Szombaton késő este a bántóan üresen ásítozó ankarai sportcsarnokban hetedik Európa-bajnoki mérkőzését is megnyerte, ami azt jelentette, hogy bejutott a döntőbe Csehország válogatottja. Megismétlődött tehát a két évvel ezelőtti finálé, illetve pontosítsunk: Nemcováék éppen azért hajtottak, hogy ne járjanak úgy, mint 2003-ban Patraszban, amikor és ahol alulmaradtak a több jó egyéni teljesítményt felmutató oroszokkal szemben.
Miközben tehát férficsapatuk éppen a mieinkkel vívott fontos csatát a kontinensviadalra való kvalifikációért, a csehek Brnóra épülő, ezért Jan Bobrovsky edzette női együttese az aranyért küzdött - eleinte nem éppen hatékonyan. Az első két negyedet ugyanis egyaránt hat ponttal nyerte meg a nagyszünet előtt főleg Artyesina pontjaira építő szbornaja, amely csaknem dupla annyi lepattanót kaparintott meg, mint ellenfele.
Ennél is nagyobb baj volt azonban a trónkövetelő szempontjából, hogy ezúttal nem jöttek be a triplái, holott a pontos kinti dobások fegyvertára egyik legfontosabb részét képezték: a spanyolok elleni elődöntőben például tíz távoli bombát juttattak célba Csehország legjobbjai 21 kísérletükből.
Az oroszok négyese, Artyesina csak az elsô félidôben játszott jól
Aztán jött a térfélcsere, a fordulás, és jött a nagy fordulat: a legutóbbi ezüstérmes magára talált, és félidei 12 pontos hátrányát már a harmadik negyed közepén majdnem ledolgozta, amikor hárompontos hátrányakor támadhatott. Innen még tudtak újítani a csoportküzdelmek során a spanyoloktól és a litvánoktól is kikapó oroszok, de a meccs szoros maradt, olyannyira, hogy fél perccel a vége előtt mindössze két pont volt a különbség, amikor a csehek támadhattak.
Hosszan tartott az akció, már majdnem lejárt a támadóidő, amikor villant a rutinos Nemcová: bevágta önmaga második, csapata hatodik tripláját, és ezzel el is döntötte a mérkőzést az övéi javára. Mert a maradék néhány másodpercben már nem született orosz pont, avagy az nyerte az Eb-t, aki megérdemelte: az egyetlen veretlen.