Kézilabda: Minden szempontból különleges volt a bemutatkozás – Simics Judit

– Milyen volt először NB I-es mérkőzésen a kispadon ülni? A bemutatkozása sikeres volt, így talán még nagyobb az élmény.
– A hirtelen jött felkérés eleve érdekessé tette a mérkőzést, három közös edzés után utaztunk Békéscsabára – válaszolta a játékosként olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Simics Judit, akit a múlt hét elején neveztek ki Horváth Roland után a tabella utolsó előtti, azaz 13. helyén álló Érd NK vezetőedzőjének, és bemutatkozásként csapata idegenben 26–25-re megverte az Előrét. – Speciális szituáció volt, ráadásul nekem tényleg nem volt még mérkőzésem vezetőedzőként az élvonalban. Minden szempontból különleges volt a bemutatkozás, de a kiharcolt győzelem nekem és a csapatnak is lökést adott.

– Milyen hangulat uralkodott az érdi öltözőben a múlt héten, amikor először találkozott a játékosokkal?
– Elég nagy volt a csend, de az arcokon várakozást láttam, a játékosok kíváncsiak voltak a változás után. Természetesen többeket ismertem, akikkel utánpótláskorukban együtt dolgoztam, vagy ellenfelekként találkoztunk, így nem volt idegen a társaság. Mindenki pozitívan, nagy akarattal látott neki a munkának. Minden sportoló azért edz, dolgozik, hogy jól teljesítsen, eredményeket érjen el, ami az utóbbi időben nem jellemezte az Érdet, így mindenki várta, hogy a csapat kizökkenjen a rossz mentális állapotból. Egy biztos, sok időnk nem volt rágódni, gondolkodni rajta, hogy mi vár ránk.

– Ahogy mondta, keveset tudtak együtt készülni a Békéscsaba elleni alsóházi helyosztóra. Viszontlátta azokat az elemeket a mérkőzésen, amelyeket gyakoroltak?
– Nagy dilemma volt, hogy a rendelkezésre álló kevés idő alatt mennyi új elemet gyakoroljunk a lányokkal, illetve a régiek közül melyeken változtassunk. Akadt olyan, amelyet részben már viszontláttam, de volt, amelyik nem működött. Mentálisan már jobb volt az összkép, szakmailag pedig azt szeretném, hogy minden héten lépjünk egy kicsit előre, mert az nyilvánvaló, hogy nem elég egyszer elmondani valamit, rengeteg gyakorlás kell. Nem varázsoltam nagyot az elmúlt néhány napban, de a lelki rész, a motiváció rendben volt.

– Mekkora volt önben a motiváció azok után, hogy a nyáron némileg furcsa körülmények között távozott kilenc év után a Ferencváros utánpótlásából? Akkor azt nyilatkozta, hogy Elek Gáborral voltak szakmai nézetkülönbségei, és ő javasolta, hogy váljanak el az útjaik.
– A nyáron egy korszak lezárult az életemben. Nagyon szerettem a Fradinál dolgozni, rengeteg gyerek fordult meg a kezem alatt, a kollégákkal jó munkakapcsolat alakult ki. Azt, hogy mi történt köztem és Gábor között, most hagyjuk, ez már a múlt. Próbálok erre is pozitívan tekinteni, úgy vagyok vele, ha onnan nem kell eljönnöm, nem adódik ez a lehetőség, és még mindig utánpótlásedzőként dolgozom. A Ferencvárosnál töltött csaknem egy évtizedre jó szívvel emlékszem, nagy öröm, amikor megyek a meccsekre, és látom a volt játékosaimat, szerencsére többen már az NB I-ben szerepelnek. Az elmúlt időszakban a Testnevelési Egyetemen tanítottam óraadóként, korábban is dolgoztam az intézményben, de az FTC-s munkámmal párhuzamosan nem tudtam tovább csinálni. Miután eljöttem a Fraditól, szinte azonnal visszahívtak, aminek nagyon örültem. A Ferencvárosnál májusban közölték, hogy nem velem képzelik el a folytatást, és mert már minden egyesületnél készen voltak a tervek a következő évadra, nem volt könnyű munkát találni. Vártam, hogy olyan felkérés találjon meg, amely motivál és kihívást jelent. Nem hittem, hogy az NB I-ből kapok ajánlatot; korábban úgy gondoltam, nem biztos, hogy nekem való felnőttcsapatot irányítani, inkább utánpótlásedzőként tekintettem magamra. Aztán megkerestek az érdiek, egyetlen estém volt átgondolni a választ. Úgy éreztem, ha már azt a lehetőséget kínálta az élet, hogy NB I-es vezetőedző lehetek – és én is szeretnék szintet lépni –, igent kell mondanom. Megtisztelő volt a felkérés, hiszen nincs élvonalbeli edzői múltam, az érdiek mégis úgy gondolták, hogy velem próbálják meg a folytatást.

– Nincs könnyű helyzetben a csapata. Mekkora potenciált lát az Érdben, előre lehet lépni a tabellán, s ha igen, mennyit?
– Nagyon hosszú még a bajnokság. Az őszi idényben is voltak olyan mérkőzései a csapatnak, amelyekben benne volt a győzelem lehetősége, számolok vele, hogy a tavasszal tudunk még pontokat gyűjteni. Nagy fegyvertény, hogy a közvetlen riválisaink, azaz a NEKA és a Békéscsaba otthonában győzni tudtunk, ők majd hozzánk jönnek, és azokat a meccseket természetesen meg kell nyernünk. Ezenkívül az előttünk álló csapatoktól is pontokat rabolnánk. Nem gondolok rá, hogy nem sikerül elérni a céljainkat, egyáltalán nem irreális elképzelés, hogy bent maradjunk.