Nem szeretne csak egy szimpla dobógép lenni – interjú az NCAA 19 éves magyarjával

– Befejeződött az első szezonja az amerikai egyetemi bajnokságban. Milyennek értékeli? Sikerült az elején kitűzött célokat teljesíteni?
– Összességében azt mondanám, jó idényt zártam. Jól kezdődött a szezon, aztán kicsit megtorpantam, nem játszottam olyan sokat, inkább csak az edzéseken mutathattam meg, mit tudok. Aztán a szezon második felében elkezdődtek a konferenciameccsek, és sokkal több lehetőséget kaptam. Legtöbbször – nem mindig, persze – jól teljesítettem, ezt a visszajelzést kaptam az edzőktől is. Elégedettek voltak velem és mindenképpen számítanának rám a jövőben is.

– Más egyetemen játszani egyébként sem lenne egyszerű…
– Ez így van, de túl sokat én sem tudok erről. Azt hiszem, ha el akarnék menni máshová, egy évet ki kellene ülnöm és csak edzhetnék. De nem gondolkodom ezen.

– Említette a megtorpanást, mi volt az oka?
– Konkrét oka nem volt, nem haragudtak meg rám, vagy ilyesmi. Egyszerűen volt egy időszak, amikor én is éreztem, hogy nem találtam annyira a helyemet a pályán és nem jött ki úgy a lépés, nem voltam a legjobb formámban. Ettől függetlenül azért ugyanúgy éreztették velem, hogy bíznak bennem és mondták, csak dolgozzak tovább, mert annak meglesz az eredménye. Ezt csináltam, különedzések is voltak, meg a „simákon” is hajtottam, aztán minden helyrejött.

– A pontjai nagy részét hárompontosból szerzi. Lehet, hogy olyan triplaspecialista lesz egyszer, mint Mike Miller, vagy James Jones?
– Ebben az évadban a legtöbb pontomat hármasból szereztem, de ennek oka az volt, hogy főleg az első fél évben furcsa volt a játék, fizikailag és gyorsaságban is előrébb voltak a többiek. Ezen sokat dolgoztam és dolgozom most is folyamatosan a következő szezon előtt. Nem szeretnék csak egy shooter, csak egy hárompontos-dobó lenni, hanem szeretném kiszélesíteni a játékomat. Több betöréssel operálni, tempódobásokkal és középtávoliakkal kísérletezni. Több pick and rollt (elzárás-leválás – a szerk.) lejátszani a magasemberekkel és ugyanúgy betörést-kiosztást is. Szeretnék multifunkcionális játékossá válni, ez a célom.

– A magyar válogatott stábjából Plézer Gábor és Pór Péter meglátogatta a közelmúltban. Jólesett az érdeklődés?
– Igen, ez nagy megtiszteltetés. Örültem, hogy láttam őket, meg ők is látták az egyik meccsemet, pont az utolsót.

– Amelyen jól is játszott.
– Hát, közepesen. Ők elégedettek voltak, és tapasztalták a fejlődést, valamint beszéltünk a jövővel kapcsolatos dolgokról, most az U20-as válogatottról, aztán évek múlva a felnőttválogatott is szóba kerülhet, de az még odébb van. Jól esett, hogy meglátogattak, az meg még inkább, hogy Amerikában is ugyanúgy számítanak rám.

– Hogyan telnek a következő hónapjai így, hogy a bajnokság véget ért?
– Április ötödikén kezdjük újra az edzéseket. Nem edzhetünk olyan sokat, mert mindenféle szabályok vannak erre vonatkozóan, meg van határozva, hogy egy héten mennyi csapatedzés lehet. Emellett rengeteg egyéni képzés vár rám, valamint a kondiedzések.

– Még szerencse, hogy többen is foglalkoznak önökkel.
– Öt edzőnk van, ami nagyon jónak mondható. Mindig van, aki tud velünk dolgozni, ha az egyik edző éppen nem ér rá, ott a másik. Így sosincs az, hogy lemegyek egyedül, és senki nem mondja el, mit csináljak, vagy szedi a lepattanóimat.

– Mi a legnagyobb különbség az amerikai és a magyarországi képzés között?
– Ezt nehéz megmondani. Most jöttem csak ide nemrég, nyilván mást tanítanak, mint otthon fiatalként. Alapvetően nincs nagy különbség, kosárlabdáról beszélünk mindkét helyen. Amerikában a fizikai tényezők fontosabbak, többfajta lehetőség van, a konditerem is elég nagy és mindig van hely dolgozni. Talán még az ügyesítésben is előbbre tartanak.

– Amikor legutóbb, három hónappal ezelőtt beszélgettünk, akkor azt mondta, hogy a csapatában a képzettebbek közé tartozik. Tehát ezzel a résszel nem volt gondja a beilleszkedésnél.
– Inkább a dobásom volt kiemelkedő, a labdakezelésem átlagos. A dobással egyáltalán nincs semmi gond, ahogy azt Magyarországon megtanultam, az rendben van, szépen ki lett dolgozva. A labdakezelésemen kell még sokat javítani.

– Mennyit érez meg a nagy őrületből, a March Madnessből?
– Minden nap nézem a meccseket. Hatalmas népszerűségnek örvend az egyetemi kosárlabda, amit jó látni, ezt például össze sem lehet hasonlítani a hazai kosárlabdával. Hihetetlen, hogy a korombeli játékosok nap mint nap húszezer ember előtt szerepelhetnek és kielemzik őket statisztikailag. Millió szakértő foglalkozik velük, korábbi NBA-legendák, mint például Charles Barkley beszél róluk a félidőben, ez óriási.

– Megnézte Golomán Györgyék szombat hajnali mérkőzését is?
– Igen, figyeltem.

– Vele szokott beszélni?
– Nem igazán, nem is játszottunk egymás ellen.

– A másik idahói csapattal van valami különleges rivalizálás?
– Nem gondolnám. Mindegyik csapat között van, nem lehet kiemelni egyet.

– Hogyan telnek a mindennapjai? Hogy megy a tanulás?
– Jól beilleszkedtem, rengeteg barátom van, remekül érzem magam összességében. A tanulás is jól megy, könnyebb, mint amire számítottam, de sok munka van vele. Sportolás közben nehéz mindig fenntartani a jó jegyeket, de meg lehet oldani. Főleg most, a szezon után több időm jut a tanulmányokra, így könnyebb. Jó döntést hoztam, hogy kijöttem ide, a kosárlabdázás szempontjából is nagyon sok lehetőséget látok a fejlődésre. Tanulás szempontjából hatalmas plusz, hogy minden angol nyelven történik az egyetemen. Mivel évekig itt leszek, a nyelvet kifogástalanul megtanulom majd.

– Az edzői is ösztökélik önt a tanulásra?
– Persze. Komoly büntetés jár, nem játszhatok, ha nagyon rosszak a jegyeim. Fél, vagy akár egy egész szezont is el lehet csúszni emiatt, erre oda kell figyelni.

– Hol lakik?
– Leginkább lakásnak mondanám. Több szoba van, nappali, konyharész, fürdőszoba. Három szobatársam van, egyetemi tanulók, ők nem kosaraznak.

– Szabadidejében mit csinál legszívesebben?
– Eddig nem sok volt… Egyébként a barátaimmal vagyok, már jól ismerem a várost, nem olyan nagy, tudom, mi, hol van. Nem unatkozom, mindig van mit csinálni.

– Milyen az időjárás?
– Télen hideg volt, sok hóval, mínuszokkal, most kezd felmelegedni. Augusztusban, amikor megérkeztem, nagyon meleg volt. Nagyjából hasonló, mint az otthoni időjárás, csak több hó van és elég szeles.

– Követi a magyarországi eseményeket is?
– Hogyne, minden meccsnap legalább megnézem az eredményeket, statisztikákat. Különösen a MAFC-éit, szurkolok a csapatnak, hogy összejöjjön a bennmaradás.

– Haza tud jönni valamikor?
– Biztosan hazamegyek egy kis időre, csak még nem tudom, mikor. Május elején ér véget a szemeszter, utána az edzők akarják, hogy nyári iskolát is végezzünk. Az ok, hogy könnyebb legyen lediplomáznunk, több kreditpontot tudunk szerezni a nyáron is. Ezért és a folyamatos edzések miatt is itt kell maradnom.

– El tudná képzelni magát egy jó kis európai gárdánál?
– Ez még elég messze van, majd meglátjuk. A célom, hogy minél magasabb szinten tudjak játszani. Majd kiderül, hogy ez milyen országot, milyen ligát jelent. Van még három évem itt.

– Az jelent valamit, hogy elsőévesként is sok játéklehetőséget kapott a Bengalsnál?
– Igen, meglepően sok lehetőséget kaptam. Ennek persze nagyon örülök, ezért is jó döntés volt idejönnöm. Tőlem és a játékomtól is függ, de ez várhatóan egyre magasabb lesz évről évre.

– Mennyire volt zavaró, hogy a meccseik nagyobb részét elveszítették?
– Nem volt könnyű ez az idény, sem nekünk, játékosoknak, sem az edzőknek. De mindenki leszűrte a tanulságokat, a következő szezonban ki lesznek javítva a hibák és jobb eredményt érünk el, ebben szinte biztos vagyok!