Ana Gros: Van még egy befejezetlen ügyünk a Győrrel

– Épp időben tért vissza a tavasszal, hogy csúcsformába kerüljön a final fourra?
– Nem volt egyszerű idényem a sérülések miatt, talán még soha nem kellett korábban ennyit kihagynom egy év alatt, mint most – válaszolta a Nemzeti Sportnak Ana Gros, a Győri Audi ETO jobbátlövője, aki 2010 és 2012 között egyszer már szerepelt Győrben. – Sajnos sok meccset csak kívülről nézhettem, de most már több hónapja a csapattal edzek, úgy érzem, jó állapotban készülhetek a négyes döntőre.

– Már a pályafutása elején is megfordult Győrben. Nem volt túl korai tizenkilenc évesen légiósnak állnia?
– Egyet kell értenem a megállapítással, valóban kicsit korai volt számomra a váltás, még nem voltam kész kézilabdázó, mégis hirtelen itt találtam magamat egy sztárokkal teli öltözőben. A másik oldalról nézve viszont sokat elleshettem tőlük nap mint nap, ezért egy pillanatig sem bánom, hogy már ilyen fiatalon belevágtam a győri kalandba.

– Milyen lépések vezettek innen odáig, hogy manapság már a klasszis jobbátlövők között emlegetik?
– Minden klubban, ahol megfordultam, tanultam valamit. Az ETO után a német Thüringer HC-ban még keményebb időszakot éltem meg, nem sokat játszottam, de ezen kihívások leküzdése is hozzájárult ahhoz, hogy azzá a játékossá váljak, aki most vagyok. Franciaországban aztán magamra találtam, a saját stílusomnak megfelelően játszhattam, nem csoda, hogy újra élveztem a kézilabdázást. A Metzben és a Brestben is éreztem az edzőim bizalmát, így én is sokkal magabiztosabb lehettem. Először Rác Sándor adta meg nekem a lehetőséget, hogy megmutathassam magamat Metzben, a leghosszabb időt azonban Emmanuel Mayonnade alatt játszottam a klubban. Rendkívül sokat köszönhetek neki, rengeteget tanultam és fejlődtem ezekben az években.

– Ilyen egyszerű lenne, csak éreznie kellett a bizalmat az edzője részéről?
– Az esetemben igen, különösen hogy előtte Németországban egyáltalán nem mutatták, hogy hinnének bennem. Ha viszont azt látom, megbíznak bennem és tisztában vannak vele, mire vagyok képes, akkor könnyebben hálálom ezt meg a teljesítményemmel a pályán. Egyértelmű, hogy a franciaországi évek alatt értem el a csúcsformámat, de nemcsak játékosként, hanem emberként is sokat fejlődtem.

– Különleges érzéke van a nyelvtanuláshoz?
– Valóban az évek során több nyelvet is elsajátítottam. A szlovén mellett angolul, németül, franciául, spanyolul és szerbül, illetve horvátul is megértetem magamat.

– Igaz, ha nem tör ki az orosz–ukrán háború, valószínűleg nem beszélgetnénk most itt?
– Vallom, hogy az életben nincsenek véletlenek, minden okkal történik. Ha nincs a háború, akkor Oroszországban kellene játszanom, ugyanis a CSZKA Moszkva utáni idénytől már aláírt szerződésem volt a Rosztov-Donnal, végül azonban a váratlan helyzetre való tekintettel mindkét megállapodást felbontottuk. Az utam így visszavezetett Győrbe, amiért csak hálás lehetek, ugyanis még maradt egy befejezetlen ügyünk egymással.

– Egyértelműen azzal a szándékkal érkezett újra az ETO-hoz, hogy ezúttal húzóembere legyen a csapatnak? 
– Természetesen tudtam, hogy csupa kivételes játékos alkotja a keretet, akik a válogatottjuknak is meghatározó tagjai, így én sem gondolhattam, hogy majd egyedül a hátamra veszem az együttest. Fontos tapasztalatokkal, érett, magabiztos játékosként tértem vissza, ezek mind sokat segítettek abban, hogy megmutassam a valós képességeimet győri mezben is. Nem szeretek csak lövőként gondolni magamra, a kézilabdázás nem csak erről szól, és szerintem az én játékom is jóval színesebb ennél. Nyilván a legtöbben a távoli bombáimról ismernek, de ugyanennyire szeretem a társaimat helyzetbe hozni, vagy bármennyire is meglepő, védekezni – még ha nem is kapok rá túl sok lehetőséget. Nincs sok balkezes átlövő a mezőnyben, akikért versenghetnek az élcsapatok. Sok meccset nézek a szabadidőmben, és a fiatalabb generációban több tehetséget is látok, csak a közvélemény még kevéssé ismeri őket. 

– Hogyan jellemezné magát a pályán kívül? 
– Elsőként azt emelném ki, hogy rendkívül érzelmes ember vagyok, néha túlságosan is a szívemre veszem a történteket. Másrészről nagyon szenvedélyes tudok lenni, az őszinteség szintén jellemző tulajdonságom, valamint ha jönnek is nehezebb napok, próbálok pozitív maradni. Szeretek hangosan nevetni, ilyenkor valószínűleg már messziről felismernek a társaim. Vallásos embernek tartom magamat, hiszem, hogy Isten okkal állított az utam során kihívások elé, ugyanakkor megadta az esélyt, hogy azt csináljam, amit szeretek.

– Igénybe veszi külső szakemberek segítségét?
– Most már két éve két holland erőnléti edzővel készülök együtt, az ő programjukat követem. Mivel én sem leszek már fiatalabb, fontos, hogy folyamatosan jó fizikai állapotban legyek, különösen ha figyelembe vesszük, mennyire felgyorsult a játék az utóbbi időszakban. Az edzéseiknek hála erősebbnek is érzem magamat, noha soha nem tartoztam az igazán izmos játékosok közé, és a sérülések után is hasznos tanácsokkal láttak el. A mentális állapot azonban legalább olyan lényeges egy profi sportoló karrierjében, mint a fizikai állóképesség, így már több éve dolgozom egy mentáltrénerrel, aki sokat segített nekem a nehezebb időszakokban. Egyébként azt vallom, hogy néha szükség van a próbatételekre, mert csak megerősödve jutsz túl rajtuk – erről szól az én pályafutásom is.

– Elég hullámzóan alakult a mostani idénye, a sérülések mellett elég, ha csak azt említjük, hogy Ulrik Kirkelynél kevesebb játékpercet kapott, és a hetesek elvégzésére is mást jelöltek ki. Nem érezte úgy, hogy többet is tudna segíteni?
– Tényleg nem volt egyszerű, nem éreztem, hogy az edzőm bízott volna bennem. Bár harminchárom évesen már kellően rutinos játékosnak számítok, továbbra is szükségem van a külső támogatásra ahhoz, hogy jól tudjak teljesíteni. Az kevés, ha magadat győzködöd, kell mástól is a megerősítés. Ugyanakkor csapatsportban mindig az edzőé a végső döntés, nem vitatkozhattam vele, pusztán annyit tehettem, hogy minden edzésen próbáltam bizonyítani, és közben reméltem, hogy több lehetőséget ad vagy a hetesekre odaállít. A világbajnokság után jó formában éreztem magamat, erre eltört az orrom, amivel másfél hónapra újra kiestem. Aztán jött az edzőváltás is, szóval az egész csapat viharos idényen van túl. 

– Miben hozott új impulzust a Per Johansson, Uros Bregar páros érkezése? 
– Úgy látom, mindenki újra önbizalomtól duzzadva játszik, ami sokszor hiányzott az idény első felében. A stáb mindenki játékára számít, és igyekeznek is mindenkit tűzben tartani, ez szintén sokat javított a hangulatunkon. Fontos, hogy éreztessék veled, a csapat része vagy; akik ezelőtt többet ültek a padon, most újra nagyobb szerepet kapnak. 

– Egyetért a megállapítással, hogy a Johanssonékra jellemző, keményebb irányvonal jót tett a csapatnak?
– Néha valóban arra van szükség, hogy az edző világosan megmondja, mit szeretne látni, minek hogyan kell történnie. Profik vagyunk, mindig tiszteletben tarjuk az edző véleményét, mégis fegyelmet kell tartani egy öltözőben. Urost gyerekkorom óta ismerem, a juniorválogatottban is az edzőm volt. Biztos nem volt egyszerű számára, hogy ezúttal másodedzői szerepet kell vinnie, de úgy látom, elismeri Per munkáját, és jól össze tudnak dolgozni.

– Mekkora élményt jelentett, hogy a szlovén válogatottal kiharcolta az olimpiai részvételt?
– Nehéz szavakba öntenem, mit éreztem az utolsó selejtezőmeccsünk lefújása után, mert reálisan nézve nem gondoltam volna, hogy ez a vágyam is valósággá válhat egyszer. Nagyon nehéz kijutni a játékokra, Szlovénia ráadásul kis nemzetnek számít női kézilabdázásban. Hosszú éveken át elég messze álltunk attól, hogy valaha is összejöjjön. Az utóbbi időszakban azonban sokat fejlődtünk, érettebben játszottunk, remek volt a csapatszellem, és mindenki egyfelé húzott, ezért is sikerülhetett ez a hihetetlennek tűnő eredmény. 

– A klubidényre visszatérve, az itthoni rivális Ferencváros duplázni tudott. Mi hiányzott ahhoz, hogy ne maradjanak trófea nélkül hazai porondon?
– Sajnos a tavalyi és a mostani idényben sem tudtam játszani a Népligetben, de ott voltam és közelről láttam az eseményeket. A mosonmagyaróvári vereség után tudtuk, hogy a Fradi pályáján kellene kompenzálnunk, ami pedig nem egyszerű, nem is sikerült ott nyernünk az elmúlt években. Sajnálom, hogy viszonylag hamar komoly hátrányba kerültünk a bajnoki címért zajló harcban. 

– Legutóbb öt évvel ezelőtt, 2019-ben nyert BL-t a Győri ETO. Ennyit változtak volna az erőviszonyok?
– Az biztos, hogy a játék sokat gyorsult és fizikaibb lett. A riválisok fejlődtek, már nincs favoritja a sorozatnak, szemben a korábbi időszakkal, amikor a Győrt előre kikiáltották nagy esélyesnek. Mindez a szurkolóknak is izgalmasabb meccseket kínál. 

– Ki lehet indulni abból a szombati elődöntő előtt, hogy a dán Esbjerg még sohasem győzte le a Győrt a BL-ben?
– Nem számít, hogy mindig nyertünk a múltban, sosem volt könnyű dolgunk az Esbjerggel, a szememben nincs favoritja a mérkőzésünknek. Nora Mörk és Henny Reistad játéka meghatározó lesz, és nemcsak egymással kiváló a játékkapcsolatuk, hanem a társaikkal is, rájuk is oda kell figyelnünk. Megtanultuk, hogy a final four két napján minden előfordulhat, nagyon jól kell játszanunk, ha nyerni szeretnénk.

– Említette a sorsszerűséget, ebből a szempontból igazán különleges lenne, ha a második győri időszakának végén is BL-döntőt játszhatna. 
– Valóban, és a kettő között a Bresttel is átéltem már, milyen elbukni egy finálét. A francia csapattal fájdalmasabb volt, mint fiatalon a győriekkel, mert nagyobb szerepem volt a a 2021-es menetelésben. Nagyon vágyom rá, hogy végre a magasba emelhessem a trófeát, de szerintem ezzel mindenki így van a klubban. Remélem, hogy ezúttal nemcsak újra bejutok az ETO-val a döntőbe, hanem meg is nyerjük, ez tökéletes lezárása lenne az újabb győri fejezetnek a karrieremben. Szerintem jó esélyünk kínálkozik rá. 

– A nyáron hazatér, és ismét a Krim Ljubljanát fogja erősíteni. Vannak már tervei a karrierje utáni életre?
– A legfontosabb indokom, hogy így közelebb lehetek a családomhoz. A külföldi éveim alatt csak ritkán tudtunk találkozni, szerencsére az utóbbi két évben Győrben könnyebben meglátogathattak. Ljubljanába hazatérve lassan elkezdem építeni a pályafutásom utáni életemet is – legalább gondolat szintjén. Lassan befejezem a tanulmányaimat turizmus szakon, talán ez lesz az a terület, ahol a visszavonulásomat követően el fogok helyezkedni. A pontos formája még nyitott kérdés, miközben a kézilabdázástól sem szeretnék teljesen elszakadni. 

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
NÉGYES DÖNTŐ, BUDAPEST, MVM DOME
ELŐDÖNTŐ (június 1.)
15.00: Győri Audi ETO KC–Team Esbjerg (dán) (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
18.00: Metz (francia)–SG BBM Bietigheim (német) (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
HELYOSZTÓK (június 2.)
15.00: harmadik helyért
18.00: döntő