Földi egyelőre még vár

- Öntsünk tiszta vizet a pohárba: most akkor közös megegyezéssel távozott, vagy elküldték? - vágtunk egyből a közepébe a Földi Sándorral való beszélgetés legelején, mert az edző Diósgyőrből való távozása óta felröppent a hír, hogy mégsem volt olyan nagy az egyetértés a szerződésbontás kapcsán.
- Egyelőre várok a vezetőségtől egy kiegészítést…
- Mivel kapcsolatban?
- Azzal a közleménnyel kapcsolatban, amit a diósgyőri vezetők az elválásunkról kiadtak, és amíg ez napvilágot nem lát, nem szeretnék erről a témáról nyilatkozni. Maradjunk annyiban, hogy amit eddig közzé tettek, az nem volt teljes.
- És megígérték, hogy korrigálják?
- Én kértem, hogy korrigálják, és most várom, mi lesz a lépésük.
- Akkor ezt hagyjuk is. Megkönynyebbült, vagy csalódott, hogy beletörött a bicskája ebbe a csapatba?

- Ezt nem tudom, hogy értsem, mert tulajdonképpen csak október másodika óta van együtt a csapat… Voltak gyengébbre sikeredett mérkőzéseink, voltak egészen jók is, a célkitűzés a négybe jutás volt az alapszakaszban, és ha én jól emlékszem a tabellára, akkor mi ebben a pillanatban harmadikak vagyunk. Ha csak ilyen szempontból nézem, akkor nem volt eredménytelen a közös munka, ráadásul a második szakaszban az öt nagy ellenfélből hárommal hazai pályán játszhatunk. Az Európa-kupás szereplésünket viszont eredménytelennek tartom, bár ha szerdán győz, második még mindig lehetett volna a csoportjában a csapat. El kell mondanom azt is, hogy amíg a nagy ellenfelek megtartották keretük gerincét, nekünk csak két játékosunk maradt meg a korábbi meghatározó emberek közül Fodor és Eördögh személyében, és közülük is kiesett utóbbi, még mielőtt el tudtunk volna kezdeni istenigazából dolgozni, ami természetesen nagy érvágás, hiszen Eördögh Edit a legmagasabb szinten jegyzett magyar játékosok egyike.
- Mi volt a baj Diósgyőrben, miért nem jöttek az eredmények? Ránézésre, a nevek alapján erős csapatnak tűnik a DKSK, mégis már hat tétmeccset elbukott az idény során…
- Voltak bajok, de ahogy az elején elmondtam, ezekről nem szeretnék beszélni. Most még nem tudok ez ügyben nyilatkozni.
- Akkor majd abból a bizonyos újabb közleményből derül ki minden? Vagy az előző mondatban a mégen van a hangsúly?
- Mondjuk azt, hogy ebben a szócskában minden benne van… Magamtól és a csapattól is többet vártam ezzel a szerkezettel, úgy érzem, nem állt össze a társaság, idő kellett volna még, de a vasárnapi soproni mérkőzés mutatja, hogy azért akadnak már biztató jelek.

---- - Milyen használati utasítást adna Fodorékhoz utódjának, akivel időközben le is játszotta és el is vesztette első meccsét az együttes?
- Nem a sajtón keresztül szeretnék neki tanácsot adni, én mindig át szoktam adni a csapatot, hogyha ezt igénylik.
- Diósgyőrben most kértek öntől ilyesmit?
- Eddig még nem, de hát ez semmit sem jelent, hiszen csupán rövid ideje van itt az új edző.
- És Földi Sándor hogyan képzeli el a jövőjét? Tényleg, rendbe jött már a PVSK elleni rosszulléte után?
- Egy éjszakát töltöttem csak a kórházban, a hirtelen vérnyomás-emelkedés hatására agyérgörcsöt kaptam, amire azt mondták az orvosok, szerencsém volt, hogy nem agyvérzés lett belőle, hála Istennek nyomai sem maradnak. Másnap már edzést tartottam, három nap múlva pedig meccseltem is, akkor bezzeg senki sem idegeskedett túlzottan miattam a szűk családi és az óriási baráti körömön kívül. Ez utóbbit ki kell hangsúlyoznom, mert rengeteg hívást kaptam, és ilyenkor érzi igazán az ember, mennyien állnak mellette, bár ide kívánkozik az is, hogy nálam van egy bizonyos betyárbecsület a szakmán belül, és ezért fáj kicsit, hogy az ominózus mérkőzés komisszárja vagy két játékvezetője közül senki sem kérdezte meg, mi van az egészségemmel. Holott az ellenőr a játékosom volt, és a két bírót is valahol barátnak tartottam… A jövővel kapcsolatban pedig el kell mondanom, hogy az edzősködésre szerintem nem lehet úgy tekinteni, mint egy fizikai munkára, nekem ez a szakmám, a hobbim, a szórakozásom, és a szerelmem is egyben, tehát nem akarom így feladni. Egyébként ezelőtt az eset előtt mintegy másfél hónappal voltam egy terheléses vizsgálaton, és a főorvos azt mondta, bravó, Sutyi, tehát nagyon jók voltak az eredményeim, és nem csak a koromhoz képest.
- Akkor ezek szerint láthatjuk még a kispadon.
- Ebben biztos vagyok. Az pedig, hogy legközelebb élvonalbeli edző leszek-e, vagy fiatalokkal fogok foglalkozni, nekem egyre megy, mind a kettő nagy kihívás. Amikor Kaposvárról Szegedre kerültem, azt mondták, nem fogok meccset nyerni, de én nagyon jól éreztem magam, annak ellenére is, hogy a magánéletemben ott kezdődtek a kálváriák, mivel hosszú időre fizetés nélkül maradtam. ---- - Végezetül: mit szólt a búcsúmeccséhez? Ha az MKB-Euroleasing Sopron soproni megverését ajándéknak szánták a játékosok, nagyon szerethették önt…
- Én úgy érzem, ez nem ajándék és nem búcsúzás volt a részükről, ők csupán mindent meg akartak tenni a győzelemért, és ezen a mérkőzésen jött ki a munka eredménye. Aminek egyébként valamikor ki kellett jönnie, hiszen mindenképpen meg akarom jegyezni, egyetlen játékosomról sem feltételezem, hogy ellenem akart volna játszani, hogy meg akart volna buktatni. Egyvalakiben csalódtam csak közülük kicsit, de benne is csak azért, mert nem volt teljesen őszinte, ám róla sem beszélnék most, bár lehet, egyszer még fogok. Végezetül köszönettel tartozom Somogy megyétől Vas megyén keresztül Zala megyéig mindenkinek, mert annyi hívásom volt a rosszullétem után, hogy napokig nem tudtam letenni a telefont, és ugyanilyen köszönet jár a miskolci szurkolóknak is, mert tőlük is sok figyelmet kaptam.
- Akkor mégsem búcsúzik annyira keserű szájízzel?
- De keserű szájízzel búcsúzom, mert nem így szerettem volna eljönni, mert szerettem volna végigcsinálni a szezont azokkal, akiket én raktam össze. Igaz, valószínűleg lettek volna személyi változások, mert nem mindegyik igazolás sikerült úgy, ahogy a korábbi statisztikák szerint elképzeltem, de sajnos ez benne van a pakliban. Egy edző sosem válik meg a kispadtól örömmel, és a volt csapata meccsét sosem nézi szívesen a lelátóról, ez a legnehezebb ebben a szakmában. Tudom, hogy a nyilatkozatomban sok a ha, meg a nem teljes nyíltság, de úgy érzem, először mindent házon belül kell rendbe rakni, és aki engem ismer, az tudja, hogy nem szeretek beleszemetelni abba a tányérba, amiből ettem. Remélem, erre nem is kényszerítenek rá.