Hit, remény, lengyelek: ha kikapunk, biztos, hogy csomagolhatunk!

Tehát akkor a lengyelek…

Láthattam itt őket már kétszer is játszani, és annyi biztos, hogy nem lesz könnyű dolgunk velük, bár ezért a megállapításért önmagában még felesleges volt eljönnöm Liepajába, hiszen nyilvánvaló, hogy egy Európa-bajnokságon nincsenek úgymond ürgék. Pofozógépek viszont vannak, mivel a 16 résztvevőből per pillanat öt válogatott is két meccsből két vereséggel, azaz nyeretlenül áll.

Köztudomású, hogy sajnos mi is ebbe a körbe tartozunk, és ha itt is maradunk, nem maradunk, hanem már az első kör után utazunk haza…

Hacsak nem verjük meg a lengyeleket minimum kilenc ponttal, de inkább többel. Győzelmünk esetén ugyanis a veretlenül listavezető lettek mögött hármas körbeverés alakulhat ki, amelyen belül az egymás elleni kosárarány dönt a sorrendről. Hangsúlyozzuk, nem a kosárkülönbség, viszont az utóbbi beszédesebb adat, miként is áll a szénánk jelenleg: a görögök elleni sima zakó folytán mi mínusz 16-tal állunk ebben a bizonyos trióban, a hellének – akik már megmérkőztek Magyarországgal és Lengyelországgal is, így az ő mutatójuk e tekintetben végleges – plusz 14-gyel, míg mai ellenfelünk plusz kettővel. Ha tehát a különbség számítana, kilencpontos siker esetén lennénk egálban vele, csakhogy az arányszámítás ennél bonyolultabb.

Ott ugyanis sok függ az osztandó és az osztó szám nagyságától. Vagyis attól, hogy pontgazdag, avagy pontszegény meccset játszunk ma este magyar idő szerint öt órától.

Szóval nem lehet előre pontosan belőni, mennyivel is kellene nyerni, de ha rajtunk múlik, nyilván pontszegény találkozó lesz, mert a magyar csapat legfőbb gyengesége ezen az Eb-n a pontképtelenség, a támadásbeli impotencia: mindössze 102 pontot dobtunk eddig (azaz átlagban mérkőzésenként 51-et), amivel a második legharmatosabbak vagyunk az egész mezőnyben. A mezőnybeli dobóteljesítmény tekintetében pedig egyenesen az utolsók, a 30.2 százalék ugyanis borzasztó, szinte már alulmúlhatatlan, és nem utolsósorban számunkra érthetetlen. Hogy az itthon, sőt az Euroligában is villogó legjobbjaink keze miért remeg meg ennyire...?

No de most már tényleg a lengyelekről, bár az ember nehezen tér napirendre a magyarok eddigi produkciója fölött: amikor anno idesorsolták őket mellénk, örültünk, mert tudvalévő volt, hogy kiöregedőfélben lévő klasszisuk, a 213 centis center, Malgorzata Dydek már nem lép pályára az idei Európa-bajnokságon. Másik sztárjuk, a bedobó Agnieszka Bibrzycka ellenben itt van Liepajában, csakhogy ő eddig csupán 16 percet töltött a pályán összesen, azt is mind a lettek elleni első meccsen, amelyen állítólag megsérült, és a második napon, a görögök ellen be sem melegített. Akkor, amikor szívós csapata megszerezte az első győzelmét.

És ha már itt tartunk, lélektanilag bizony nem leszünk egy súlycsoportban. A lengyel együttes ugyanis egy utolsó előtti másodpercben dobott kosárral megnyert mérkőzés friss élményével, és annak minden pszichikai előnyével jön bele a mérkőzésbe, miközben a mieink önbizalma a padlón van, holott szemmel láthatólag eleve „tele gatyával” érkeztek az Eb-re, a kapott két nagy pofon pedig tovább rombolta kezdetben sem túl erős hitüket. Most adva van a feladat: győzelem vagy kiesés! És halkan jegyezzük meg, ezt a korántsem világverő, nem éppen kreatív, sőt kifejezetten statikusnak tűnő lengyel válogatottat nem is (lenne) olyan nehéz megverni.

Csak hinni kellene benne.

A mérkőzést honlapunk szöveges formában élőben közvetíti!