azonban rájöttem, nem elég a szavakat hallás után megtanulni, le is kell tudni írni őket. Eddig is használtam olyan kifejezéseket, hogy „forgás” vagy „helyzet”, elolvasni, leírni viszont képtelen voltam ezeket. Most megtanultam, valamint a kiejtésemre is nagyon figyelek. Előbb-utóbb szeretnék az újságírókkal és a magyar emberekkel is az anyanyelvükön beszélgetni. Nálam ez a tisztelet jele, és mivel több mint másfél éve itt élek, dolgozom, ez a minimum, amit megtehetek.

– Mi a helyzet a játékosaival?
– A lehetőség nekik is adva van, mindenesetre sok mindent nem fordítunk le angolra a csapatban: ilyen a „konditerem”, „edzés” vagy a „pálya”. Eszter, a klub egyik alkalmazottja magyarul küldi az e-maileket, amivel eddig senkinek nem volt problémája. Úgy érezzük, ezzel is tanulunk.

– Mivel tölti az idejét manapság?
– Reggelente nyelvleckéket veszek, sokat edzek a fiammal és a másodedzőmmel, Pérez Carlosszal, aki rendszerint csatlakozik hozzánk, ezen kívül sétálok, könyveket olvasok, filmeket nézek és fotózok.

– Mennyire idegesíti, hogy egyelőre nem tud tervezni a jövőt illetően?
– Inkább óvatos vagyok, mint ideges. James Gleick Káosz című művében arról ír, a dolgokat sohasem tudjuk teljesen az irányításunk alá vonni, mert a természet mindig utat tör magának – úgy gondolom, most különösen igaz ez a megállapítás. Ez az idény óriási kihívás minden ember életében.

– El tudja képzelni a kézilabdát zárt kapuk mögött, nézők nélkül?
– Egyáltalán nem. Nálunk különösen fontos szerepük van a szurkolóknak, akik a sikerekből is bőven kiveszik a részüket, főleg hazai pályán. Egy üres csarnokban sokkal több energiát használnak el a játékosok a mérkőzés során, és gyakorlatilag mindegy, hol játszunk, ha nem lesznek nézők.

– Mekkora érvágás lehet az öltözőben Sterbik Árpád és a bosnyák Mirsad Terzic elvesztése?
– A világ rendje, hogy játékosok jönnek, mennek egy klubnál. Én nem mondhatom meg senkinek, hogy lépjen Árpi vagy „Terza” helyébe, ezt nekik kell érezni. Az én munkám, hogy ezekből a játékosokból vezéreket faragjak, olyanokat, akik gondolkodás nélkül elvállalnak egy ilyen pozíciót. Lehetőleg minél hamarabb...

– Három válogatott kapussal vág neki a következő idénynek, nem fél, hogy valamelyiküknek csalódást fog okozni?
– Egyelőre egy percet sem védtek, úgyhogy nehéz lenne bármit is kijelenteni. Profi sportolókról van szó, akik tudják, mire vállalkoztak. Nem elég keményen edzeni, minden meccsen meg kell mutatni: „Én vagyok a legjobb!” Egyet megígérhetek: ha valakin folyamatosan látom ezt az elszántságot, akarást, ami jó teljesítménnyel is párosul, játszani fog, megkapja a lehetőséget.

– Ugyanez igaz a Spanyolországból visszatérő Ligetvári Patrikra?
– Tisztában vagyok vele, Patrik mire képes, ám ezt neki is el kell hinnie: nem jöhet úgy vissza, hogy ő csak második vagy harmadik számú balátlövő lesz. Nyitva áll az ajtó előtte, támadásban és védekezésben is. Remek a fizikuma, gyors, nagyot lő, kiválóan védekezik – minden megvan ahhoz, hogy jó játékos váljon belőle. Ez viszont csak rajta múlik. Mindenesetre én nagy jövőt jósolok neki Veszprémben.

– A SEHA-ligában már bizonyíthattak a fiatalok, ősztől is bedobja őket a mély vízbe?
– Kiváló munkát végzett a második csapatunk az elmúlt csonka idényben, meglátjuk, mire lesz képes ez a gárda az ősszel. Az biztos, a felnőtteknél sokkal letisztultabb játék kell, sokkal nagyobb önbizalom, ezért még szokniuk kell a légkört. A terveim szerint a fiataljainknak lesz alkalmuk a bizonyításra, ám ehhez a sorsolásunkat is ismerni kell. Az egyik szememet folyamatosan rajtuk tartom.

– Milyen szerepet szán a Szegedről érkező spanyol jobbátlövőnek, Jorge Maquedának?
– Jorge harcos, igazi gladiátor, aki rengeteg energiát hoz a csapatunkba. Egy szempillantás alatt képes átmenni támadóból védőbe, egy kicsit sem érdekli, hogy ki jön vele szembe. Az ő mentalitása átragadhat a többiekre, igazi nyerőtípus, aki mindig, minden körülmény között száz százalékot nyújt.

– Mi a helyzet az elmúlt kiírást kölcsönben Veszprémben töltő egyiptomi Jahja Omarral?
– Azt a teljesítményt hozta jobbátlövő poszton, amit elvártam tőle. Az egyiptomi válogatottban már volt a játékosom, de a Bajnokok Ligájában még tapasztalatlannak számított, így voltak kérdőjelek vele kapcsolatban. Bizonyította, hogy helye van a csapatban, a jövőben is számolok vele.