Szolnoki továbbjutás, körmendi bánat

 

SZOLNOK–TIMISOARA

Nagyon idegesen indult a Tiszaligetben rendezett mérkőzés, mindkét oldalon kimaradtak ziccerek, üres helyzetek, de szerencsére a magyarok nyugodtak meg előbb, több, „nullára” játszott akciót is vezettek, így négy perc elteltével megérdemelten vezettek 11–4-re az eléggé statikusan, ötlettelenül támadó, ráadásul rosszul dobó, valamint hátul többször is teljesen elvesző vendégekkel szemben. A románoknál egyedül az eléggé limitált képességű, ám nagyon jó fizikai adottságokkal rendelkező amerikai Delvon Johnson két zsákolása jelentett némi üde színfoltot, de teljesen alárendelt szerepet játszottak, 16–6 után jött is az első temesvári időkérés három és fél perccel az első negyed vége előtt. Sokat ezután sem változott a játék képe, egyértelműen irányítottak a hazaiak, a vendégek megközelíteni sem tudták azt a teljesítményt, amit Romániában mutattak, talán el sem hitték ekkor igazán, hogy van esélyük még továbbjutni – 22 ponttal kellett volna nyerniük ahhoz, hogy ők menjenek a következő körbe –, így 10 perc után 25-8-at mutatott az eredményjelző.

A második felvonás eleje nem indult túl jól Neno Ascericék számára, bő másfél perc alatt 7–0-t futottak a temesváriak, így időt is kellett kérnie a nemrég kinevezett szolnoki trénernek. A magyarok támadásban nem igazán kapták össze magukat ezután sem, hiszen 25–18-at követően egy Szead Sehovics triplát lehetett csak feljegyezni, ez volt az összes szolnoki pont a második negyed első felében, rettenetesen megálltak a hazaiak. A románok is belassultak persze az első másfél percben mutatott tempójukhoz képest, de ott tartottunk, hogy 17 pontos különbségről 5 perc alatt 6-ra dolgozták le magukat (28–22). Azt nem tudni, hogy a közönség vagy maga a csapat döbbent meg jobban, de az első negyedben teljesen egyértelmű meccs 17 és fél perc után gyakorlatilag egál lett (33–31). Bár vezetett a félidőben a Szolnok (40–37), mégis hiányérzete lehetett az embernek, hiszen egy egyszer már eldöntöttnek tűnő, egyoldalú összecsapásból sikerült szoros meccset összehozni. Mivel ekkor a másik meccsen már 46–21-re vezettek a németek, így szinte biztosnak tűnt, hogyha le tudja győzni ellenfelét az Olaj, akkor továbbjut.

Érdekesek voltak a statisztikai mutatók a nagyszünetben. A hazaiak sokkal több büntetőt és triplát dobtak, míg a vendégek inkább közelebbről dolgoztak és bár hatékonyságban nagyjából ugyanazt a két gárda, nagyságrendi különbség volt az értékesített kettesekben a románok javára. A vendégek jobban lepattanóztak (16–20), de sokkal több személyi hibájuk volt (15–6). Az Olaj legjobb pontszerzői Báder (10 pont, 2 pattanót, 4 kiharcolt fault) és Ernests Kalve (11 pont, 2 pattanó, 2 gólpassz, 4 kiharcolt fault) voltak, de dicsérni lehet Simon Balázst (6 pont, 3 gólpassz, +12-es +/- mutató) és néhány érthetetlen (nem) vállalása mellett Sehovicsot is (8 pont, 5 pattanó, 2 gólpassz). A túloldal legjobbja ezúttal is Zlatko Jovanovics volt (10 pont, 5 gólpassz, 4 eladott labda), de ezúttal Johnson sem tűnt el az első félidőben (9 pont, 5 pattanó) és a másik amerikai, Dominique Archie is hasznosan kosarazott (6 pont, 7 pattanó, 2 szerzett labda).

A fordulást követően folytatódott a szoros küzdelem, a Temesvár már az Olaj nyakán volt, többször is egyetlen pont volt a különbség, de szerencsére a Szolnok a nagyszünetben legalább támadójátékát összekapta, így Kalve vezetésével állni tudta a rohamokat a negyed első felében. A támadásban megint eléggé ötlettelen vendégekkel szemben újra fölénybe került a szolnoki alakulat, ám ezt ezúttal olyan szinten nem sikerült pontokra váltani, mint ahogyan az első negyedben tették ezt. Főként Kalve mindenes játékának köszönhetően őrizték, sőt, növelték előnyüket, de az már ekkor látszódott, hogy az újabb páros negyedet nem játszhatják le úgy, ahogyan a másodikat, ha nyerni akarnak. 30 perc játék után 58–54-et mutatott az eredményjelző, nyugodt ember nem volt a Tiszaligeti Sportcsarnokban ekkor.

A záró játékrészben újra Kalve volt főszerepben, vezetésével kettő perc alatt 10 pontra nőtt a Szolnok fórja (64–54), a lett játékos pedig már 24 pontnál, 8 pattanónál és 4 gólpassznál járt ekkor. Ezen a ponton már szinte biztos volt, hogy a románok nem juthatnak tovább, ennyi idő alatt nem tudtak volna eleget verni az Olajra ahhoz, hogy kosárkülönbséggel ők kerüljenek a következő körbe, ettől függetlenül nem adták fel és a negyed felére visszajöttek 6 pontra (68–62), még mindig nem nyugodhatott meg senki a hazai oldalon. Folyamatosan 6-8 pont körül mozgott a távolság, még 1:40-nel a vége előtt is megvolt a 8 pontos fór Kalve 2+1-ét követően (76–68). Óriási kavarodás után ugyan még zárkóztak a vendégek egy triplával, ám már nem tudtak fordítani, végül 77–71-re nyertek a magyarok.

Ezzel a győzelemmel 3–3-as mérleggel zárt az Olaj és továbbjutott a következő körbe csoportmásodikként, mivel a kvartett másik meccsén 67–90-re nyertek a németek Körmenden.

 

KÖRMEND–OLDENBURG

ESÉLYEK ÉS MECCSKEZDET

A meccsnek még úgy is a vendégek voltak az esélyesei, hogy ők már első helyen továbbjutottak az EC-ben, emellett Smeulders vagy Burrell, Wysocki nem is lépett pályára. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Körmend otthon játszott remek szurkolótábora előtt, azért mégis felcsillant némi remény a hazai sikerre, ám ez hamar szertefoszlott, az Oldenburg ugyanis olyan ütemben kosarazott a meccs elejétől fogva, emellett olyan szépen ültek a dobásai – a hazaiak ugyanakkor meg voltak átkozva messziről –, hogy nyilvánvalóvá vált, ezek a németek nem veszíteni jöttek Magyarországra.

5–15-nél már időt is kellett kérnie Hencsey Tamásnak, ám ezután is a németek domináltak, vagyis mintha mi sem történt volna, ők meneteltek tovább előre, a körmendiek pedig meg kellett szenvedjenek minden egyes dobóhelyzetért. Az Oldenburg egy-egy kosarasa ugyanakkor nem ritkán teljesen tisztán állhatott bele a távoli dobásokba, és bizony nem tették meg azt a szívességet, hogy hibázzanak.

 

Az elég alacsony szerkezetű germán alakulat gyakorlatilag átrohant a Körmenden eleinte, amihez az is hozzájárult, hogy egy az egyben olykor igen lagymatagon védekezett egy-egy hazai kosaras. Paulding, a vendégek egyik dobóembere már 13 pontnál járt a 7. percben, vagyis ő szinte akkor dobott kosarat, amikor kedve volt hozzá, de később felzárkózott hozzá az egyébként 5 pontos meccsátlag alatt produkáló kiegészítő ember, Freese is – ennyit az Oldenburg keretének erejéről.

MÁSODIK NEGYED – EZ MÁR JOBB

A két fentebb említett oldenburgi úriember tehetett róla főleg, hogy pillanatok alatt 20 fölé nőtt a vendégek előnye (11–36 is volt már az állás, s még csak a második negyed elején jártunk). Gyakorlatilag hátra lehetett dőlni, mert innen még a mostanában sorozatosan remek utolsó negyedeket produkáló Körmend sem tud felállni, ezt éreztük. S tettük ezt azért, mert egyszerűen megvolt ez a különbség a két alakulat között, tehát nem csak a véletlennek köszönhette az Oldenburg a tetemes előnyét. A helyén volt mindenkinek a játéka, jól dobáltak messziről, közelről meg Jenkins adott jobbnál jobb labdákat a belépő magasembereknek, vagy Paulding ontotta a kosarakat (míg meg nem unta, illetve, míg több teret nem adott társainak is).

Mégis, ebben a negyedben azért már kezdett partiban lenni erősebb ellenfelével a Körmend. Igaz, a hármasok továbbra sem ültek hazai oldalon (volt a meccsnek olyan időszaka, amikor 5.6 százalékos volt a mutatójuk messziről, ami hihetetlen, mégis igaz). Mondjuk ez a javulás is relatív csupán, mert Jenkins révén 18–46-nál a borzasztó közte 30 közelébe került az Oldenburg, ami nem egészen egy félidő alatt sokkoló. Matt Shaw volt az, aki néha csetlő-botló módon, de küzdve tette a dolgát elöl és olykor hátul is, Buljan azonban vagy Simpson mélyen tudása alatt teljesített, a hazai távoli tüzéreknek meg nem ment be semmi.

HARMADIK, NEGYEDIK NEGYED – INNENTŐL SZINTEN VAN A KÖRMEND

A meccs lényegi része eddigre eldőlt, holott nem tűnt úgy, hogy a vasiak feladták volna a küzdelmet. Mentek tovább becsülettel, de érdekes, hogy bár a Körmend a 3-4. negyedet összességében megnyerte (46–44), így is nagy zakót kapott. Vagyis az Oldenburg jött, látott, és két negyed alatt győzött is. A közte 30 is meglett közben, majd Buljan legalább elöl beindult, így ponterős produkcióval zárt, ám hátul amit ennek érdekében lepihengetett, az vélhetően több, mint amit szó nélkül lehet hagyni. Aztán végre beesett egy-két (sajnos szó szerint egy-két, hiszen összesen 3 triplával zárt a Körmend) trojka, Ferencz próbálkozásai tehát sikerrel jártak végül, emellett néhány pompás gólpassz (Fodor Geritől például) is megmelengette a hazai szíveket, de igazából ez az a meccs volt, amelyiken nem volt sansza a Körmendnek, és egy egyértelműen jobb együttessel találkozott, ezt ki lehet jelenteni.

Nem kérdés, ez az Oldenburg megérdemelten nyert hatból hat meccset az F-csoportban, és könnyen lehet, hogy később még sokáig eljut az Eurochallenge idei kiírásában.