Ha nem is írta át teljesen az esélyeket, a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét szempontjából reménysugarat jelentett, hogy az Egis Körmend elleni NB I-es elődöntő ötödik, sorsdöntő felvonására sikerült összedrótozni Jaka Klobucart, a szlovén válogatott dobóhátvédet. A rutinos játékos együtt melegített társaival, s hogy ne is hűljön ki, Forray Gábor edző rögtön a kezdő ötösbe jelölte.
A túloldalon nagy meglepetést nem tudtak szerezni a vendégeknek, viszont a Körmend-tábor, ahogyan szokta, ezúttal is parádés hangulatot teremtett. Hatalmas volt a tét a két hasonló erősségűnek tűnő gárda összecsapásán, a Körmend három, a Kecskemét viszont hét év után juthatott be ismét a fináléba (ahová már pénteken bekerült a címvédő Falco).
Jó védekezéssel nyitott az MTE, amelyet Xavier Pollard igyekezett feltörni agresszív betöréseivel – egyértelműen ő volt a középpontban az első néhány percben.
Egyik fél sem tudott ellépni a másiktól, ami egyértelműen a KTE-nek kedvezett, hiszen folyamatosan ott tarthatta a kést a Körmend nyakán. A fehér mezesek támadójátékát sok hiba tarkította, így kétpontos hátránnyal vonultak a nagyszünetre.
A harmadik negyed elején fordítottak a hazaiak, ezért 43–37-nél időt kért Forray mester, nehogy együttese végleg elveszítse a fonalat. Wittmann Krisztián hármasa után nagyot sóhajtott a kecskeméti kispad, a megpróbáltatások viszont nem értek véget, újabb négy körmendi pont következett. Aztán öt a látogatótól, és máris Andonisz Konsztandinidesz rendelte magához a csapatát...
Tapintani lehetett a feszültséget, a záró periódus előtt hárompontos, nagyon csekély Körmend-vezetést regisztrálhattunk. Pollard nemsokára megkapta a negyedik személyi hibáját, noha Karahodzsics Kemal váltig állította, ő szabálytalankodott Wesley Gordonnal szemben. A 25-ös számú amerikait képtelenség volt tartani, hatalmas energiákat mozgósított a palánk alatt, s 68–61-es előnyhöz juttatta a vasiakat.
Forray Gábort kissé elragadta a hév, időt kért (talán kicsit későn), majd miután nem kapta meg az asztaltól, ráütött a LED-falra, amiért technikai hibával büntették. Elúszni látszottak a lilák reményei, Sztefan Szavics azonban kipontozódott, Pollard meg bedobott két büntetőt (77–69). Két és fél perc maradt hátra, Pollard, a remek versenyzőtípus ismét kosarat szerzett, méghozzá kettőt, a másodikat faulttal együtt (77–74).
Kamau Stokes kivette Karahodzsics kezéből a labdát, Durázi Krisztofert lefaultolták zsákolási kísérlete közben, ám a kettő bónuszlehetőségéből egyet sem értékesített. A lepattanó után a Körmendnél maradt a labda, s Maliek White megszerezte a kvázi győztes kosarat.
Pollard bevert azért egy triplát, így Stokesnak mindkét büntetője kellett a hazai üdvösséghez. Megugrotta a lécet, ám váratlanul Wittmann is bravúrhármast szerzett (81–80). Stokes újabb két pontos büntetője után Pollard elveszítette a labdát, úgyhogy 2019 után ismét vasi rangadót, Falco–Körmend összecsapást rendeznek a döntőben – kezdés szerdán.
FÉRFI KOSÁRLABDA NB I
ELŐDÖNTŐ, 5. MÉRKŐZÉS
EGIS KÖRMEND–DUNA ASZFALT-DTKH KECSKEMÉT 83–80 (19–18, 14–17, 22–17, 28–28)
Körmend, 1950 néző. V: Benczur, Cziffra, Mészáros.
KÖRMEND: STOKES 13/6, WHITE 22/6, Takács 7/3, Szavics 13/9, GORDON 20. Csere: Henry 2, Ferencz 4, Martinez, Durázi 2. Edző: Andonisz Konsztandinidesz
KECSKEMÉT: POLLARD 25/9, Klobucar 5/3, Milutinovics 5, Kucsera 11/9, KARAHODZSICS 9. Csere: Jaramaz 7/3, Wittmann 11/9, Kiss D 4, Ivkovics 3/3. Edző: Forray Gábor
Az eredmény alakulása. 3. perc: 4–2. 7. p.: 13–14. 12. p.: 22–20. 16. p.: 29–29. 24. p.: 43–37. 27. p.: 51–45. 33. p.: 63–59. 36. p.: 77–65. 39. p.: 77–74
Kipontozódott: Szavics (37. perc), Kucsera (38. p.)
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3:2 a Körmend javára
MESTERMÉRLEG
Andonisz Konsztandinidesz: – Nagyon boldog vagyok, hogy bejutottunk a döntőbe, sokat dolgoztunk ezért a sikerért. Bebizonyítottuk, hogy a körmendi kosárlabdázásnak ott a helye a legjobbak között. Köszönöm a szurkolóink fergeteges buzdítását. Most egy kicsit ünnepelünk, de holnaptól megsokszorozott erővel készülünk a Falco elleni párharcra.
Forray Gábor: – A Körmend egy kicsivel jobban játszott, mint mi, de a saját csapatom teljesítményével is nagyon elégedett vagyok. Persze kissé csalódott is vagyok, hiszen izgalmasan alakult a végjáték, gyakorlatilag egylabdás mérkőzésen dőlt el a továbbjutás. Felemelő érzés volt számomra, hogy a végén a kiváló hazai közönség is tapssal jutalmazta a produkciónkat.