"Körmendsörük nincsen, csókolom?Valahogy így indul. Kaposújlakon meg-, és feltankol a karaván, aztán uzsgyi, sálakat az ablakba, talp a pedálra, Körmend még nagyon messze van. Ami azt illeti, szép kis felfordulást hagy maga mögött a társaság, a kaposvári csarnok parkettája ragad a pezsgőtől, az öltözőfolyosón meg vágni lehet a szivarfüstöt, alig látni a "Dohányozni tilos! táblát.
Íme a csapat, amely csütörtökön éjjel nem hagyta aludni a körmendieket: az aranyérmes társaságnak aranyérmes buli dukált (Fotó: Meggyesi Bálint)
Íme a csapat, amely csütörtökön éjjel nem hagyta aludni a körmendieket: az aranyérmes társaságnak aranyérmes buli dukált (Fotó: Meggyesi Bálint)
Ez az a nap, amikor minden megengedett, s minthogy Németh, Toroman, Grebenár és a többi vasi úgy alakította a programot, hogy idegenben fut be a célba a csapat, nincs más hátra, Kaposváron veszi kezdetét a fieszta. A harmadik vasi aranyünnep. Mármint, ami a bajnoki címek után dukál, ugyanis ha valaki netán nem tudná, Magyar Kupát már hatszor nyert a piros-fekete társaság. Nem semmi az sem, de ez az igazi. S a vasiak – a kötelező óvatoskodások után természetesen – már jó ideje ígérik, aranyérmes lesz a bajnokoknak kijáró buli is. Böhönyén vagyunk, és úgy tetszik, itt el is időzünk egy darabig. Valami útlezárásféle lehet. Vagy mégsem? Mámoros figura a főút közepén, lengeti a zászlaját, innen aztán nem megy tovább, csak az, akit "megáld” a piros-fekete textillel. Irány Kanizsa, aztán Egerszeg, ahol a csarnok mellett újra kézben a zászlók, ablak letekerve, hang kieresztve. "Zeg, zeg, zeg…” – így szól a nóta, már ami a publikus részét illeti. No igen, az ősi rivális katlanja megindítja a vasiakat. Innen már tényleg nincs messze a célpont, Andráshida, Hegyhátsál, Katafa és a négy órája megkoronáztatott magyar bajnokokat szállító autóbusz begördül a törzshely melletti térre. "Itt vannak!” – üvölti száz meg száz torok, és leírhatatlan örömtáncba kezd nyolcéves és hetvenéves egyaránt. Egy pillantás az órára, tíz perc van éjfélig. Hozzáértők szerint úgy négyezren vagyunk a téren, melynek egyik oldalán egy kamionból átalakított színpad csalogatja a honi pontvadászat legjobbjait. Megannyi szövegíró bukkan fel, a legújabb indulónak kikiáltott "Lesz, lesz, lesz (csak azért is lesz, a Marc-Körmend újra magyar bajnok lesz)!” módosul, "Lett, lett, lett…” lesz belőle. Igazuk van az ünneplőknek, az arany már zsebben, vagyis inkább nyakban, fölöslegessé válik a jövő idő. Több autentikus forrás egybehangzó állítása szerint a buszút nem telt unalmasan, a csapat tagjai legurítottak egyet s mást (úgy tetszik, Hainje, a boldog amerikai pillanatnyilag kevés esélylyel vehetné fel a harcot a kaposvári centerekkel…), azaz a hangulat emelkedett, amikor a kisváros nagy kedvencei szép sorban fellépnek a pódiumra. A gyámoltalanabbak sejtik, hogy másodperceken belül megcsappan a tekintélyesnek mondható pezsgőkészlet, a többség azonban kihúzza magát, büszkén tekint felfelé, végtére is a májusi pezsgő aranyat ér. "Úgy hiszem, négyezer aranyérmet kellett volna kapnunk, ugyanis ti valamenynyien megérdemeltek egyet. Nekem azonban csak egy érmem van, és azt nektek adom…” – mondja bájos akcentussal a csapat kapitánya, Mujanovics Samir, és a tömegbe hajítja legnagyobb kincsét. Odalenn könny szökik a szemekbe, és az elérzékenyülés csak mélyül, amikor a klubelnök, Fodor Sándor (vagy, hogy Körmenden se nézzék elmeháborodottnak az embert: a Színész) lép oda Patonay Imréhez. "Putesztől tavaly elvették az aranyérmet, de most megkapja az enyémet” – így a prezident, és megöleli régi barátját. Patonay. Elmondhatatlan, mennyire szeretik errefelé. Esztendeje a második hely után állt fel a kispadról, azzal a boldog tudattal, hogy egyik kedvence, Zsebe Ferenc kapja a marsallbotot. Talán ő maga sem remélte volna, hogy ennyire sikeres lesz a tanítvány. Persze hitte-e valaki egyáltalán?! Az alapszakasz hatodik helyéről nem "nyílt” lenyűgöző kilátás, erre tessék, a rájátszásban ellenállhatatlannak bizonyult a társaság. 9–1. Ezzel a győzelmi mutatóval futott át a mezőnyön a Körmend. A csapat, amely négy éve ötödik lett, három éve negyedik, két éve harmadik, tavaly második. Az idén nem is kerülhetett máshova az aranyérem.