A színeket nem látja, a társait annál jobban – Jim Gottfridsson, a kézi Eb legjobbja

A svéd válogatott irányító mellett csupán ketten – Nikola Karabatic (Franciaország) és a már visszavonult Ivano Balic (Horvátország) – mondhatják el magukról, hogy kétszer is az Európa-bajnokság legértékesebb játékosának (MVP) választották. Jim Gottfridsson a magyar-szlovák közös rendezésű kontinenstornán mutatott ellenállhatatlan játékával joggal érdemelte ki ezt a titulust – húsz év után aranyéremhez segítve hazáját.

„Csodálatos játékos. Nagyon jó egy az egy ellen, ráadásul tökéletesen megszervezi a játékunkat és minden mást is. Egyértelműen ő a vezér, azt hiszem, ezt minden meccsünkön bizonyítja is” – áradozott róla válogatottbeli csapattársa, Jonathan Carlsbogaard az európai szövetség honlapján.

Nem véletlen, hogy az Eb-döntő utolsó svéd időkérésénél is a 29 éves karmester mondta el társainak, mit kell csinálniuk. Ez persze nem szokatlan, hiszen általában Gottfridsson beszél az időkéréseknél. „Szerintem teljesen normális, hogy ő dönti el, mi a legjobb a csapatnak” – mondta Glenn Solberg, a svéd válogatott norvég szövetségi kapitánya. „Természetesen fontos szerepet töltök be támadásban. Megvan a tapasztalatom, és szeretem vállalni a felelősséget a pályán és a pályán kívül is... Az én szerepem a vezetés, a többit mások hajtják végre” – nyilatkozta önmagáról Gottfridsson.

Klubedzője, a német SG Flensburg-Handewitt csapatát irányító Maik Machulla szerint azonban még lenne mit csiszolni a stílusán, néha szólhatna diplomatikusabban a játékostársaihoz. Erről Gottfridsson is elmondta a véleményét: „Ha megkérdezik a feleségemet, azt fogja mondani, nagyon csendes vagyok otthon. A pályán azonban más ember leszek, hangosan és a szavakat nem megválogatva beszélek. Ha akarok valamit, így tudom érvényesíteni.”

A vezérszerep kódolva volt a „Gotte” becenevű játékos pályafutásában. Szülővárosában, Ystadban kezdett el kézilabdázni, de nem sokáig maradt a két helyi élvonalbeli csapatnál, 21 évesen a skandináv kézilabdázókat előszeretettel alkalmazó német sztárklubhoz, az SG Flensburg-Handewitthez igazolt. Ez mindkét félnek főnyereménnyel ért fel, hiszen az idény végén a klub először nyerte meg a Bajnokok Ligáját – Gottfridsson két gólt szerzett a döntőben, első BL-idényében pedig 41-et. „A fizikuma akkor még olyan volt, mint a fiatal fiúké, de már látni lehetett, hogy mire képes”      – árulta el a Flensburg és a német válogatott korábbi sztárja, Holger Glandorf arról a napról, amikor Gottfridsson meglátogatta a Svédországban edzőtáborozó gárdát. Azóta még két bajnoki címet nyert az együttessel, amelyben még vélhetően évekig játszik, hiszen 2025-ig érvényes a szerződése. Meghatározó szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Bundesliga előző kiírásának legjobb játékosa lett. A klubhoz hűséges irányító a következő idénytől jó eséllyel a csapatkapitányi karszalagot is megkapja, miután Lasse Svan 14 év után elköszön a „Flensitől”.

Svédország válogatottjában 2012-ben mutatkozott be, s azt nyilatkozta, az volt élete egyik legszebb pillanata. A 2022-es torna előtt kétszer kellett beérnie a nemzeti csapattal szerzett ezüstéremmel: a 2018-ban a Horvátországban rendezett kontinensviadalon Spanyolország nyerte a svédek elleni döntőt (a vesztes válogatottból Gottfridssont választották meg az Eb MVP-jének...), majd a 2021-es egyiptomi világbajnokságon Dánia bizonyult jobbnak Svédországnál a fináléban (az irányító akkor is bekerült a vb álomcsapatába).

A világbajnokság előtt egy évvel pályafutása legnagyobb hibáját követte el. A 2020-as, részben svéd rendezésű Európa-bajnokság középdöntője előtt három társával együtt jó ötletnek gondolta, ha megiszik néhány pohár bort egy malmői bárban. Gottfridsson mellett Kim Ekdahl Du Rietz, Lukas Nilsson és a jelenleg is Veszprémben légióskodó Andreas Nilsson vett részt a buliban, a kvartett az éjféli záráskor hagyta el a bárt. Igaz, az alkoholfogyasztás nem volt megtiltva nekik, de előre egyeztetniük kellett volna a szakmai stábbal, hogy kimenőt akarnak. „Vállaljuk a felelősséget azért, amit tettünk. Tévesen ítéltük meg a helyzetet. Bocsánatot kérünk a csapattársainktól, a szurkolóinktól és mindenkitől, aki azon dolgozik, hogy nagyszerű Európa-bajnokságot rendezhessünk” – vállalta magára akkor is vezérszerepet Gottfridsson. Az már más kérdés, hogy ezt követően 10 góllal kaptak ki Portugáliától, s végül csak a 4. helyen zártak középdöntős csoportjukban, éppen a mieinket megelőzve – végül a 7. helyen végeztek...

Az idei Eb-n már szó sem lehetett ilyen apró kihágásról sem. A rendkívül profi Gottfridsson 36 gólt szerzett, 54 gól­passzt adott (ebben a kategóriában ő lett a legjobb a tornán), s kiváló teljesítményének köszönhetően megszerezte a hőn áhított aranyérmet hazájának. „A fenébe is, olyan boldog vagyok, hogy megnyertük az aranyat! Fogalmad sincs, mennyit álmodtam erről... – kezdte az Eb-döntő után a vegyes zónában. – Elképesztően meg vagyok hatódva, hihetetlenül örülök, kezdek már kissé érzelgőssé válni.” Az ünneplésről, az „aranyvacsora” kívánságmenüjéről viccesen elmondta: reméli, lesz hideg sör... Természetesen kiemelte családja fontos szerepét is a sikerben – már fiatalon, 22 évesen apuka lett, azóta született még egy gyereke, velük gyakran járja a természetet, nem szeretné, ha a televízió vagy az iPad képernyőjéről ismernék meg a világot.

És hogy mire számíthatunk tőle a következő években?

„Nemrég kezdtem el a védekezésemet csiszolni, remélem, a következő egy-két évben tudok még néhány lépést tenni a fejlődésem érdekében, hogy harmincéves koromra a valaha volt legjobb Jim Gottfridsson legyek” – vázolta fel terveit egy tavalyi interjúban. E sorokat olvasva joggal reménykedhetnek a svédek – az ellenfelek pedig retteghetnek –, hogy a jövő évi, részben hazai rendezésű világbajnokságon csúcsra ér a Gottfridsson vezette gárda – vb-címet nyerni legutóbb 1999-ben sikerült Svédországnak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. február 5-i lapszámában jelent meg.)