Az elfelejtett válogatott

Hogy addig mi lesz? Jószerivel senki sem tudja. Ha egyáltalán lesz valami…
Szomorú történet ez.
Minden egy kudarccal indult, a szépreményű piros-fehér-zöld együttes Eb-középdöntőbeli betlijével. Pedig jó csapattal álltak ki a mieink, hosszú idő óta talán a legjobbal.
A gyakran személyes konfliktusok rendezése után ott volt Varga Mátyás szövetségi kapitány gárdájában Dávid Kornél, Gulyás Róbert, Czigler László, és a fiatalok is olyan meghatározó kosarasokkal képviseltették magukat, mint Németh István, Simon Balázs vagy éppen Báder Márton. A selejtezőkör második "félidejét” az olimpiai ezüstérmes franciák legyőzésével kezdték a fiúk – Dzunics Braniszlav debütálása is elsőrangúan sikeredett –, s minden jel arra utalt, hogy Magyarország megismétli az 1999-es bravúrt, és jogot szerez az idei kontinensbajnokságon való indulásra.
Igen ám, csakhogy elhagyva az országot már nyoma sem volt a Szombathelyen megcsodált magabiztosságnak, vereség vereséget követett, az Eb-tagság kiharcolása mégsem sikerült, és a kudarc előrevetítette, Vargának mennie kell.
Akkoriban aligha volt sejthető, hogy fél évvel később sem lesz meg az utóda.
"Emlékszem, egy keddi elnökségi ülés volt hivatott dönteni a kapitánykérdésben, ám az azt megelőző hétvégén közbeszólt a nemzetközi szövetség döntése – eleveníti fel a történteket a kérdés legavatottabb szakértője, a válogatott korábbi sikerkapitánya, Mészáros Lajos szakmai alelnök. – Nem szabad elhallgatni, hogy a FIBA reformja egyértelműen a tekintélyes, nagy európai klubok nyomására született, és degradálta a válogatottság intézményét.”
A módosítás eredményeként az egyre inkább várt eredményhirdetés elmaradt, a jelöltként emlegetett Zsoldos András, Patonay Imre, Németh László, Farkas Sándor négyes egyetlen tagja sem mondhatta magát befutónak. Ehelyett jött a halogatás, amely – hihetnénk – senkinek sem jó.
"Ki kellett dolgoznunk a válogatott működési rendjét, ehhez viszont értelemszerűen kellett, hogy a játékosok ott lehessenek a keretben – teszi hozzá Mészáros. – Hogy mindez nem is olyan egyszerű, arra egy tavalyelőtti MKOSZ-elnökségi döntés figyelmeztetett bennünket, a testület ugyanis a FIBA szabályozását veszi figyelembe, amely szerint az egyesületek csak a hivatalos események előtt kötelesek elengedni a játékosaikat. Az elnökségben jobbára a klubokat képviselő személyek határoznak, márpedig a döntéshozóknak elsősorban a magyar kosárlabdázás egyetemes érdekeit kellene figyelembe venniük, és nem parciális vagy klubérdekeket. Egyébként korábban Varga Mátyás is nagy nehézségekbe ütközött, amikor egyeztetni kívánta a válogatott és a klubprogramot.”
A fentiek szellemében már nem is tűnik olyan abszurdnak a felvetés, hogy a honi csapatok vezetőinek egyáltalán nem jött rosszul a nemzetközi szövetség versenyrendszer-változtatása, amely szerint nem idén ősszel, hanem csak egy év múlva indul a következő sorozat. Mészáros Lajos mindazonáltal állítja, a szakma sürgette volna az új kapitány kijelölését, csak hát ha csapat nincs, edző sem kell.
"Vallom, a FIBA módosítása ellenére nagyon fontos lenne, hogy biztosítani tudjuk a folyamatos válogatott programot – így a szakmai alelnök –; ugyanis, aki kimarad, lemarad. A veszteség sajnos érzékelhető lesz, főleg, hogy a nemzeti együttest optimális esetben is nehezebb felkészíteni, mint egy klubcsapatot. Nem szabad elhallgatni ugyanakkor, hogy a nemzetközi kupaszereplést sorra lemondó klubok sem járulnak hozzá a fejlődéshez. Megértem én, hogy szűkösek az anyagi lehetőségek, de talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy egyetlen légiós éves pénzéből vállalható lenne a kupaszereplés. Mindent egybevéve ott tartunk, hogy a válogatott kosarasok egy része egyáltalán nem játszik nemzetközi mérkőzést.”
Nem kell mondani, hogy mindez micsoda szívfájdalom annak a szakembernek, aki már régóta küzd a "belterjes” vetélkedés ellen.
"A mottóm változatlan: halálra van ítélve az a sportág, amelyik nem tűz maga elé nemzetközi célokat” – jegyzi meg Mészáros, aki cáfolja, hogy kizárólag a spórolás végett nincs szövetségi kapitánya a magyar csapatnak. A sportvezető ugyanakkor úgy véli, luxus lenne egész évben fizetni a szövetségi kapitányt, akinek csak ritkán van feladata. S hogy ezek után mire számíthatunk? Mészáros Lajosnak az októberi elnökségi ülésre kell előterjesztést készítenie, mindazonáltal csöppet sem elképzelhetetlen, hogy csak a jövő évi program előtt néhány héttel – tehát 2004 augusztusa körül – derül ki, ki irányítja a mieinket.
"A világ számos pontján egy-egy eseményre keresnek kapitányt, könnyen lehet, hogy nálunk is ez lenne a legjobb megoldás – így a válogatottat harminc év után Európa-bajnokságra kormányzó korábbi kapitány. – Természetesen más lenne a helyzet, ha az együttes kijutott volna a svédországi kontinenstornára, csak hát nem jutott ki, és az átszervezés miatt nagyon messze van a következő esemény.”
2004. szeptember 8.
Az egyetlen biztos dátum a magyar férfiválogatottal kapcsolatosan.
Tényleg szomorú történet…

A jelöltek szakmai hibáról beszélnek

Zsoldos András: – Hogy konkrétan hogyan áll az ügy, azt nem tudom. Az utolsó információm az, hogy felkértek a kapitányi posztra, el is vállaltam volna a munkát, meglehetősen előrehaladott állapotban voltak a megbeszélések. Aztán megváltoztak a feltételek, de azt nem tudom, mi az oka, hogy továbbra sincs kapitány. Szerintem óriási szakmai probléma, hogy a csapat nem "él”, nem készül. A hasonló cipőben járó országok válogatottjai járják a felkészülési tornákat, nekünk is ott kellett volna lennünk néhányon. Hátrányt okozunk magunknak, pedig elég hosszú ez a nyár ahhoz, hogy beleférjen a nemzeti együttes felkészülési programja.

Farkas Sándor: – Egy bizonyos: rossz ez a helyzet. Megértem az illetékeseket, hogy anyagi megfontolások miatt nem neveztek ki senkit a kapitányi posztra, de ez a mostani állapot semmiképpen sem tesz jót a sportágnak. Koncepció kellene, adott esetben egy fiatal csapattal nemzetközi tornákon szerepelni. Gondolom, a pénztelenség az oka, hogy nem történik semmi. Ami engem illet, egyszer már nemet mondtam, és nem titkolom, azóta megbántam a döntésemet. Vagyis ha felkérnének, elvállalnám a megbízatást, mindenesetre ebben a kusza helyzetben jó lenne már tisztán látni. Már akkor lépni kellett volna, amikor eldőlt, hogy az Eb-középdöntő után nem Varga Mátyás marad a kapitány.

Németh László: – Sajnálatos, ami odahaza történik. Mint edző, mint elméleti szakember azt kell mondanom, nagyon helytelen döntés, hogy elnapolták a kapitány-, és egyáltalán a válogatott kérdést. Főként Magyarország esetében kínos az egy helyben topogás, hiszen ez a csapat már többször is fájdalmasan minimális dolgok miatt maradt el a nagy eredmények elérésétől. A csehek ezekben a napokban Ausztráliában járnak, számtalan más csapat játssza a felkészülési meccseket, miközben olyan, hogy magyar válogatott, pillanatnyilag nem létezik. Sajnálom a történteket, főleg, mert én nem tettem le arról, hogy úgy fejezzem be a pályafutásomat, hogy a saját országom csapatának kispadján ülök.

Patonay Imre: – Sajnálatosnak tartom, hogy ennyire elhúzódik az ügy. Ha nem is a legfontosabb játékosainkkal, de ott kellene lennünk a nemzetközi tornákon. A fiatalok bizonyosan hadra foghatók lennének, Simonnal, Báderrel, Kámánnal vagy a körmendiekkel el lehetne indulni a viadalokon. Emlékszem rá, korábban előfordult, hogy Egyiptomban jártunk, vagy a Távol-Keleten, és a játékosok vállalták a szereplést a válogatottban. Jó példa a szlovák válogatott, amely rövid időn belül már a harmadik tornán szerepel. Sajnos a magyar csapat nincs menedzselve, pontosabban nincs is magyar csapat. Aligha kell különösebben magyarázni, hogy mindez milyen káros.