Kosárlabda: a Sopron edzője kétszer játszott Jordan ellen

Sztevan Karadzsics az 1970-es években kezdett kosárlabdázni, az első csapata a Radnicski Novi Szad volt, amelyből a kiváló mesteredző, Ranko Zseravica vezette Pula csapatába került. Később innen igazolt az ország legkiválóbb egyesületéhez, a Crvena zvezdához, amelyben majdnem tíz idényt játszott – 1980 és 1989 között közel háromszáz mérkőzésen szerepelt, és 3484 pontot dobott ezeken a találkozókon. Játékoskarrierje során kétszer játszhatott Michael Jordan ellen.

„A jugoszláv bajnokságban a Cibonával vívtunk óriási csatákat. A két együttes vetélkedése közben örökre megváltozott a jugoszláv kosárlabda. Ebben az időben olyan fantasztikus játékosok emelkedtek ki, mint Drazen Petrovica Cibona Zagrebből, vagy Vlade Divaca Partizan Beogradból” – emlékezett vissza Karadzsics.

Drazen Petrovicról így vélekedik:

„Drazen nagyon jó ritmusban kosárlabdázott, és hihetetlenül hatékonyan dobott. A passzjátéka is kiváló volt, komplett kosárlabdázó volt már a húszas éveiben. A jellemét tekintve igazi vezér volt a pályán, a védekezése azonban nem volt különleges. Ami igazán kiemelte őt, az a fáradhatatlan munkamorálja volt.”

2002-ben valóban Szerbia és Montenegró volt a legjobb kosárlabdacsapat a világon? – tette fel a kérdést a szerző.

„Igen. Ekkor a kosárlabda-szövetségnek dolgoztam, és az ifjúsági csapatokkal foglalkoztam. A 2002-es indianapolisi világbajnokság előtt segédedzőnek neveztek ki a válogatottnál. Az előtte megrendezett junior Európa-bajnokságot megnyertük az oroszokkal szemben. A vezetőedző, Szvetiszlav Pesics magabiztos volt, és – az ő szavaival élve – egy nagy tornára nem a legjobb játékosokkal kell menned, hanem a legjobb csapattal. Az Egyesült Államok ellen nyolcvanegy hetvennyolcra megnyert negyeddöntő volt a legnehezebb mérkőzés. Szerencsére meccsről meccsre jobbak lettünk a vébén. A válogatott tagjai nem csodálták az amerikai játékosokat, és ebből erőt merítettetek. Emlékszem, hogy két perccel a döntő vége előtt Argentína hat ponttal vezetett. Pesics mondott valamit a kispadon, Dejan Bodiroga pedig azt kiabálta: »Gyerünk, megnyerjük! Ez a mi meccsünk!« Nagyon magabiztos volt, és jöttek a triplák. Remek élmény volt, és kiválasztottnak éreztem magam, hogy a jugoszláv csapat stábtagja lehettem.”

Karadzsics a Crvena zvezdánál két idényen át foglalkozott a női együttessel, és egy hónapot dolgozott a szerb női válogatottal is. 2007 és 2010 között Székely Norbert vezetőedző mellett Sopronban tevékenykedett. Amikor a Sopron spanyol edzője, Roberto Íniguez két Final Four-szereplés után 2019-ben távozott, Török Zoltán ügyvezető igazgató felhívta, hogy legyen az edzői stáb tagja. Akkoriban nem volt állása, engedett a felkérésnek.

„Az elején nem volt egyszerű, mert nem ismertem még Gáspár Dávid vezetőedzőt, és a másodedző Laczka Miklóst sem. Lépésről lépésre fejlődtünk, és elégedettek lehetünk azzal, ahol most tart a Sopron, mivel a csapat Európában az egyik legmagasabb nívót képviseli női kosárlabdában. Azért vagyok itt, hogy segítsek az edzőknek és a játékosoknak. A Sopron akadémiájáról áthoztam három-öt tehetséges játékost a felnőttgárdába, és heti két-három alkalommal egyéni edzéseket is tartok nekik.”

A szakember arról is beszélt, szerinte miben kell még fejlődniük a magyar kosarasoknak, hogy versenyképesebbek legyenek.

„Sok fiatal tehetséget látok a magyar bajnokságban a nőknél. A leggyakoribb probléma az, hogy a játékosok egyéni edzéseket nem szoktak csinálni, nem fektetnek elég hangsúlyt a technikai alapok, a dobás, a passzkészségek fejlesztésére. A hivatalos csapatedzésen erre nincs idő, hogy ezt gyakorolják, mindezeket saját maguknak kellene elvégezniük. A fiatalabbaknak edzés előtt vagy után le kellene jönniük a terembe, és gyakorolni, mivel ők egyébként is kevesebb játékpercet töltenek a pályán, főleg az európai kupameccseken.”

A teljes interjút itt olvashatja el.