Már csak két nap, és megkezdődik a női Euroliga négyes döntője. A tavalyi pécsi Final Four után ezúttal az oroszországi Szamara ad otthont az eseménynek, a fekete-fehér remények ennek ellenére nem csekélyek: minimum a finálét célozzák meg Rátgéber László tanítványai, de a mesteredző többször is kijelentette, ő tulajdonképpen csak a végső győzelemmel lenne elégedett. A rajtig hátralévő időben bemutatjuk a magyar bajnok ellenfeleit, természetesen szólunk a mieinkről, és a legfrissebb hírekről is beszámolunk. Ezúttal a feltörekvő vilniusi együttest vesszük nagyító alá.
A Branzovát megzavaró Baranauskaité (13) a vilniusiak legmagasabbja (fotó: Laufer László)
A Branzovát megzavaró Baranauskaité (13) a vilniusiak legmagasabbja (fotó: Laufer László)
Ahogy grafikonunkból is látszik, először küzdötte be magát a Final Fourba a litvánok kirakatcsapata, amelyre válogatottjuk is épül. Pedig immár ötödik éve mondhatja magát euroligásnak a Lietuvos Telekomas, az első négy idényében azonban, bár sok szoros meccset játszott, inkább csak pofonokban volt része: 16 győzelem mellett 38 vereséget hoztak össze a baltikumiak, de az idén fordult a kocka. Már az alapszakasz A-csoportjában is csupán hajszálnyival maradtak le az első helyről - éppen a szintén elődöntős Brno mögött lettek másodikok 10-2-es mérleggel -, aztán a két nyert mérkőzésig tartó nyolcaddöntőben a lehető legrövidebb idő alatt intézték el a belga Dexia Namurt, majd a következő körben a végső diadalra is esélyesnek tartott orosz Dinamo Moszkvát ejtették ki. Ez volt talán a legizgalmasabb negyeddöntő, mivel az első két találkozóját az idegenben játszó csapat nyerte meg, majd a párharc mindent eldöntő harmadik felvonásán tíz perccel a vége előtt megint a vendég vezetett 53-45-re, és ez az együttes bizony nem a Lietuvos Telekomas Vilnius volt - mégis a fergeteges záró negyedet (22-7) kivágó litvánok jutottak tovább.
Hát ilyen csapat a házigazda VBM-SGAU Szamara elődöntőbeli ellenfele, avagy a vak is láthatja, mekkora tartásuk van Vilutytééknek. Igen, Vilutytééknek, de ez a megnevezés már nem a pécsiekre utal, ugyanis a Baranyában több mint egy évtizedet lehúzó univerzális kosarashölgy hazaköltözött, és a tavaly tavasszal még a Szekszárd bentmaradásában segédkező 35 esztendős játékos manapság a litván bajnok egyik kiegészítő embere, aki meccsenként átlagban kevesebb mint 16 percet tölt a pályán, és 2.6-es a pontátlaga. Ám nem ő az egyetlen Magyarországon is huzamosabb időt eltöltő tagja a vilniusiaknak, mert ismerős lehet még az itthoni meccsre járóknak a lett válogatott Kublina neve is, aki Diósgyőrben kezdte meg a lassacskán végéhez közeledő évadot, a legjobb litván, Streimikyté pedig a soproniak alkalmazásában állt nemrégiben néhány meccs erejéig kölcsönjátékosként.
És a társulat leghíresebb tagjáról még nem is esett szó: a Lietuvos Telekomast erősíti az amerikai Katie Douglas, aki 20.6-es pontátlagával az egész euroligás mezőny legjobb dobója jelenleg, és hogy mennyire sokoldalú játékos a 26. évében járó bedobó, arra bizonyíték, hogy lepattanózásban, valamint gólpasszadásban is ő vezeti csapata statisztikáját. A WNBA-ben tavaly egészen a fináléig menetelő kosárgyáros a tengerentúlon is együtt játszott a Connecticut Sun együttesében honfitársával, Jennifer Derevjanikkal, aki most Európában is csapattársa, mellettük a már említett lett Kublina az Algirdas Paulauskas vezette társulat harmadik idegenlégiósa - a többiek mind litvánok. Ez is arra utal, hogy egységes együttes a Lietuvos Telekomas, ám ezzel együtt is borzasztó nehéz dolga lesz a magyar idő szerint péntek délután öt órakor kezdődő találkozón Szamarában. Ha hazai pályán léphetett volna pályára a négyes döntőben - amiért minden követ megmozgattak vezetői, de hiába -, lett volna reális esélye a kétszeres klubvilágbajnok VBM-SGAU ellen, de így…
Így bizony első Final Fourjukban valószínűleg a tapasztalatszerzés jut osztályrészül a litvánoknak, akik a napokban ismét megnyerték a Balti Ligát (BWBL), immár hatodszor egymás után. Még egy érdekesség a végére: mostani három vetélytársával szemben eddig nem sok babér termett a "telefonosok" számára, tekintve, hogy egészen február másodikáig csak vereséget tudtak felmutatni a Brno, a Pécs és a Szamara ellenében. Aznap viszont 54-50-re legyűrték a cseheket, vagyis már megcsapta őket a változás szele. Méghozzá a pozitív változásé, azaz elindultak felfelé. A kérdés már csak az: mennyire felfelé…?