Női kézi: Martín szívesen látna magyar vezéreket az ETO-ban

– Hogyan telik a nyári szünet?
– Családi körben töltöm a vakációmat otthon, Lanzarotén, élvezzük a gyönyörű időjárást és a tengerpartot, de aktív kikapcsolódásra is rengeteg lehetőségünk nyílik a gyerekekkel – válaszolta Ambros Martín, a Győri ETO régi-új vezetőedzője. – Közben persze már tervezem a felkészülést is a Győrrel

– Mikor kell visszatérnie az ETO-hoz?
– Július 21-én kezdjük el a munkát, de ekkor még az olimpia miatt csak öt játékossal számolhatok az első csapatból. Azonban több NB I-es klubbal összefogtunk, így a reggeli fizikai terhelést követően délutánonként a Mosonmagyaróvárral vagy éppen a DVSC-vel lesznek közös edzéseink, de román csapat is érkezik Győrbe. Az utolsó két-három hétre csatlakoznak hozzánk a Tokiót megjárt válogatott játékosok, a felkészülés hajráját már teljes kerettel csináljuk végig.

– Eseménydús heteket élt meg a csapattal, miután már az idény vége előtt átvette az irányítást. A Magyar Kupában meglett az arany, a bajnokságban ezüst- a Bajnokok Ligájában pedig bronzérem jutott. Milyennek látja az összképet?
– A végén mindig az eredmények számítanak, és ebben a tekintetben nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, mert elvesztettük a BL-elődöntöt. Nehéz volt elfogadni, mert amilyen hányattatott idény volt mögöttünk, mindenki azért küzdött, hogy ismét esélyünk nyíljon a végső győzelemre.

– A Brest ellen hetesekkel elvesztett mérkőzés után úgy nyilatkozott, nem tudott megbirkózni ezúttal a Győr azzal, hogy esélyesnek kiáltották ki. Azóta biztos többször is visszapörgette már a fejében a találkozót, min múlhatott még a siker?
–A Brestet egyszer sem tudtuk legyőzni a csoportkörben, ez biztos ott motoszkált minden játékos fejében, míg a franciákon kisebb lehetett a nyomás, felszabadultabban játszhattak. Egy ilyen fontos meccsen sok apró részletnek össze kell állnia a sikerhez, nem csak a játékosok tudása számít. Miután lekerült rólunk a teher, a bronzmeccsen megmutattuk az igazi arcunkat, amire a final four előtt készültünk.

– Megérintette az utolsó bajnoki, amelyen két legendás játékos, Görbicz Anita és Eduarda Amorim is elbúcsúzott?
– Mindenki tudja, Görbének és Dudának milyen fontos szerepük volt a csapatban, kapitányként nekem is nagyban segítették a munkámat az évek során, a Rosztovba való távozásomat is meg tudtam velük beszélni. Ezért is örültem neki, hogy a Mosonmagyaróvár elleni bajnoki végén újra egymás mellett játszhattak a belső posztokon, még ha nem is jött ki minden régi figura.

– Jól láttuk kívülről, hogy megviselték az Oroszországban töltött évek?
– Igen, szakmai és emberi oldalról is nagyon mélyre kerültem. A Rosztovval nem sikerült a vágyott BL-győzelem, először a Győr állított meg minket a döntőben, aztán jött a világjárvány. Különböző okok miatt a román válogatottól és a Rosztovtól is idő előtt távoztam, míg az orosz nemzeti csapat éléről menesztettek a tavalyi Eb alatt. Többször is elmondtam, mennyire motivált, hogy edzőként egy olimpián vezessem a csapatomat, ezért dolgoztam az elmúlt években, de elvették tőlem a lehetőséget, hogy ott legyek Tokióban. Sokat tanultam belőle, próbálom úgy élni életemet, hogy a legjobb oldalamat mutassam azoknak, akik szeretnek és bíznak benne. Annyit megígérhetek, minden korábbinál jobban fogok küzdeni azért, hogy a Győr az összes fronton visszaszerezze az első helyet.

– Mennyire bántotta az orosz válogatottól való menesztésekor kapott búcsúüzenet, amely szerint megadták a lehetőséget, hogy több időt tudjon a családjával tölteni?
– Rendkívül szíven ütött, életem végéig emlékezni fogok rá. Ám nem a körülményeket okolom, csak saját magamat, mert én hibáztam. A legjobban azt sajnálom, hogy megbíztam egy olyan emberben, akiben nem kellett volna, és aki nem támogatott. Emiatt csak magamnak tehetek szemrehányást, de megfizettem az árát, nem lehetek ott az olimpián. Néha a hasonló helyzetek nem padlóra küldenek, hanem csak még motiváltabbá tesznek – így vagyok vele én is.

– Szerepel még a tervei között az olimpiai részvétel?
– Természetesen, nem tettem le róla. Nem tudom, mit hoz az élet, de az biztos, hogy a következő két év során csak az ETO-ra koncentrálok.

– Nagyobb átalakulás lesz a győri csapatban, számos érkezővel. Hogyan látja az új keretet?
– Komplett csapatunk lesz, nagy lövők, fizikailag erősebb, valamint alacsonyabb, gyorsabb játékosok is rendelkezésre állnak, középen olyan opciókkal, akik több poszton is megállják a helyüket. Az olimpiával nyáron, majd a világbajnoksággal decemberben a soron következő idény sokkal keményebb lesz, ezért gondolkodtunk szélesebb keretben. A napi munkában hiszek, azért fogunk dolgozni, hogy ebből a névsorból kihozzuk a legtöbbet.

– Kapuban, valamint balátlövőben és beállóban is három felnőttválogatott közül választhat az új idényben. Nem tart attól, hogy nehéz lesz mindenkit egyformán tűzben tartania?
– Mindhárom poszton oda kell figyelnünk, hogy mindenkinek megfelelő játékidőt biztosítsunk. Nem vallana okos döntésre, ha nem így tennénk, mert különben nem lenne szükségünk ennyi kiváló játékosra. A várhatóan igen kemény és hosszú idény során legalább annyira fontos lesz a megfelelő regeneráció, mint hogy ki mennyi időt tölt a pályán. A szélesebb keret miatt nem kell senkit sem túlhajtanunk, és arról sem feledkezhetünk meg, hogy bármikor jöhet egy váratlan sérülés, valamint még a koronavírus is okozhat megoldandó helyzeteket.

– Mit vár az újonnan érkező magyar játékosoktól, Háfra Noémitől és Schatzl Nadine-tól?
– Nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi mezőnyben is topjátékosoknak számítanak, ezt a Ferencvárosban és a válogatottban is bizonyították. Örülök, hogy több magyar is érkezik a csapatba, szeretnék nekik segíteni a fejlődésben. Olyan sokat kaptam az országtól, ezáltal talán visszaadhatok én is valamit.

– Sokan felkapták a fejüket, amikor bejelentette a klub a dél-koreai Rju Eun Hi leigazolását
– A videók alapján, amelyeket láttam róla, és a személyes tapasztalatom is azt mondatja, hogy Anna Vjahirevával együtt jelenleg a világ legjobb jobbátlövői közé tartozik. Az egyetlen kérdés, mennyire tud beilleszkedni egy európai csapatba, viszont könnyebbséget jelent, hogy játszott már Franciaországban. A koreaiaknak nincs szükségük arra, hogy Európába jöjjenek, mert otthon is megvan mindenük, de beszéltem vele, izgatott, és minden vágya, hogy napi szinten a legjobbakkal méresse meg magát. Régóta szerettem volna a csapatomban tudni, csak eddig nem nyílt rá lehetőség.

– Görbicz visszavonulásával és Amorim távozásával kik lehetnek az új győri vezérek?
– Azt szeretném, hogy a saját posztján mindenki érezze a felelősséget, és vezérré lépjen elő. Különböző karakterű játékosaink vannak, akik a csapat élére állhatnak, amikor szükség van rá, de mindenkinek tudnia kell, hogy fontos részei a Győrnek. Nem a pályán töltött idő vagy a képességek határozzák meg az öltözőbeli szerepeket. A minap olvastam egy érdekes interjút Vicente del Bosque-val, aki elárulta, Steve McManaman milyen fontos szerepet töltött be a sztárokkal teletűzdelt Real Madridban. A csendes vezérek legalább olyan fontosak, mint akik állandóan a reflektorfényben vannak: elég ha csak Amandine Leynaud-ra gondolunk. De azt szeretném látni, hogy a magyar játékosok is kiharcolják ezt a szerepet. Háfrában például minden megvan ahhoz, hogy első számú játékos legyen a posztján. Ez már a mentális része is a munkánknak, amin szintén sokat fogunk dolgozni.

– Pénteken tartották a BL-sorsolást. Mi a véleménye a Győr nyolcasáról?
– Magunkat is beleértve három final fouros csapat került a csoportunkba, köztük a címvédő Vipers. A többiek között is vannak erős csapatok, elég ha csak a jól igazoló Krimre vagy a Kastamonura gondolunk. A legfontosabb, hogy mire elérkezünk az idény legfontosabb szakaszához, jó formában legyünk és készen álljunk. A cél természetesen nem is lehet más a Győr esetében, mint a triplázás.