Kézilabda: újabb lépcsőfokot mászik meg Kajdon Blanka

– Mintha valahonnan a távolból beszélne...
– Igen, szerencsére akadt némi idő szusszanni a július tizenegyedikén Siófokon kezdődő felkészülés előtt, így eljöttünk egy kis külföldi családi nyaralásra – válaszolta Kajdon Blanka, aki az előző évadot a Vasasban töltötte, amelyből a felnőttválogatott keretébe is bekerült, a következő idényben pedig a Siófok KC-t erősíti.

– Aludt már néhányat a szlovéniai világbajnokságon történtekre. Hogyan értékeli a magyar csapat szereplését, a megszerzett ezüstérmet?
– Mostanra csak pozitív gondolatok maradtak bennem, nagyon szép emlékként raktározom el a vébét. Büszke vagyok rá, amit elértünk a csapattal, az elmúlt éveket meg tudtuk koronázni az ezüstéremmel. A norvégok ellen elvesztett döntő után még volt bennem keserűség, de összességében nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a sikernek.

– Tényleg csak egy hajszálon múlt az aranyérem, és talán mindent kiadtak magukból a norvégok ellen.
– Így volt, persze tiszta fejjel visszagondolva sok mindent csinálhattunk volna másképp. Azon a napon a norvégok nyertek, máskor talán mi győztünk volna... A végjátékban kellett volna kicsit jobban koncentrálnunk, a helyzetkihasználásunkkal akadtak problémák. Az első félidőben még a védekezésünk nem állt össze, de amikor megnyitottuk, megzavartuk a norvégokat, és két góllal is vezettünk, csak utána rossz döntéseket hoztunk a lövéseknél. De tényleg nem vagyok már szomorú, csalódott, ennek az ezüstnek is úgy tudok örülni, mintha aranyat nyertünk volna, kevesen mondhatják el, hogy világbajnokságon másodikok lettek.

– Magabiztosan meneteltek a döntőig, miben jár előrébb a világnál ez a korosztály?
– Ezt nem biztos, hogy az én tisztem megítélni, de a csapategységünk remek volt, és azt is tudtuk kompenzálni, hogy a jobb oldalunkon is jobb kezes játékosok szerepeltek. A lényeg, hogy szívvel-lélekkel játszottunk, mindenki tette a dolgát, ez volt a motorja az együttesünknek.

– Miként értesült arról, hogy a torna válogatottjába is beválasztották?
– Elég vicces volt, mert a társak előbb tudtak róla, mint én. Mentünk vissza a szállásunkra, és vacsora előtt szóltak a többiek, kirakták az All Star-csapatot a nemzetközi szövetség honlapjára, és gratulálnak. Először nem is értettem, miért, mert egyáltalán nem számítottam rá. Úgy érzem, elég hullámzó volt a teljesítményem, előfordult, hogy a poszttársamnak ment jobban a játék, de végig segítettük egymást. Persze nagyon örülök, hogy a szakemberek érdemesnek találtak, hogy beválasszanak, ez újabb motiváció nekem.

– Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a tavasszal a felnőttválogatott keretébe is behívta. Mikor jöhet el az ideje, amikor a küszöböt átlépve fontos szerephez jut a felnőtt nemzeti együttesben?
– Nehéz megmondani... Ez egy folyamat, minden azon múlik, hogy miként fejlődöm és teljesítek a klubcsapatomban. Óriási motivációt és élményt jelentett, hogy a felnőttkerettel készülhettem. A saját munkámmal foglalkozom, a lehető legjobb teljesítményre törekszem, és ha a kapitány úgy látja, biztosan lesz még alkalmam a válogatotthoz csatlakozni. Az elmúlt évadban a Vasasban rengeteg tapasztalatot szereztem, amellett, hogy az egész NB I-et tekintve elöl voltam a legtöbb időt a pályán töltő játékosok rangsorában, alkalmazkodtam a budapesti nyüzsgő élethez Veszprém és Balatonboglár után.

– De azért nem a Balaton közelsége miatt döntött úgy, hogy Siófokra igazol?
– Dehogy! Újabb szakmai kihívás lesz, hogy külföldi edző irányít, akivel angolul kell kommunikálni, és lesznek légiósok is a csapatban. Ilyen magas lépcsőfokra talán még nem léptem karrierem során, de szeretném kipróbálni magam egy ilyen közegben. Más szisztéma szerint kell majd játszanom, és nagyon imponál, hogy a siófoki szurkolótábor hangos és lelkes, veszprémi lányként mindig arról álmodtam, hogy zajos nézőtér előtt játszhatok majd. Nagyon izgalmas lesz az is, hogy először szerepelhetek nemzetközi kupában, ez is fontos érv volt a Siófok mellett. Nagyon várom az új kihívásokat.

NŐI U20-AS KÉZILABDA-VILÁGBAJNOKSÁG, SZLOVÉNIA
DÖNTŐ
Magyarország–Norvégia 29–31 (15–17)
Celje. Vezette: Paolantoni, Garcia (argentinok)