Női kézilabda: A vereség hatására mondtam le – Deli Rita

– Elrepült az elmúlt négy és fél év a Fehérvár kispadján, vagy hosszabbnak érzékelte ezt az időt, mint amennyi valójában volt?
– Nagyon gyorsan eltelt ez az időszak, sok mindent sikerült belesűríteni – válaszolta Deli Rita. – Rengeteg élménnyel, sikerrel gazdagodtunk, de természetesen voltak kudarcok, fájó vereségek is – ahogy egy sportklub életében általában lenni szokott. Amilyen hirtelen jött a vezetőedzői feladat 2016 márciusában, olyan gyors döntés született most, szintén évad közben. Friss az élmény, még csapongok a rossz és jó érzések között.

– A Fehérvár az elmúlt években mindig stabilan megcélozta a középmezőny elejét, lehetőleg nemzetközi kupaszereplést jelentő helyet – ezúttal mintha mások lettek volna a lehetőségek.
– Sajnos ez hosszabb folyamat eredménye. Amíg a rivális klubok többsége az elmúlt években is folyamatosan előre tudott lépni, a lehetőségeinket tekintve mi megragadtunk egy szinten, próbáltunk életben maradni a megváltozott körülmények között. Így fordulhatott elő, hogy erre az évadra egy nagyon heterogén társaság jött össze. Többen szülés után tértek vissza, mások hosszú kihagyást követően, aztán sok olyan tehetséges fiatalt is elkezdtünk beépíteni, akinek nem volt élvonalbeli múltja. Úgy érzem, rengeteget dolgoztam, dolgoztunk ezért a csapatért, a klubért, de jött egy olyan mérkőzés, amely az értékren­dembe nem fér bele, és úgy éreztem, ha az a megoldás, hogy más esetleg eredményesebb lesz, felállok, és továbbra is nagyon szorítok a Fehérvárért.

– Sokat gondolkodott a lemondása előtt, vagy csak a Boglári Akadémiától elszenvedett vereség után fogalmazódott meg önben, hogy lépni kell?
– A vereség hatására mondtam le, előtte nem gondolkodtam rajta.

– Ekkora sokkot okozott ez a mérkőzés?
– Maga a szituáció volt erősen elgondolkodtató. Imádom, amit csinálok, játékosként sohasem gondoltam bele, mennyi mindent tesz meg egy egyesület vagy egy edző, hogy a csapata sikeres legyen. Anyaként több fronton kellett helytállnom, a munkámat a család elé soroltam, ez a mérkőzés viszont óriási csalódást okozott, és úgy éreztem, rendben, jöjjön valaki más. Nem volt tervezett döntés, szinte még a mérkőzés hevében jutottam erre az elhatározásra.

– Sajátságos helyzet, hogy a munkáltatója, az Alba Fehérvár elnöke a férje, Balássi Imre. Hogyan tudtak ebben a kérdésben úgy egyeztetni, hogy kizárják a férj-feleség kontextust, illetve az elmúlt években könnyebbséget vagy nehézséget jelentett inkább, hogy a klub első emberének a felesége?
– Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a pedagógus a saját gyerekét tanítja, óhatatlanul többet követel tőle, mint a többi diákjától. Talán ez így nem is elég pontos, mert aki ismer, tudja, hogy én saját magamtól mit vártam el, és ezért mennyit tettem, dolgoztam, nem akartam támadási felületet adni. Hozzáteszem, az edző egy ilyen szituációban egyébként is mindig a célkeresztben van, ha tíz góllal nyertünk, akkor a kritikusok azt kérdezték, miért nem tizeneggyel… Én ebben a sportágban éltem, élek, a szakedzői diplomám mellé most végzem az EHF A-licences mesteredzői képzését.

– Nem akarom, hogy úgy érezze, magyarázkodnia kell emiatt…
– Semmi probléma, azért hangsúlyozom ezt, mert nyilván ez is bennem van. Nem ez az első eset a sporttörténelemben, amikor munkakapcsolat is van egy csapaton, klubon belül a családi kötelék mellett. Nagyon őszintén mondom, csoda, hogy ezt az időszakot túlélte a házasságunk, hiszen ahogy említettem, a munkát a legtöbbször a család elé helyeztem, a férjem emiatt gyakran jogosan volt dühös. Egyébként mindvégig támogatott, mert látta, mennyit dolgozom az eredményességért. A mostani történések után voltak nehéz napok, de most úgy érzem, más feladatokat kell előtérbe helyeznem.

– Említette, hogy jelenleg is tanul, képezi magát. Készül a következő edzői feladatára?
– A sport mindig változik, mindig lehet újat tanulni. Én is azért vágtam bele a képzésbe, mert több szeretnék lenni. Hogy az edzői pályámmal kapcsolatban mit hoz az élet, nyitott kérdés, az biztos, hogy most szeretnék egy kicsit mást előtérbe helyezni.