Női kosár: Lehet esélyünk akár a bajnoki címre is – Goree Cyesha

– Az értékindexei alapján 2016 óta a legjobb meccsét játszotta szombaton – mit csinált másképpen?
– Semmit, jól jött ki a lépés – válaszolta a Nemzeti Sportnak a 27 éves Goree Cyesha, a Ceglédet 94–83-ra legyőző Atomerőmű KSC Szekszárd amerikai-magyar honosított magasbedobója, aki a találkozón 24 pontja mellett 10 lepattanót szerzett és 40-es értékindex-szel zárt. – Tudja, az az igazság, hogy amikor egy amerikai elkezd Európában játszani, ahogyan én öt éve Győrben, akkor az első év könnyebb, mert nem tudják, mire vagy képes, hogyan kell védekezni ellened. Aztán kiismernek, így aki ezután is sikeres akar lenni, annak bővítenie kell repertoárját.

– Ön ezt megtette?
– Igen, tavaly Miskolcon a gyűrűtől messzebb játszottam. Szekszárdon, ahová ugye a nyáron igazoltam, pedig Djokics Zseljko edző azt várja tőlem, hogy sokoldalúbban kosarazzak, jobb döntéseket hozzak. Ő kihozza belőlem az agresszív énemet, főleg támadásban. Kicsit emlékeztet az egyetemi csapatom trénerére: sosem elégedett.

– Szombaton sem játszott Krnjics Szara és Erica McCall, a keret két igazi centere, ez mennyire befolyásolta az ön játékát?
– Alapvetően nem igazán, annyiban csak, hogy óvatosabban kell játszanom, mert ilyen esetben nem szerencsés a meccs elején két gyors faultot beütni, mert ha le kell ülni, akkor nincs más center. Nyilván kevésbé agresszívan kell védekeznem, de ha Erica és Szara egészségesek, akkor ezzel nincs gond. Könnyebb, ha ők is rendelkezésre állnak, s remélem, mielőbb visszatérnek.

– Kilenc forduló után egy vereséggel a tabella élén állnak. Elégedett az együttes eddigi teljesítményével?
– Nem, mert az lenne az igazi, ha veretlenek lennénk. Ez nem lett volna lehetetlen, mert a Győr ellen váratlan vereséget szenvedtünk idehaza, amire sok magyarázatunk lehetne, de nem mentegetőzünk, hanem arra törekszünk, hogy megtaláljuk, miként lehetünk jobbak, hogyan tudjuk a riválisokat jó védekezéssel hatvan pont körül tartani.

– A szezon előtt, miután kialakult a játékoskeret, sokan önöket tartották a 2019-es bajnok Sopron első számú kihívójának. Ön mit gondol, eddig megfelelnek ennek szerepnek?
– A Sopronnak mindig erős és jó csapata van, de hiszem, hisszük, ebben a szezonban mi is tényleg erős kihívók lehetünk. Remélhetőleg jól alakulnak a dolgaink és akkor egy nagy és szoros csatában összecsaphatunk velük a bajnoki döntőben. Erős és széles a keretünk, sok a minőségi játékosunk, ha a védekezésünk összeáll, lesz esélyünk letaszítani a Sopront a trónról.

– Nemrégiben esett át a koronavíruson – ön hogy viselte a betegséget?
– Ott kezdődik, hogy nem is tudtam, hogy elkaptam, a pozitív teszt előtt egyszerűen csak fáradtságot éreztem az edzések és meccsek után. Aztán erre megkaptam a magyarázatot, hiszen kiderült, megfertőződtem. Két-három napig nehezebben vettem levegőt, de lázam nem volt, emellett elment az ízlelésem és a szaglásom, ennyi. Fizikálisan, a tíz nap karantén után, legyengültem picit, ezt azért is éreztem tisztán, mert rögtön Székesfehérvárra utaztam a válogatott edzőtáborába. Kicsit kényszerítenem kellett a testemet, hogy úgy működjön, mint a betegség előtt, az első edzésen például csak egy órát bírtam, utána görcsöt kaptam. Így is hamar átküzdöttem magam a megpróbáltatásokon, megerőszakoltam magam kissé, de nem panaszkodom.

– Ezután elutaztak Amszterdamba, ahol egy furcsa meccsen kikaptak Hollandiától az Európa-bajnoki selejtezőben. Ön miben látta a vereség okát?
– Nyerni kellett volna, persze, ez igaz, de mégsem ennyire egyszerű a dolog. Ez a csapat nagyon fiatal, emlékszem, pár éve, amikor válogatott lettem, sokkal több rutinos játékosból állt a keret. Ám én a vereség ellenére is büszke vagyok arra, hogy harcban vesztettünk, visszajöttünk a meccsbe, megmutattuk a magyarok karakterét. Már nem feltétlen rajtunk múlik a továbbjutás, de még van sanszunk.