Sérüléshullám és remeklő újoncok a Los Angeles Clippersnél

Először a center, Chris Kaman dőlt ki a lábsérülés miatt, méghozzá nem is kis ideig: nagyon úgy fest, hogy az All Star-gála előtt már nem állhat Dunleavy edző rendelkezésére a 2003-as draft hatodik választottja. Eleinte az ő helyettesítésével nem volt gond, mivel a Denvertől szinte ingyen a csapathoz kerülő Marcus Cambynek nem volt idegen a centerposzton való játék, de január 17-én ő is megsérült. De ne rohanjunk ennyire előre.

Kaman sérülése után három héttel Zach Randolph is csatlakozott a maródiak listáján lévő centerhez. A még novemberben a Knickstől érkező erőcsatár bal térde sérült meg, ami miatt az első vélemények szerint csak pár hetet kellett volna kihagynia, de mind a mai nap nem tudott játékra jelentkezni.

A másik nagy szerzemény, Baron Davis szabadügynökként – egy 65 millió dolláros szerződés keretében – került a Clippershez, így a csapat vezetőinek végre sikerült betölteniük az irányítói poszton már több éve tátongó űrt. Legalábbis ezt hitték. Davis eddig egész jól bírta az idén, hiszen az eddigi 42 mérkőzésből 30 alkalommal pályára tudott lépni, ami önmagához képest egész jó teljesítmény, hiszen már két olyan szezonja is volt, amikor ennél kevesebb, pontosan 18 és 28 este tudott szerepelni. Mostani visszatérését vasárnap estére tervezik, ami azt is jelentheti, hogy az irányító akár több mint 60 mérkőzésen is játszhat az idén, amivel már elégedett lehet a vezetőség, főleg Davis gyakran sérült térdét ismerve.

A csapatot Kaman és Randolph hiányában a veterán Marcus Camby vezette, aki nem egy alkalommal rukkolt elő 20 pontos és 20 lepattanós teljesítménnyel. De ő is elég sérülékeny játékos hírében áll, amit január 17-én, a Clippers-szurkolók legnagyobb bánatára bizonyított is: a Bucks elleni találkozón – amelyen sérüléséig 18 pontot és 11 lepattanót jegyzett – bicegve tudta csak elhagyni a parkettet. A bal bokája ficamodott ki, ami miatt januárban már szinte biztosan nem fog pályára lépni.

Így, hogy a csapat összes nagyobb nevű veterán játékosa kidőlt, adja magát a kérdés: ki helyettesíti őket? Természetesen a fiatalok, akik meglepően jól helytállnak – még ha ez legtöbbször kevés is a sikerhez. A 2008-as draft 7. választottja, Eric Gordon élt a lehetőséggel: az év elején még csak perceket kapó hátvéd most már kirobbanthatatlan a kezdőből, és egyre jobb teljesítménnyel rukkol elő. Legutóbb az Oklahoma City Thunder elleni mérkőzésen alkotott maradandót, amikor is az ellenfél legjobbjával, Kevin Duranttal versenyben szórta a kosarakat. Végül Gordon 41 pontos karriercsúcsának köszönhetően a Clippers megnyerte a találkozót, az újonc pedig történelmet írt, hiszen a franchise történetében korábban egyetlen elsőéves játékos sem tudott 41 pontig jutni.

A másik húzóember Al Thornton, aki az egész szezonban remekül játszik, és feledteti Corey Maggette hiányát, akit nem mellesleg 50 millió dollárért igazolt le nyáron a Golden State Warriors. Ha Thornton jó teljesítményéhez hozzávesszük, hogy még kétmillió dollárt sem keres az idén, akkor egyértelmű, hogy melyik csapat járt jobban. A Thunder elleni ominózus összecsapáson Thornton 34 pontos szezonrekorddal jelentkezett, és mindössze öt ponttal maradt el a karriercsúcsától.

Szintén nem szabad megfeledkezni két másik fiatalról, DeAndre Jordanről és Mardy Collinsról. Előbbit a 2008-as draft második körében választotta a klib, ami elég meglepő volt, hiszen Jordant korábban az első tíz játékos közé várták. Az újonc most, Camby és Kaman sérülése miatt a kezdőben kapott helyett, és bizony nagyon biztatóan szerepel. Ugyan a játéka még nagyon nyers, de sokan már a következő Andrew Bynumot látják benne. Mardy Collins a Randolph csere keretében került a Clippershez, de arra senki sem számított, hogy ő lesz a gárda kezdőirányítója – de persze ez Davis sérülése nélkül nem is lenne lehetséges. A remek felépítésű Collins, ha nem is kiugró, ám egyenletes teljesítményt nyújt – azaz nyújtott egészen a január 23-i sérüléséig.

Ha mindenki egészséges volna, valószínűleg ütőképes csapat lenne a Clippers, de amíg ennyi a sérültje, bizony nem sok esélye van elmozdulni a Csendes-óceáni csoport utolsó helyéről. Viszont ha egy kicsit eltekintünk a sérülésektől, akkor láthatjuk a fényt az alagút végén, hiszen a fiatalok jól helytálltak, így szinte biztosra vehető, hogy szép jövő vár a „kisebbik” Los Angeles-i együttesre.

www.bball.hu