Női kosár NB I: A Győrt mindenki a legjobbak közé várja – Iványi Dalma

– A május huszonnegyedikei publicisztikánkban kollégánk azzal zárja sorait: Hajrá, Dalma! Láthatóan nagy fába vágta a fejszéjét, szükség lesz a biztatásra?
– A biztatás mindig jól jön – felelte Iványi Dalma, korábbi fantasztikus irányító, akit április végén neveztek ki a női NB I-ben szereplő Uni Győr Mély-Út élére. – Nagy ugrás lesz ez nekem, mert bár hat-hét éve dolgozom már vezetőedzőként az utánpótlásban, és elláttam másodedzői feladatokat a felnőtt-, valamint az utánpótlás-válogatottaknál is, most más szerepkör vár rám, ami hatalmas felelősséggel jár. Izgatott vagyok, nagy kihívás előtt állok, ám várakozással tekintek a következő idény elé.

– A fent említett írás arról szólt, hogy a női edzőknek nem könnyű érvényesülniük: most erős klubnál kapott lehetőséget, érzi ennek a súlyát?
– Nem szabad túl nagy terhet magamra raknom. Inkább azt a részét szeretném megfogni, hogy nagy klub ajánlott szerződést, amely nagy eredményeket ért el. Amikor beindul a napi munka és az edzések, már nem szeretném ezt túldimenzionálni. Olyan játékosokkal és edzőkkel, vezetőkkel kerültem egy csapatba, akik régi motorosok, a mérce magasan van, de szeretnék még magasabb szintre jutni. A célom olyan játékosokat nevelni és képezni, akik a legtöbbet tudják kihozni magukból, és a csapat is sikeres lesz.

– Hogyan birkózik meg azzal a teherrel, hogy a győri együttest évek óta az esélyesek között tartják számon, mégsem sikerült megfelelnie az elvárásnak?
– Ilyen szempontból nem szeretnék a múlttal foglalkozni. Mindenképpen új kezdet következik a klub szempontjából is, türelmesebb és lassúbb építkezés következik, hosszú távon ki kell alakítani a magyar magot, most ez kerül a fókuszba. A Győr névre mindenki felkapja a fejét és a legjobbak közé várja, bizonyára marad ez a megítélés, de nekünk csak magunkkal és a jelennel kell törődnünk. Menni, hinni magunkban és egymásban, az elvégzett munkában – ha így lesz, jó útra lépünk, és jönnek majd az eredmények!

– Fűzy András, a Győr elnöke azt mondta, korábban többször is keresték különböző feladatokra. Akkor miért mondott nemet?
– Amikor a felnőttcsapat mellé kerestek, az elmúlt évig nem éreztem a belső motivációt, nem értem meg rá, és kisebbek voltak a gyerkőceim. Amikor abbahagytam a játékot, elhatároztam, addig nem leszek felnőttcsapat vezetőedzője, amíg érzelmileg és a motivációban nem állok rá készen. Pécsen nagyon jól éreztem magam és érzem most is, nem szerettem volna váltani, aztán az utóbbi egy évben megérett bennem a gondolat…

– A válogatottban sok mindent tanult Székely Norbert mellett?
– Igen. Az a fajta ember vagyok, aki igyekszik mindenkitől ellesni néhány trükköt. Norbitól szakmailag, módszertanilag és emberileg is sokat tanultam, nagyon tetszik, ahogy csapatként dolgozunk a pálya szélén a stábbal – ebből sok mindent átmenthetek a győri munkámba. Figyelem a kollégákat, hogyan meccselnek, és ha nem is tudom megfogalmazni, pontosan honnan jön, de felismerem, hogy azért csinálom, mert láttam valahol. Van egy-két barátom a szakmai berkeken belül, akiknek bízhatok a támogatásában. Biztos vagyok benne, hogy szükségem lesz a segítségre, de Győrben is olyanok lesznek a közelemben, akikben százszázalékosan megbízom.

– Fontosnak tartja, hogy azt a nagy tudást, amelyet magába szívott a parketten aktív játékosként, továbbadja a fiatal, tehetséges győri játékosoknak?
– Játékosként és edzőként is úgy működtem, hogy fontosnak tartottam a példamutatást, átadni tényleg mindent, amit tudok a játékról. Azt a hozzáállást, elhivatottságot, játékszeretetet szeretném sugározni, ami bennem volt és van a mai napig. Mivel nem annyira régen ért véget a játékos-pályafutásom és hobbiszinten jelenleg is pattogtatok, képes leszek játékosfejjel tanácsot adni.

– Két kosárlabdázót is szerződtettek Sopronból, Dubei Debóra és Weninger Virág hatalmas ígéret volt, ám kicsit talán megtorpant a fejlődésük – húzóemberekként számít rájuk?
– Kulcsjátékosként tekintek rájuk, hála az égnek, jól ismerem őket a válogatottból, nagyszerű kosárlabdázók. Rengeteget kell és lehet velük dolgozni, azon leszek, hogy még tovább fejlődjenek. Az tetszett leginkább a győri koncepcióban, hogy megnézzük, mit hoznak ki magukból a magyar kosarasok, ha a kezükben van a lehetőség és rajtuk a teher. Az említetteken kívül Dombai Réka és Török Ágnes is nagy ígéret, szeretném, ha megmutatnák, amit tudnak, és hosszú távon is profitálhatna ebből a győri és a magyar kosárlabda.