Női kosár: a szív és a józan ész különmeccse dönt Völgyi Péter sorsáról

– Milyen érzés volt újra mérkőzés közben, élesben irányítani egy csapatot?
– Majd' négy éve nem volt benne részem, szóval érdekes – válaszolta a Nemzeti Sportnak Völgyi Péter, az idényt Magyar Kupa-győzelemmel és bajnoki bronzéremmel záró DVTK női csapatának vezetőedzője. – Hozzáteszem, hálás feladat volt, mert rendkívül összetartó társaság alakult ki az öltözőben. Persze voltak hibák, korlátok, határok, amelyeket folyamatosan feszegettünk, de mindenkiben benne volt a szándék, hogy jobb legyen, és ezért hajlandó volt kilépni a komfortzónájából.

– Mekkora felfordulást okozott az életében, hogy novemberben leült a kispadra, miután sportigazgatóból hirtelen megint vezetőedző lett?
– A kezdő kislányokból álló DVTK Törp­ördögök csapatát tovább tudtam vinni, ami nem volt egyszerű. És az sem, hogy a szakmai igazgatói feladatkörömet együtt láttam el a felnőttek vezetőedzői pozíciójával. Előbbi sínylette meg a leginkább, hogy edzőként is dolgoztam párhuzamosan. A napi rutin bedőlt, eltűnt, nulla–huszonnégy órában a kosárlabdával foglalkoztam, így a lányom – aki szintén kosarazik – edzései közül alig néhányra jutottam el. Nehéz volt ez az időszak, most jólesik a szusszanás. Június 6-án az U17-es leányválogatottal – amelynek a szövetségi edzője vagyok – kezdjük el a tízhetes felkészülést az Európa-bajnokságra, így most azon munkálkodom, hogy addigra minden elő legyen készítve itt, a DVTK-nál.

– Amelynek továbbra is ön lesz a vezetőedzője? Amikor Földi Attilától elköszöntek novemberben, leültették a kispadra, pedig nem feltétlen akarta ezt a munkát a sportigazgatói teendői mellett. Maradásra tudják bírni ebben a szerepben?
– Nincs még meg a döntés ebben a kérdésben, de heteken belül nyilvánosságra hozza a klub, hogy mi lesz a felállás. Szeretném vagy sem, ez nem ilyen egyszerű... Két érmet nyertünk, így pozitív a végkicsengés. Arra keressük a megoldást, hogy a munkaköröket hogyan lehet az előző fél évinél jobban megosztani. Szívem szerint folytatnám mint vezetőedző, de ha az eszemre hallgatok, akkor meg nem.

– Mi volt a fő erőssége ennek a csapatnak?
– Nem volt szupersztárunk, de olyan játékosaink igen, akik folyamatosan képesek voltak jól játszani, húzóemberek lenni. Többen látványos fejlődésen mentek keresztül, egyeseknél hatalmas előrelépést tapasztaltunk.

– Habár tudjuk a választ, meg kell kérdezni: melyik volt a legemlékezetesebb meccse?
– Persze hogy a kupadöntő. Sok jó teljesítményünk volt, de hosszú távon általában a nagyon rossz és nagyon jó marad meg. A hazai kupasiker nem csak azért marad örökre emlékezetes, mert a későbbi Euroliga-győztest győztük le, hanem az elképesztő végjáték miatt is, ez már örök emlék, ahogyan az a hangulat is, amit első alkalommal tudtunk a szurkolókkal együtt idevarázsolni, ebbe a szép új csarnokba. Ezt szeretnénk megidézni a jövőben, de ehhez erős csapat is kell, s hogy az itt játszók mentalitása ugyanaz maradjon. Vagyis egymásért küzdő játékosok legyenek, ez jellemezze a DVTK-t.

– Összeállt már az új keret?
– Elméletileg igen, csak egy-két helyen lehet még változás. A klubvezetőség kérése is az, ami egybecseng az enyémmel, hogy próbáljuk meg egyben tartani az ideit, amennyire csak lehetséges. Jó úton haladunk efelé.

– A nemzetközi kupában is újra elindulnak?
– Szeretnénk, és ha lehetséges, kicsit messzebb jutni, mint tavaly. Az igazán jó csapatok ellen is jó lenne kipróbálni magunkat, megtapasztalni, hogy Európa legjobbjai ellen mit tudunk. Ehhez azonban az is kellene, hogy legalább egy játékossal bővebb legyen a rotációs lehetőségünk. A keret biztosan bővül, több fiatalnak, akik az akadémiáról érkeznek, helyet biztosítunk a felnőttek között.