Nincs nála jobb a világon: Mikkel Hansen, a dán királyfi

Egyetlenegyszer fordult elő a férfi kézilabda-világbajnokságok történetében, hogy a torna gólkirálya és legértékesebb játékosa ugyanaz a személy legyen – ráadásul Mikkel Hansen 2019-ben el is nyerte csapatával a dán-német rendezésű vb aranyérmét. Idén, Egyiptomban a háromból két címét megvédte: a góllövőlistán ugyan csak ötödik lett, de a dán együttessel újra aranyérmet szerzett, őt pedig megint a legjobbnak választották, ezzel végképp beírta magát a sportág nagykönyvébe korunk legkomplexebb kézilabda-játékosaként.

Abban a pillanatban veszélyes az ellenfél kapujára, amint átlépi a felezővonalat, de lehet, hogy már korábban. A világversenyek gólösszefoglalóiból több mint egy évtizede nem hiányozhatnak a látványos Mikkel Hansen-gólok. A világ 2008-ban tanulta meg a nevét, amikor a pekingi olimpián az oroszoknak olyan győztes, tűpontos gólt lőtt időn túli szabaddobásból, hogy sokáig nem hitte el az sem, aki látta. A feltett karokkal két és fél méter magas orosz fal felett és a kétméteres kapus, Oleg Gramsz keze mellett úgy vágta a labdát a bal felső sarokba, hogy még a saját csapattársai is meglepődtek.

Azóta annyi díjat nyert, hogy felsorolni is nehéz, és az idáig vezető útra visszatekintve biztosan lehet állítani: Mikkel Hansen mindig tudta, mit akar.

Gyerekkorában igen sok időt töltött a helsingöri kézilabdacsarnokban – mindössze két kilométerre a híres Kronborg-kastélytól, amelyben William Shakespeare Hamletje játszódik –, hiszen édesapja, Flemming Hansen válogatott, 1984-ben olimpiai negyedik helyezett kézilabdázó volt – bal­átlövő, akárcsak most a fia. A fiatal Mikkel Dánia legnagyobb tehetséggyárában, a GOG csapatában nevelkedett és lett élvonalbeli játékos. Amikor húszévesen a híres Barcelonához igazolt – abba a gárdába, amelyben Nagy László vezérszerepet töltött be –, már szert tett némi hírnévre, többek között az említett, Oroszország ellen lőtt szépségdíjas góljának is köszönhetően.

Akkor még szerény srác volt: noha tele volt ambícióval, elfogadta, hogy az előbb szlovén, később fehérorosz színekben játszó Szjarhej Rutenka mögött csak másodhegedűs lehet a katalán gárdában.      „Ha Rutenka jól játszik, nagyon jól játszik, ezért én megelégszem azzal, hogy mellette az idő negyven százalékában vagyok a pályán”  – nyilatkozta akkoriban. Barcelona ideális hely egy különösen tehetséges, fiatal csillagnak, Mikkel Hansen két év után mégis visszatért a hazájába, Koppenhágába, ahonnan két év múlva állt tovább, a hozzá hasonlóan nagy terveket szövögető francia Paris Saint-Germain együtteséhez, amelyben 2012 óta játszik. Ugyanakkor nagyon értékes éveket töltött Barcelonában, mert ott jött rá, hogy a tehetség önmagában nem elég. Egyre keményebben kezdett edzeni, aminek gyorsan meglett az eredménye.


Párizsba már hivatalosan is a világ legjobbjaként igazolt, a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) az előző évben ugyanis annak választotta, mindössze 24 évesen. Azóta még kétszer gyűjtötte be a sportág „Aranylabdáját”, s e triplázás rajta kívül egyetlen játékosnak sikerült, a francia Nikola Karabaticnak.

Személyiségjegyei alapján kissé hasonlít az amerikai NBA-legendához, Michael Jordanhez, ő is hasonlóan magas követelményeket támaszt önmagával szemben, s ugyanezt várja el edzőitől és csapattársaitól is. „Dühös lesz, ha szerinte nem elég jó az edzés – mondta róla Ulrik Wilbek, a valaha volt legsikeresebb dán szövetségi kapitány, aki 2008 és 2014 között dolgozott együtt Mikkellel. – Ez elsősorban óriási tudásának köszönhető, ami miatt pontosan tudja, mit és mikor kell gyakorolni.”

Kívülről Hansen valóban úgy néz ki, mint egy tökéletesen működő gép, sohasem látszik az arcán érzelem – amit e sorok írója meg tud erősíteni, mert a sajtóval ugyanígy viselkedik. Egy éve volt szerencsém összefutni vele az Európa-bajnokságon, a Magyarország elleni meccs előtt Malmőben, ahol ugyan lehetett vele négyszemközt is beszélgetni, ám ez nehezen volt beszélgetésnek nevezhető, mert zömmel igennel és nemmel válaszolt, sohasem nézett a kérdezője szemébe, csak valahová a feje fölé, és látszott, alig várja, hogy az interjúnak vége legyen.

Ugyanakkor aligha lehetne elítélni pökhendi viselkedéséért, mert a fizetését azért kapja, hogy kézilabdázzon, és azt varázslatosan műveli. Mikkel Hansen nem kedves, de olyan tisztelet veszi körül, hogy anélkül megengedheti magának ezt a viselkedést, hogy bárki megharagudhatna rá. Kicsit olyan érzése van vele kapcsolatban az embernek, mint Lionel Messivel a Barcelonában: passzoljátok neki a labdát, majd ő megoldja. (A dán válogatott abból a szempontból is szerencsés, hogy ha Mikkel Hansen mégsem oldja meg, akkor sincs ok pánikra, hátul Niklas Landin úgyis véd...)

Mikkel Hansen nemcsak megelőzte 120-szoros válogatott édesapját az örökranglistán, de a szakma azt tartja róla a hazájában, hogy Dániának még sohasem volt olyan játékosa, aki annyira jól látott volna a pályán, és annyira összetett kézilabdázó lett volna, mint ő. Ennek bizonyítéka, hogy 2011-ben az első dán lett, akit a világ legjobbjának választottak, és sokoldalúságát mutatja, hogy nemcsak eredeti posztján teljesít a legmagasabb szinten. Bár eredetileg balátlövő, középen szinte mindenhol jól érzi magát, háromszor is a BL-sorozat legjobb irányítójának választották meg. Ha ott volt rá szükség, hát ott állta meg a helyét a mezőny legjobbjaként.

Persze eredményességében nagy szerepet játszanak a csapattársai is, amit alátámaszt, hogy hiába ő a legjobb játékos, klubjával, a PSG-vel a mai napig nem tudta megnyerni a Bajnokok Ligáját, immár az egyetlen trófeát, amely még hiányzik a vitrinjéből. És az egyiptomi vb-n is láthattuk, hogy ütőképes csapat nélkül ő sem sebezhetetlen: a házigazda elleni negyeddöntőben kis híján rajta ment el a meccs, amikor előbb döntetlen állásnál, az utolsó támadásnál, ki tudja, milyen céllal, az ellenfél védőjének a kezébe passzolta a labdát, ezzel megajándékozva a riválist a hosszabbítással. Amelyben aztán passzt imitálva a lelátóra vágta a labdát (a cél megint csak ismeretlen), ami piros lapot ér, így kritikus helyzetben végleg kiállíttatta magát, és ezúttal egy büntetőt ajándékozott Egyiptomnak. Dánia végül hetesekkel nyerte meg a mérkőzést, miután Landin két hetest is kifogott. Egyébként maga Hansen is tanult a hibáiból, és a következő két meccsen tizenkilenc gólt szerzett, főszerepet vállalva a címvédésben.

És mi ebből a tanulság? Hogy Mikkel Hansen ugyan már 33 éves, de a történetének még biztosan nincs vége.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. február 6-i lapszámában jelent meg.)