Férfi kézi: Ez így egyáltalán nem buli – Császár Gábor

Császár Gábor érzi az egy hónapos lemaradást (Fotó: Imago Images/Bildbyran)

Öt győzelemmel és két vereséggel a tabella harmadik helyén áll a Császár Gábort foglalkoztató Kadetten Schaffhausen a svájci élvonalbeli bajnokságban, a 36 éves irányítónak mégsem a visszafogott kezdés jelenti a legnagyobb problémát, hanem hogy az izomsérülését félrediagnosztizálták, ezért a vártnál később, csak szeptember végén térhetett vissza.

A 247-szeres válogatott játékos hatodik, jelenlegi szerződése szerint utolsó idényét kezdi a Rajna-menti klubnál, amelyben eddig majd' 1100 gólt szerzett.

„Júliusban szinte ugyanazzal a kerettel kezdtük a felkészülést, amellyel az elmúlt csonka évadot befejeztük – mondta a Nemzeti Sportnak az idei kiírásban 22 találatnál járó Császár, aki a koronavírus miatti leállás alatt elgondolkodott a hazatérésen, de újabb külföldi lehetőségtől sem zárkózott el.  – Az alapozás alatt-után viszont sokan kiestek, köztük én is, ezért rendesen megszenvedtünk. Nekem a combhajlítómmal volt probléma, amit az orvosok elsőre rosszul diagnosztizáltak, a visszatérésemet követően ismét megsérültem, emiatt szeptember végéig kellett várni, hogy újra pályára léphessek. Mit ne mondjak, megérzem az egy hónapos lemaradást, ráadásul a csapat sem ott tart, ahol kellene. Szerencsére még időben vagyunk, hogy rendbe tegyük a játékunkat. Új edzőnk, az izlandi Adalsteinn Eyjólfsson teljesen más szemléletet akar meghonosítani, az átállás viszont nem könnyű. A mester velem ellentétben a skandináv kézilabda híve, nincs mese, nekem is fel kell vennem a rohanós játékmódot. Van egy fiatal svájci válogatott srác a posztomon, neki nagyon fekszik ez, így kétféle stílusban tudunk játszani. Ez melós időszak nekem.”

A Bajnokok Ligája-szerepléshez szokott svájci gárda idén az EHF-kupát felváltó Európa-ligában indul, amelyben a Tatabányával együtt a D-csoportba került. A hatos tagja még az északmacedón Eurofarm Peliszter, a német Rhein-Neckar Löwen, a dán GOG és a szlovén Trebnje. Császár szerint a BL alsó ágának megszüntetésével a második számú európai kupasorozat csak jól járt, a 24 együttest felvonultató mezőny kiegyenlített lett, bárki megverhet bárkit – és nem csak hazai pályán. A 188 centis irányító továbbra is élvezi a kézilabdát, jól érzi magát Svájcban, a Schaffhausen második számú alakulatát is edzi, és nem gondol a visszavonulásra

„A karrieremből hátralévő időben szeretném kihozni magamból a maximumot: erre tökéletesen megfelel az Európa-liga – folytatta az egykori dunaújvárosi kedvenc, aki megfordult a dán Viborgban, a francia Chamberyben és a PSG-ben, a Veszprémben, valamint rövid ideig a spanyol Teka Cantabria játékosa is volt. – A csapattársaim azt mondják, még az Eurofarm Peliszter is tele van Bundesligát megjáró játékosokkal, biztosan nem lesz egyszerű feladatunk, a   Tatabánya meg nem hiába volt kiemelt, mégiscsak a harmadik legjobb magyar együttesről van szó. Örülök, hogy összekerültünk, jó lesz az egykori válogatottbeli társakkal beszélgetni kicsit, ugyanakkor bevallom, inkább a Gyöngyöst reméltem, mert így találkozhattam volna Sándor Ákos barátommal. Sajnálom, hogy a tatabányaiakat is elérte a vírus, hallom, otthon nagyon rossz a helyzet, egyre többen kerülnek karanténba, és sorban maradnak el a meccsek. Nálunk, ahol lakunk, elvétve regisztrálnak pozitív esetet, ezért itt nem kötelező a tesztelés sem a csapatnál, sem a bajnokságban, bár az Európa-liga-utazgatások miatt ez változhat. Én személy szerint ideges lennék, ha a koronavírus miatt heteket, hónapokat kellene kihagynom. Érezzem úgy, hogy kockára teszem az egészségem? Ez így egyáltalán nem buli.”