Egyre közelebb a Final Fourhoz

Először is hárompontossal nyitott, majd center létére a hetedik percben megismételte a mutatványt, a 12. percben pedig már a harmadik triplájánál és a tizenhetedik pontjánál tartott! A bolgár légiós mellett persze a többiek is kitettek magukért, de ők főleg védekezésben: ennek volt köszönhető, hogy a sorozat korábbi győztese mindössze tizenkét pontig jutott az első tíz percben, és hogy a második negyedben már állandósult a PVSK tíz pont feletti előnye.
Persze ez csak elmondva, illetve jelen esetben leírva ilyen könynyű, a pályán minden egyes lecsorgó labdáért kőkemény, női meccset meghazudtolóan férfias harc folyt, és ezekből a csatákból szerencsére sokkal többször került ki igyőztesen a magyar bajnok. Érdekes volt, hogy a palánk alatt a magas játékosok szinte teljesen "kioltották" egymást, pontosabban pécsi részről Branzova és Vilipics azért be-betalált Iványiék szép bejátszásaiból, a Bourges centerei azonban teljesen eltűntek a pályáról, amikor együttesük támadott. A két balkezes bedobó, a labdával bármilyen mutatványra képes spanyol Palau, és az ugyancsak roppant ponterős lett Jekabsone viszont azért eléggé "odatette" magát ahhoz, hogy ne kerüljön reménytelen helyzetbe már a nagyszünetre a vendég.
Egyetlen egy vésztjósló jel volt csupán magyar szempontból, mégpedig, hogy az ilyen fontos összecsapásokat többnyire csere nélkül végigjátszó Iványinak meglehetősen hamar összegyűlt a három személyi hibája, ám Rátgéber edző a pályán hagyta csapata motorját, a faultproblémák ellenére is, és kiderült, megérte kockáztatni. A játékmester ugyanis úgy védekezett jól, hogy közben "vigyázott magára", elől pedig az elképesztően szoros őrizet ellenére továbbra is remekül szolgálta ki brillírozó társait, a már említett Branzovát, a jó dobóformát mutatót Dapót, Károlyit, majd a harmadik negyedben Bérest.

Utóbbi a fordulás után hamarjában kilenc pontot tett be a közösbe, és épp az ő kosarával nőtt húsz fölé a különbség. Hihetetlen. A közönség már gyakorlatilag győztesként ünnepelte vastapssal a pécsi lányokat a játékrész végén - hangsúlyozzuk: a harmadik játékrész végén - , és ebben nem volt semmi túlzás… Elképesztő hatékonysággal őrölte fel a baranyai gépezet Európa egyik legerősebb együttesét.

Az utolsó tíz percre fordulva 62-38-as hazai vezetést mutatott a tábla, de feljegyezhettünk a szakasz felénél járva huszonöt pontos különbséget is. Nagyon sima volt a vége, így a MiZo fiataljai is beállhattak a hajrában, és Lisina szerzett is egy szép centerkosarat, aminek nagyon örültek a nézők, de nem ez volt a slusszpoén. Hanem Iványi utolsó másodperces triplája, amivel húsz ponttal verte meg - mit verte, alázta - riválisát a magyar bajnok.
A csoportgyőzelem ezzel már biztos, és az is, hogy a nyolcaddöntőben, majd ha ezen túljut, a negyeddöntőben is a hazai pálya előnyének birtokában vághat neki az éppen aktuális párharcnak a Pécs. Ez pedig legalább is biztató, és újabb "Final Four-os" végkifejletet sejtet, nem véletlenül volt a győztes hölgyek csatakiáltása a lefújás után ez: "Egyre közelebb!"

Gondolt a meccs előtt ilyen fölényes diadalra?
Rátgéber László:
A mérkőzés délelőttjén Nagy Tamással, a PMFC edzőjével fogadtam, és mondtam, úgy érzem, meglesz a győzelem, mire ő azzal válaszolt, hogy szerinte tizennyolc ponttal nyerünk. Beígértem neki finom villányi borokat, s abban állapodtunk meg, hogyha tizennyolcnál nagyobb lesz a különbség ide, ő nyeri a nedűket. Mit tesz isten, a legvégén Iványi Dalma hárompontosa döntötte el a fogadást az ő javára, de ha ezen múlik a sikerességünk, errefelé villányi borból sosincs hiány.