– Hajszálon múlt, hogy nem szakadt meg a sorozatuk, kiélezett végjátékban szerezték meg az Alba ellen egymást követő tizenkettedik győzelmüket.
– Őrült meccs volt, izgalmas hajrával – válaszolta a Nemzeti Sportnak Quincy Ford, a férfibajnokságban szereplő Sopron KC 29 éves amerikai magasbedobója a szombaton Fehérváron aratott győzelmet (83–80) követően. A 203 centis kosaras, aki átlagban 9.3 lepattanót szed mérkőzésenként, és ezzel a liga legjobbja a kategóriában, a mérkőzés legjobbja volt, 24 pontja mellett 16 lepattanót és két gólpasszt jegyzett. – Hatalmas akarattal harcolt mindkét együttes, a játékosok szenvedélyesen küzdöttek a győzelemért. Ismét Rickey McGill nélkül játszottunk, elszakadt a keresztszalagja két hete, és vége az idényének, de óriási szerepe van abban, hogy ott tartunk, ahol. Érte is kosaraztunk.
– Jó formában lévő Albát vertek meg, ennek érdekében a kulcsjátékosoknak, így önnek is sokat kellett a pályán lenni. Erővel bírták?
– Bírtuk, az akarat vitt előre. Ám mindenkinek össze kellett szorítania a fogát, mert Rickey alapemberünk volt. Meg kell említenem a szurkolótáborunkat, nagy számban kísértek el és buzdítottak minket Fehérváron – aligha győzünk nélkülük, megadták az újabb bravúrhoz szükséges pluszenergiát.
– November tizenhetedike óta nem kaptak ki, korábban már legyőzték otthon a bajnok Falcót és idegenben az ezüstérmes Szolnokot, tizenkét meccset nyertek egymást követően, ami kisebbfajta csoda. Mi a titkuk?
– Nagyon összetartó csapat alakult ki, és tudom, sportközhely, de tényleg csak a következő meccsel foglalkozunk. Elképesztően jó a kémia a stáb és a játékosok között, ami, azt gondolom, a meccseken is kiderül. Én úgy érzem, valami nagyon különleges történik velünk.
– Borzalmasan indult az őszi szezonjuk, megsérültek a kulcsjátékosok, két győzelem mellett hétszer kikaptak. Jött az edzőváltás, Dzunics Braniszlav helyére a görög Kosztasz Flevarakisz tért vissza a klubhoz. Ezután mi történt?
– Rosszul rajtoltunk, tény, de ez már a múlt, most már mindenki azt nézi, milyen messzire jutottunk azóta. A játékosok közel kerültek egymáshoz, kialakult egyfajta testvériség közöttünk, ami meglátszik a teljesítményünkön. Sosem az számít, hogyan kezded az évadot, hanem az, hogyan fejezed be.
– McGill helyére érkezik a napokban egy új játékos, Myles Mack, akinek nem lesz könnyű dolga, hogy egy ilyen szériát produkáló gárdában megtalálja a helyét. Mit gondol erről?
– Reméljük, gyorsan be tud illeszkedni a csapatba, segítünk neki, megpróbáljuk elérni, hogy ő is családtagnak érezze magát. Emellett ne feledjük, a bokatörését követően Supola Zoltán rehabilitációja is szépen halad, bízunk benne, hogy hamarosan ő is újra pályára léphet. Bárhogy is lesz, nincs megállás, szombaton újabb rangadó vár ránk, érkezik hozzánk a Szolnok.
– Ha már Szolnok… Öt éve az Olajbányászhoz szerződött, Magyar Kupát, valamint bajnoki címet szerzett a csapattal 2018-ban, most mégis sokkal komplettebb játékosnak tűnik, mint akkor volt. Mivel magyarázható?
– Helyreállt az önbizalmam, amin sokat dolgoztam, ahogyan a játékom bizonyos elemein is. Sokkal jobban hiszek magamban, az erősségeimben, egy-egy gyengébb teljesítmény után sem hagyom, hogy hosszasan lógjon az orrom. Edzőnk kulcsszerepet adott nekem, engedi, hogy úgy játsszak, ahogy szeretnék, hogy a legjobb oldalamat mutathassam a meccseken. Én pedig boldog vagyok, mert úgy kosarazhatok, ahogy szeretem.
– Érez változást a bajnokságban az öt évvel ezelőtti szinthez képest?
– A bajnokság most is erős, jó játékosokkal, a Falco remekül szerepel a Bajnokok Ligájában, ami jó a magyar kosárlabda megítélésének.