Női kézilabda: válogatottunk az átalakuló mezőnyben még feljebb léphet

Egy jó védekezésen múlt, hogy női kézilabdázóink a 2008-as pekingi olimpia után ismét elődöntőbe jussanak. 15 másodperc volt hátra a Svédország elleni negyeddöntőből, amikor Vámos Petra góljával visszavettük a vezetést, de nem sikerült kihúzni a végéig, 59:55-nél Nina Koppang átlövésből kiegyenlített. A hosszabbításban már a svédek akarata érvényesült, így a mieink a legjobb nyolc között, hatodikként zárva búcsúztak a küzdelmektől.

Mindezt alig másfél évvel azután, hogy a 2022-es Európa-bajnokságon csak a 11. pozícióban végeztünk. A tavaly decemberi világbajnokságon sokáig reménytelennek tűnt az olimpiai selejtezőtornát jelentő helyek valamelyikének a megszerzése. Aztán az utolsó szalmaszálba kapaszkodva Horvátország ellen sikerült mínusz hatról a hajrában fordítani. Abban a 10-12 percben valami nagyon összeállt, a mieink végre meg tudtak nyerni egy ki-ki meccset, s a lendület kitartott áprilisig, amikor a debreceni ötkarikás selejtezőtornán mindhárom meccsét rég nem látott érettséggel nyerték meg.

Párizsban sikerült élni a kedvező sorsolással, Brazília ellen Simon Petra utolsó pillanatban szerzett góljával újabb ki-ki meccsen lett meg a győzelem, majd az Angola elleni váratlan döntetlen után az öt vereséggel záró Spanyolország sebezhetőségét is kihasználtuk. A negyeddöntőben a három északi topcsapat közül Svédországot kaptuk, amelyiknek a játéka sokkal jobban fekszik nekünk, mint Dániáé és Norvégiáé, de végül hosszabbításban 36–32-re alulmaradtunk.

„A női válogatott jelentős fejlődésen ment át, a férfiakhoz hasonlóan fantasztikusan küzdött minden meccsen, hozta azokat a sikereket, amelyek a negyeddöntőbe jutáshoz kellettek, a jó teljesítményhez pedig – miként a fiúknál is – hozzátettek mind a rutinosabb játékosok, mind a legfiatalabbak – összegezte a női válogatott olimpiai szereplését Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke a szervezet honlapján. – A svédek elleni negyeddöntő külön történet, nagyon sajnáltam, hogy nem sikerült a végjáték, mert a rendes játékidőben szerintem önmagát múlta felül a csapat. Sok gratulációt kaptunk a helyszínen is, mindenki elismerte, hogy a torna legfiatalabb csapataként milyen kitűnő összképet sugárzott magáról a magyar válogatott, Klujber Katrin pedig – mindkét nem tornáját figyelembe véve – az egyetlen játékos volt az All Star-csapatokban, aki nem a legjobb négy közé jutott együttesből került ki.”

A 25 éves ferencvárosi jobbátlövő a 2022-es Eb után másodszor került be felnőtt-világeseményen az álomcsapatba, 38 góljánál pedig csak ketten voltak képesek többet dobni, a svéd Nathalie Hagman és a francia Tamara Horacek – kettővel több meccset játszva. Nem véletlenül élvezi a szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir töretlen bizalmát a hat évvel ezelőtti debreceni junior-vb óta.

A sokszor emlegetett utánpótlás-világeseményen a mieink beállója ugyanúgy Füzi-Tóvizi Petra volt, aki ezen az olimpián szintet lépett mind támadásban, mind védekezésben. Ahogyan a játékosaink többségén, Golovinon is látszódnak a fejlődés jelei. Végre nem kísérletezett, hanem egyértelműen kijelölt egy alapcsapatot (Böde-Bíró – Győri-Lukács, Klujber, Vámos, Füzi-Tóvizi, Kuczora, Szöllősi-Schatzl), a kezdők pedig a meccsek nagy részében a pályán voltak. Talán a 19 éves Simon Petra kaphatott volna több percet a nem az élete legjobb tornájában teljesítő Vámos helyett, de a kapitánynak összességében sikerült kihoznia keretéből a maximumot.

A Los Angeles-i olimpiáig hátralévő négy évben a mieink tovább fejlődhetnek. A játékosokban megvan erre a szándék és az igény, ezt mutatja az is, hogy jó néhányan igazoltak külföldre mostanában. A mezőnyben is átalakulások várhatók, elég csak a Párizsban diadalmaskodó norvégok átlagéletkorára ránézni, vagy akár a középmezőny játékszínvonalának gyengülésére. A fentiek tükrében decemberben, a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságon „meg lehet védeni” a most megszerzett előkelő hatodik helyet.

NS-VÉLEMÉNY

Klujber Katrin, a női válogatott jobbátlövője: Nem éreztem magam csúcsformában az olimpián, az elején különösen nem, mondtam is magamban, nem lesz jó, ha így folytatom. Aztán meccsről meccsről jobb lett, de az Angola elleni összecsapás végén mégis megtörtem, mert magamra vettem, hogy a kihagyott hétméteresem miatt nem nyertünk. Szerencsére nem ezen múlt a továbbjutás, a negyeddöntőben pedig mindent egy lapra tettem fel, nagyon akartuk azt a meccset a svédek ellen, próbáltam menni, mint „az állat”, de sajnos, ez sem volt elég.