Báder: közel a kontinenselithez

– Ha sohasem hallottam volna Cuturáról, Knegóról, Arapovicról vagy a zseniális Drazen Petrovicról, és csak annyit tudnék a Cibonáról, hogy ezerkilencszáznyolcvanhatban, a budapesti BEK-döntő másnapján együtt vonatoztam az örömittas zágrábi szurkolókkal, már akkor is biztos lennék benne, jó helyre került.
– Bár erre a meccsre én nem emlékszem, hiszen akkor még csak hatéves voltam, vitathatatlan, hogy patinás klub a Cibona Zagreb, és ami talán még ennél is fontosabb, manapság is tagja az európai elitnek – felelte Báder Márton, a horvátok friss igazolása. – Hogy mást ne mondjak, állandó résztvevője az Euroligának, legutóbb ragyogó teljesítménnyel lépett tovább a csoportjából.

– Előbb Szlovénia, aztán Horvátország – úgy tetszik, nincs baja a délszláv államokkal.
– Szögezzük le gyorsan, Novo Mestóból szerettem volna nyugatabbra szerződni. Ez nem titok, mint ahogy az sem, hogy erre volt is lehetőségem. Hívott az olasz Reggio Calabria, a német Alba Berlin és a szintén euroligás szlovén Union Olimpija; csak rá kellett volna bólintanom e csapatok szerződésére.
– Mikor tűnt fel a színen a Cibona?
– Még januárban játszottunk egymással a Goodyear-ligában, és már akkor szólt a menedzserem, hogy érdeklődnek irántam a zágrábiak. Így utólag visszagondolva már különleges jelentősséggel bír, hogy a meccs után odaszólt Drazen Anzulovic, a csapat edzője, hogy még találkozunk.
– Igaza lett.
– Így van. Időközben eldőlt, hogy ki tudok lépni a Krkával kötött szerződésből, vagyis semmi akadálya nem volt, hogy tárgyaljak a Cibonával. Egyébként a német lehetőség eljutott egészen addig, hogy két napot töltöttem Berlinben, megmutattak mindent, bemutattak mindenkinek.
– Fölöslegesen tették. Talán, ha nem veszti el hazája bajnokságát az Alba, s marad az Euroligában, nem igaz?
– Lehet, hogy abban az esetben másként döntök.
– Azért kellemes problémái voltak, ismerje el. Ragyogó együttesek közt kellett választania.
– Rendben van, nem ez a legrosszabb helyzet a világon, de azért higgye el, nehéz volt döntenem. Mindenütt többéves szerződésről beszéltünk, és mégiscsak az ember jövője a tét.
– Két éve egy híres horvát tréner, Neven Spahija miatt választotta a Krkát, most pedig Zágrábba igazolt. Aligha véletlen a horvát vonal.
– Petar Skansit kifelejtette. Novo Mestóban ő váltotta a kispadon Spahiját. Még egyszer mondom, szívesen mentem volna valamelyik nyugat-európai bajnokságba, ugyanakkor biztosra veszem, a Cibonával sem nyúltam mellé. Egyébként már most látszik, hogy Zágrábban teljesen mások a feltételek, mint Szlovéniában. Profik veszik körül az egyesületet, a Drazen Petrovic-csarnok csak a kosarasoké, s ami a legfontosabb, a szurkolók imádják a gárdát.

– ULEB-kupa-döntő a Krkával, aztán sikeres bemutatkozás az Euroligában, most pedig a legendás Cibona. Ennél jobban talán nem is lehetett volna megtervezni a karrierívét.

Már csak egy lépcsőfok van vissza a csúcsig

– Magam is úgy érzem, hogy jól alakultak a dolgok. Mindenképpen célom volt, hogy váltsak, és szerintem pontosan akkorát léptem, amekkorát kellett. Biztosra veszem, hogy a horvát alakulattal jobban jártam, mintha mondjuk egy olasz középcsapatot választok. A Cibonánál feljebb már csak egy lépcsőfok van a kontinensen, teszem azt egy Tau Cerámica vagy egy Barcelona.
– Nem tudom, feltűnt-e önnek, hogy kizárólag az európai lehetőségekről beszélünk. Mindez azért érdekes, mert néhány esztendeje egy hajszálon múlt, hogy nem kötött ki Amerikában.
– Annak idején két utat láttam magam előtt: az egyik egy tengerentúli egyetemre vezetett volna, ahonnan esetleg megnyílhatnak a kapuk az NBA felé, a másik pedig, hogy maradva az öreg kontinensen igyekszem feljebb és feljebb jutni.
– Győzött a második verzió. Már nem is csábítja az amerikai profibajnokság?
– Szeretem az NBA-t, és szeretnék egyszer játszani benne. Szinte bizonyos, hogy egy nyári táborban ki fogom próbálni, mire vagyok képes, megjegyzem, erre az idén is lett volna lehetőségem. Két ok miatt nem mentem. Egyrészt fájt egy kicsit a bal térdem, és nem akartam, hogy nagyobb legyen a baj, másrészt pedig, mert kifacsart voltam az idény végén. Képzelje csak el, egy éve hetvenhat tétmeccset játszottunk a Krkával, és a legutóbbi idényben is hatvan feletti a szám. De visszatérve Amerikára, olyan nagyon azért nem leszek csalódott, ha nem lesz belőlem NBA-játékos.
– Mi a legfontosabb, amit megtanult Novo Mestóban? ---- H ---- &