Íme egy örömteli tévedés

Rögvest nyolc vendégpont az elején. A pécsi edző toporzékol, aztán cserél, Branzova le, Ambrus be. Még három perc sem telik el, amikor érkezik a sérüléssel küszködő center. Tíz másodperc múlva Boiko száll be Károlyi helyett, váltani kell, nincs mese, különben…
De ne folytassuk! A Pécs sem teszi, véget vet a vesszőfutásnak, habár a rivális félelmetes centersora ezután sem pihen. Batkovic és Wauters két igazi márkanév és akkor ott van még az amerikai Brown, a legújabb szerzemény. Hat perc elteltével mutatja az első "igazi életjelet” a PVSK, ám a nekibuzdulás átmeneti, a franciák újítani tudnak, így a negyed végén ismét markáns a különbség. Emlékezhetünk rá, hasonlóan alakult a felek legutóbbi, pécsi találkozója is. Uralta a meccset az USVO, mondhatni fölényben játszott – úgy 38 és fél percig. Az-
után jött el a házigazda ideje. Azon a februári csoportmeccsen Iványi tette emlékezetessé az estét, most Branzova az, aki a legjobbkor villan. Triplát dob a 14. percben, és már nem vezet a Valenciennes. Ilyen sem volt még ezen a találkozón…
Apró szépséghiba, hogy a derű átmeneti, Feaster beszórja csapata és önmaga második hármasát, és Brownról is kiderül, helye van a klasszisok közt. Két felvonás után öt pont oda, innen folytatják.
Rögtön egy jó hír: a PVSK harcosabb, mint eddig. És vezet! Csodás pillanatok ezek, és mondani sem kell, Iványi most is ott van a főszereplők közt. Úgy kezdi, hogy tempót dob egy mások számára lehetetlen szituációból. Fél percre rá Anderson kezébe varázsolja a labdát, úgy, hogy azt a rendeltetési helyére juttatni már szinte gyerekjáték. És a magánszámnak még nincs vége, Tranquillinek "verekszik” ki egy újabb ziccert. Így lesz a röpködő mínuszokból (csak a parketten, hiszen kint tavaszt idéző az ősz) plusz öt pont. Jó lenne azt hinni, hogy a mecsekieknek nyert ügyük van. Jó lenne, mert az még nagyon, de nagyon távolinak tűnik. Főleg, hogy a franciákon a sor: Le Dréan után Lawson köszön be. Mindez csak átmenetileg hat nyugtatólag a kis gall hadvezérre, Buffard mesterre, akinél a 30. percben szakad el a cérna, apró "műsorszámát” kevéssé értékeli a talán kissé alacsony tűréshatár jellemezte szürke ruhás páros. Néhány perccel később jelentősnek nevezhető tömeg bánja, hogy a vendégmester vonásai kisimulóban, ugyanis Le Dréan kosarával ismét vezet a Valenciennes.

Öt perc van még vissza és világossá válik, ezúttal is a finis dönt sikerről, kudarcról. Ez utóbbi senkit sem érdekel a csarnokban. Ezer szerencse, hogy így gondolják a pályán harcoló fehér mezesek is, előbb Boiko, majd Anderson – aki csuda dolgokat mutat a második félidőben – hint utolsó másodperces duplát. Szempillantás alatt hat pont a mecseki előny, naná, hogy talpon az egész lelátó, és topon (de legalább is a csoport első helyén) a PVSK.
De jó világgá kürtölni, amit pécsiek ezrei hisznek e pillanatban: lehet, hogy Rátgéber tévedett?!

Mestermérleg
Rátgéber László: – A második félidőben volt egy tízperces álomkosárlabdánk, a végén pedig nagy kaliberű játékos módjára viselkedtek a lányok, és lazán értékesítették a büntetőket.
Laurent Buffard: – Túlságosan sok pontot kaptunk ahhoz, hogy győzhessünk. Fizikailag nem bírtuk a csatát.