Női kézi: a Győr ügyvezetője igazolásokról, magyar szélsős modellről, Reistadról

Szabó Tamás nemzetközi igazgató először az NB I most futó kiírásáról kérdezte az ügyvezetőt. Mint ismert, a bajnokságban már két veresége van a Győrnek (az FTC-től és a Mosonmagyaróvártól kapott ki), így már nem csak a saját kezében van a sorsa. Ezek közül Endrődi Péter különösen az idény eleji, MKC-tól kapott pofont fájlalta, még most sem tudja, mi történhetett azon a mérkőzésen. A második félidőben félelmet és bénultságot érzett az ETO játékosain, nem volt olyan szerinte, aki kimozdította volna a többieket a holtpontról. A meccs másnapján rendhagyó módon a vezetőség leült a csapattal, és „keresetlen szavakkal” a tudtára adta, mit vár a folytatásban. A megbeszélés Endrődi szerint megtette a hatását, ez már a bresti BL-találkozón érződött.

Hozzátette, a november közepén rendezett, népligeti bajnoki rangadón aztán a „szokásos Fradi-fóbia rátelepedett a csapatra”, amely abban a hangulatban képtelen nyerni. Az ETO innentől kezdve annyit tehet, hogy hazai pályán legyőzi a riválist (lehetőleg úgy, hogy az egymás elleni összevetésben is jobban álljon), és reménykedik benne, a fővárosiak is vesztenek még pontot.

Az interjúból kiderült, hogy Ulrik Kirkely érkezésével a kommunikáció is megváltozott a vezetőedző és a klub között. Míg Ambros Martín „zártan kezelte a saját világát”, addig a dán szakemberrel heti rendszerességgel vannak egyeztetések, amelyeken mindig beszélnek a jövőről is. A taktikai értekezleteken pedig olyan játékosok is hozzászólnak, akik korábban csendesek voltak.

Az őszi BL-szereplésre áttérve Endrődi fájlalta, hogy itthon nem kapott akkora hírverést a tény, hogy a Győr maradt a férfimezőnyt is figyelembe véve az egyetlen hibátlan csapat. Szerinte egyébként a Bietigheim elleni otthoni fordítás mutatta meg leginkább az együttes erejét, hogy nem pusztán sztárjátékosok gyülekezete, hanem igazi csapat.

Ezután a keretben már bejelentett változások kerültek szóba. Két érzékeny veszteség is éri a csapatot, ugyanis Silje Solberggel és Ana Grosszal is szeretett volna a klub hosszabbítani, azonban mindketten a távozás mellett döntöttek. Gros volt az első, akivel leültek tárgyalni a közös folytatásról, a szlovén jobbátlövő azonban végül a hazatérést választotta, ugyanis elkezdi építeni a kézilabdázás utáni jövőjét (még két évet szeretne játszani top szinten), és saját üzleti vállalkozást indít – előtte azonban még trófeákat akar nyerni a Győrrel. Solberggel nehéz és hosszú tárgyalás zajlott, a norvég kapus családi okból legfeljebb egyéves szerződést tudott volna vállalni, a klub azonban – a csapatépítést szem előtt tartva – Sandra Tofthoz hasonlóan hosszabb távú megállapodásban gondolkodott. Az ETO ajtaja nem zárult be végleg előtte, azonban az biztos, az elkövetkező években nem lesz a csapat tagja.

A helyére az a Hatadou Sako érkezik, aki mindig rajta volt a a győriek listáján. Endrődi szerint veleszületett tehetségét használja a kapuban, mivel más iskolát képvisel, mint Toft, így ketten hatékony párost alkothatnak a következő idénytől. Az ugyanakkor biztos, hogy az elkövetkező hónapokkal ellentétben nem lesz megint három felnőtt kapusa az ETO-nak, ez előrevetíti a holland Rinka Duijndam nyári távozását.

Az ügyvezető kiemelte, számukra fontos visszaigazolás, hogy a két fájó távozóval ellentétben Sandra Tofttal, Estelle Nze Minkóval és Kari Brattsettel meg tudtak egyezni a hosszabbításról.

Nze Minko abban az életkorban van, amikor el kellett határoznia, hogy hazatér vagy marad még az ETO-ban. A döntésében kulcsszerepe volt Kirkelyék személyének, ugyanis még nem érezte ilyen jól magát Győrben, mint az elmúlt időszakban. Ilyen légkörre vágyott, mióta megérkezett, és most már az ETO-ból szeretne visszavonulni – konkrét név említése nélkül elhangzott, hogy nem ő az egyetlen, aki így gondolkodik a jelenlegi keretből. Brattsetet igazi vezérként, a csapat motorjaként jellemezték, nem véletlen, hogy a csapatkapitányi teamet is a norvég beálló vezeti. Az ő maradása a többieknek is fontos üzenet volt, ezért a klubnál tudatos stratégia mentén haladva tárgyaltak a játékosokkal.

Szóba kerültek természetesen az érkezők is. A hosszú távú csapatépítés mellett a másik kiemelt cél a fiatalítás megkezdése volt. Ebbe a sorba illeszkedik a 25 éves dán Kristina Jörgensen, aki Endrődi szerint akár már holnap érkezne. Irányító-átlövőként minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amit a modern kézilabda megkíván, a decemberi vb-n pedig bizonyította, hogy vezéregyénisége tud lenni a válogatottjának. A 24 holland jobbátlövőt, Dione Housheert már öt-hat éve figyelték, az ő leigazolásában is Kirkely volt a kulcs, miután Odensében már együtt dolgoztak. Housheer tavaly még nem volt elég érett arra, hogy a dán szakemberrel együtt érkezzen, idén nyáron jön el számára a megfelelő idő a váltásra. Kiderült, hogy Housheer a tárgyalások során igen érdeklődőnek bizonyult, a város mellett a mindennapi életről is kérdezett.

Endrődi kiemelte, hogy a mostani idényre már változtattak a négy magyar szélsős modellen (Faluvégi Dorottya távozott és érkezett a norvég Emilie Hovden), és a következő idényre újabb változtatás várható. További konkrétumot nem említett, mindenesetre a bal szélre jön a holland Bo van Wetering. „Az ETO-ban mindig azoknak kell játszaniuk, akik a legtöbbet tudják segíteni a csapatnak, akik az adott a poszton a világelitbe tartoznak, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek” – hangsúlyozta a sportvezető.

A 30 éves Kristine Breistöl a kakukktojás a fiatalítás mellett, a 193 cm-es norvég balátlövő megszerzésétől azt várják, hogy a távoli zónából veszélyesebb legyen a csapat. Szintén a rutinosabb játékosok közé tartozik a holland Kelly Dulfer, aki Kirkely személyes kérése volt és aki a győriek szerint a vb-n is megmutatta, hogy a világ egyik legjobb védője. A megszerzése azért is volt szükséges, mert a dán Line Haugsted nem találta meg a számítását külföldön, és szeretett volna közelebb élni a családjához, ezért hazaigazol.

„Bárcsak kolbászból lenne a kerítés, de nincs így” – reagált Endrődi Péter arra a vélekedésre, hogy Győrben a riválisokhoz képest többszörös költségvetésből dolgozhatnak. – Egyáltalán nem igaz, hogy nálunk keresnek a legtöbbet a játékosok, a háttérbeszélgetésekből tudjuk, hogy vannak olyan klubok, ahol 10-20-30 százalékkal is nagyobb pénzeket adnak. Az összköltségvetést tekintve nagyjából ott tartunk, ahol a topcsapatok, itthon a nagy riválisunké is közel azonos szinten lehet a miénkkel” – tette hozzá, kiemelve, hogy tudatos építkezés eredménye a jelenlegi szponzori háló, amelyet szeretnének bővíteni a stabil működés megőrzése érdekében. (Ide kapcsolódik, hogy Kubatov Gábor, az FTC elnöke szilveszteri beszédében a női kézilabdacsapat új igazolásainak bejelentése mellett ismét kiemelte, hogy feleannyi pénzből szeretnék megnyerni a BL-t, mint amennyiből az ETO tette.)

A több mint egyórás interjú végén előkerült egy, a szurkolók körében is népszerű téma, mégpedig Henny Reistad leigazolása. „Henny minden szurkoló és klubvezető álma, azonban egy klasszis még nem elég manapság a sikerhez. Természetesen felvettük vele a kapcsolatot, mint ahogy az elődeim is már megtették. Rendkívül céltudatos személyiség, nem tudom, hogy a tervei között szerepel-e az ETO. Jelen pillanatban egyvalami biztos, hogy a következő idényben nem nálunk fog játszani, hogy a 2025–2026-os idény mit tartogat, majd meglátjuk.”

Szabó Tamás elmondta, az újévben is várhatóak még bejelentések, ami annak fényében érthető, hogy több játékos (például Stine Oftedal vagy Rju Un Hi) jövőjére nem tértek ki a beszélgetés során.

A TELJES BESZÉLGETÉS