A spanyol edző sírt a sajtótájékoztatón, a dán el sem ment

A spanyol–dán döntő (35–19) után zsúfolt konferenciaterem várta a két szövetségi kapitányt, valamint a csapatonként szintén kötelezően megjelenő egy-egy játékost. Ám az újságíróknak csalódniuk kellett, mégpedig a dánokban.

„Szövetségi kapitányunk, Ulrik Wilbek a döntő után azonnal visszatért a csapat szállodájába, és engem kért meg, hogy tolmácsoljam a szavait – mondta Finn Jensen, a dánok sajtószóvivője, aki a dán kapitány helyén ült. – Nagyon kellemetlen vereséget szenvedtünk, ugyanakkor játékosaink értékesnek tartják a világbajnoki ezüstérmet is. Ezt szerezték meg két éve is. A spanyolok sokkal jobbak voltak, a szünet után fantasztikusan játszottak. Köszönöm, ennyit kellett tolmácsolnom.”

A dán játékosok nevében Niklas Landin érkezett a „kínpadra”, de senki sem bántotta, sőt kérdést sem kapott az után, hogy röviden elmondta a véleményét.

„A világbajnokságon a döntőig remekül haladtunk, de az utolsó meccsre elfogyott az erőnk – vélekedett a kitűnő kapus. – Az első félidő közepétől nem volt sok közünk a mérkőzéshez, rosszul védekeztünk, hagytuk a spanyolokat, hogy lerohanjanak bennünket. Ilyen rosszul még sosem játszottunk.”

A világbajnok gárda kapitánya, Valero Rivera hosszan, többször elérzékenyülve, és párásodó szemmel értékelt, de azért nem állta meg szó nélkül kollégája eltűnését...

„Bocsánat, hogy ezzel kezdem, de nagyon sajnálom, amiért Ulrik Wilbek kollégám, akit a nemzetközi szövetség éppen a napokban az év edzőjének választott, nincs közöttünk, és ezt a viselkedését méltatlannak tartom saját csapatával, a közönséget képviselő újságírókkal, de velünk, az ellenfelével szemben is – fogalmazott karakánul Valero Rivera. – Együttesünk bebizonyította a döntőben, hogy jelenleg a világ legjobbja, és ebben valamennyi játékosomnak része volt. Ha valakit mégis ki kell emelnem, az Sterbik Árpád, aki a kapuban újra megmutatta, miért tartják a világ legjobbjának ezen a poszton. Nagyra értékelem a horvátok és a szlovénok szereplését a vébén, nekik is főszerepük volt abban, hogy csúcsminőségű játékot látott a kézilabdát kedvelő világ.”

A sajtótájékoztatón a 35 éves Alberto Entrerrios bejelentette: „Csodálatos sikert értünk el, és ezzel én be is fejeztem pályafutásomat a válogatottban, amelyben megadatott, hogy fantasztikus élményekkel gazdagodhattam. Ezért köszönet mindenkinek, edzőimnek, családomnak, társaimnak, testvéremnek.”