Jókor jött pofon – Győri Ferenc jegyzete

Szombat este bizonyossá vált, amivel már korábban elkezdhettünk barátkozni: a magyar női kosárlabda-válogatott nem jutott ki a 2021-es Európa-bajnokságra. Leginkább tavaly novemberben foglalkoztatott minket a kérdés, amikor a mieink másodszor is kikaptak Amszterdamban az Eb-n legutóbb 1989-ben járó Hollandiától. Igazságos, hogy kétszer is a rivális fővárosában kellett pályára lépnie az együttesnek? Nem. Illett volna legalább egyszer legyőzni a hollandokat ilyen felállásban is? Igen. Mert ne feledjük, noha a legutóbbi találkozón több kulcsember sem állhatott rendelkezésre, a 2019 novemberében rendezett találkozón Határ Bernadett, Studer Ágnes és Turner Yvonne is pályára léphetett.

Dicséretes, hogy csapatunk mindkét veresége után (napokkal vagy hónapokkal) felállt, s kétszer is legyőzte a szlovák válogatottat, amelyik kétszer felülmúlta újdonsült mumusainkat, a narancsmezes oroszlánokat. Fájó, hogy elmaradt a kijutás, de felesleges minden hidat felégetnünk magunk mögött – ahogyan az évek során klasszis centerré fejlődő Határ Bernadett fogalmazott lapunkban, a magyar válogatott megfizetné a két hollandiai vereség árát azzal, ha nem kvalifikálna a kontinensviadalra.

Ugyanakkor legyünk tisztában a hiányosságokkal: egyértelmű, hogy az utánpótlásban elért sikerek nem válthatók át automatikusan eredményekre, bravúrokra a felnőtteknél. A hátország ugyan stabilnak tűnik, ám fiatal játékosaink, akik a 2019-es Európa-bajnokságon elért remek hetedik hely után előtérbe kerültek – kevés üdítő kivételtől eltekintve –, adósak maradtak a jó teljesítménnyel a selejtezősorozatban, egyelőre nem váltak húzóemberré. A sportban nincs ha, de a szép csütörtöki, pöstyéni győzelemhez szükség volt a rutinos példakép, a válogatottól 2017-ben visszavonuló Fegyverneky Zsófia beugrására – más kérdés, hogy őt bármikor szívesen látjuk piros-fehér-zöld mezben.

A szövetségi kapitány, Székely Norbert járt már a magasban és a mélyben is a nemzeti csapat élén töltött két hosszabb ciklusa alatt. Teljesítményét, döntéseit mindenki mérlegre teheti objektív és szubjektív tényezők alapján, azt viszont aligha lehet tőle elvitatni, hogy a hideg profizmus helyett együtt él és lélegzik a keret mindenkori tagjaival, van koncepciója és jövőképe, ráadásul rendre tartalmas mondandót tár a nyilvánosság elé, vagyis nem híve az üres beszédnek. Hogy ő és a honi szövetség mit gondol a folytatásról, nem tudhatjuk, viszont ez a mostani figyelmeztető pofon talán éppen jókor jött mindenkinek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!