Csak banánhéjon csúszhat el

A házigazda. A csoportgyőztes. Az alapszakasz és a rájátszás egyetlen veretlenje. A klubvilágbajnok.A fentiek mind igazak a nagy négyes VBM-SGAU Szamara nevű együttesére, amely így toronymagas esélyese a női Euroligának, még azzal együtt is, hogy riválisai korántsem mondhatók gyengének a legjobbak kvartettjében. Csúnya dolog ilyet írni, de ha egyszer igaz: az orosz klub legnagyobb erőssége a pénzében rejlik, ugyanis akkora költségvetésből dolgozhatnak a vezetői, amilyen nagyról csupán álmodhat Európa többi élcsapata. Valószínűleg nem pontos összeg, de közel jár a valósághoz, hogy hárommillió euróra rúg a büdzsé, ezért aztán azt vesznek meg a Volga-partiak, akit csak akarnak, ami meg is látszik a világsztárok sorát magába foglaló keretükön. Hiába, ha egyszer az elnök olajbizniszben utazó multimilliomos (vagy milliárdos, ki tudja…), a határ a csillagos ég.

De fanyalgás és irigykedés helyett nézzük inkább a neveket! A vezéregyéniség két orosz, a szépségéről messze földön híres hátvéd, Ilona Korsztyin (13.6-os pontátlag) és a Pécsett is megforduló Marija Sztyepanova (13.3), ám jut szerep bőven a négy légiósnak is: az amerikai Sheryl Swoopes és Demya Walker, a belga Ann Wauters, valamint a francia Edwige Lawson bármelyik másik élcsapatban vezéregyéniség lehetne. Itt azonban csak egy a sok közül, pedig utóbbi kettő címvédőnek számít az Euroligában, mert tagja volt a Valenciennes tavaly Pécsett aranyérmet szerző együttesének. Félelmetes társaság, és akkor még nem esett szó az Oroszország válogatottjával 2003-ban - természetesen Korsztyinnal és Sztyepanovával együtt - Európa-bajnoki címet nyerő Olga Artyesináról, Olga Najmusináról, Tatjana Scsegoljeváról és a nem kevésbé híres Szvetlana Abroszimováról. No, őket kellene semlegesíteniük először a vilniusiaknak, aztán a döntőben vagy a brnóiaknak, vagy a pécsieknek.

Hogy ne kizárólag az elrettentő példákat soroljuk, jegyezzük meg, hogy az Igor Grugyin vezette VBM-SGAU azért jó néhány alkalommal igencsak megizzadt a győzelemért diadalmas idénye során, igaz, főleg idegenben. A legnagyobb bajban Namurben voltak Korsztyinék, tavaly decemberben a belgiumi fellépésükön mindössze egy ponttal (67-68) dobtak többet ellenfelüknél, de ideillik szolnoki összecsapásuk is, amelyet csupán hat ponttal (73-79) tudtak megnyerni az akkor már az utolsókat rúgó MÁV-Coop ellenében. A legtöbb bizakodásra azonban a Gdynia szamarai fellépése ad okot: a január végi csoportrangadót csak hosszabbításban tudta 66-60-ra a maga javára eldönteni a sztáralakulat.Edző: Igor Grugyin


Egyébként a Lietuvos Telekomas Vilniushoz hasonlóan a vendéglátó Szamara is első ízben méri meg magát a női Euroliga Final Fourjában, mégis van már négyes döntős rutinja: 2003-ban a második számú sorozatban, az Európa-kupában jutott el a végső csatározásokig. Akkor is elnyerte a rendezési jogot a nem éppen a szegénységéről híres klub, de az elődöntőben nem az oroszok szája íze szerint alakultak az események, mert kikaptak a spanyol Caja Rural együttesétől. Bár most aztán tényleg minden mellettük szól, hátha megint elcsúsznak egy banánhéjon. Mondjuk a MiZo-Pécsi VSK elleni fináléban.