A soproniaké a bajnoki arany

Sopron bajnokavatásra készült. A Sportcentrum természetesen csurig megtelt, az egyszektornyi pécsi drukkert leszámítva ünneplésre vágyó, aranyéremre kiéhezett emberekkel. Aki csak tudott, magára aggatott valamilyen zöld-sárga ereklyét, és a legtöbben a nyakbavalóra szavaztak.
Balogh Juditék meg arra, hogy ezen a vasárnapon könnyebbé teszik a saját dolgukat. Ezúttal rögtön a legelején magukhoz ragadták a kezdeményezést és a vezetést három hibátlan támadással, szemben a finálé első két csatájával, amikoris a PVSK vett jobb rajtot. Az első negyed közepe táján kezdett ébredezni a vendég, amiben nagy szerepe volt a csereként beállt Ujvárinak: a szőke hatos a tőle már megszokott jó védekezés mellett pontosan is dobott, ami a döntő alatt bizony kuriózumnak számít a fekete-fehéreknél. Ezzel együtt csak csökkent a különbség, egyenlíteni nem tudtak a baranyaiak, még akkor sem, amikor átálltak a négy mezőnyemberes játékra – pedig ez most megzavarta a GYSEV-et.
Ismét Zuzana Zirková volt az, aki átlendítette a holtponton a soproniakat: a második játékrész elején többször is sikerült kamatoztatnia kivételes gyorsaságát, és a betöréseinek megint rendre kosár lett a vége. Miként majdnem az öszszes olyan akciónak is, amelynek végén Razija Mujanovics kezébe került a labda, a bosnyák center ugyanis kíméletlenül értékesítette palánk alatti helyzeteit. A kérdés csak az volt, eljut-e hozzá a Molten, mert Tuvics és társai minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy ne így történjen, és mindeközben ritkán volt szempont a szabályok betartása… A jugoszláv center egyébként meg-megvillant támadásban is, és mivel Ujvári és Csák is felnőtt mellé ponterősség tekintetében, jól tartotta magát a PVSK. Még úgy is, hogy jóformán alig szedtek lepattanót Rátgéber László játékosai, mert bármennyire hihetetlen, a nagyszünetig a lepattanók háromnegyedét kaparintották meg a hazaiak!
A fordulás után úgy látszott, dűlőre viszi a mérkőzést és a bajnoki finálét a GYSEV. Tuvics ugyan egy újabb duplával hatpontosra szűkítette a különbséget, ám amikor az első félidőben is igen aktív Zirková-Mujanovics duó újfent megrázta magát, több mint a duplájára nőtt a soproni előny. Előbbi két hárompontost "tett bele a közösbe”, utóbbi meg csak azt csinálta, amit szokott: remekül centerezett. Bajnokcsapatként ünnepelte övéit a zöld-sárgák B-közepe, miután tíz pont fölé növelte a differenciát a házigazda, pedig még több mint másfél negyednyi játékidő hátra volt. A pécsiek azonban nem cáfoltak rá a drukkerekre, nem tudtak újítani, ez pedig megpecsételte sorsukat.
Az utolsó negyed már afféle örömjátékot hozott soproni részről, ami ellen nem sokat tudtak tenni a fekete-fehérek. Próbálkoztak ugyan, de borzasztó görcsösen játszottak, és ez sose szokott jóra vezetni. A kierőszakolt dobások természetesen nem mentek be, miközben odaát minden pontosan fordítva működött: látva, hogy közel a győzelem, Baloghék felszabadultan kosárlabdáztak, aminek sok szép megoldás és könnyű kosár lett az eredménye.
Hét perccel a vége előtt pedig tényleg minden eldőlt. Bíró találatával húszpontosra hízott a GYSEV-előny, és hogy már Rátgéber is lemondott a meccsről, azt mi sem jelezte jobban, mint hogy pályára küldte Burgmannt, csapata legfiatalabb tagját. Itt is, ott is beállt az összes csereember, és bár kötelességből még játszadoztak egy kicsit a felek, már mindenki a mérkőzés végét jelző dudaszót várta.
A pécsiek azért, hogy véget érjenek megpróbáltatásaik, a soproniak pedig amiatt, hogy a fárasztó szezon és három zsinórban nyert meccs után végre ünnepelhessenek.