Kosárlabda: Neven Spahija szerint Hanga Ádám lenyűgöző

– Milyen volt nagyjából ötven évvel ezelőtt Sibenikben kosárlabdázni?
– Istenem, ott töltöttem a gyerekkoromat! Nagyon szórakoztató időszak volt, először érintettem kosárlabdát, és bizonyára tudja, hogy egy utcában nőttünk fel Drazen Petroviccsal. Csodálatos része volt az életemnek – mondta a Nemzeti Sportnak a 60 éves horvát edzőóriás, Neven Spahija a pécsi 3. Nemzetközi Kosárlabda Konferencián tartott előadását követően.

– A nyolcvanas években kezdte az edzősködést. Van kedvenc csapata és sikere?
– Nincs, mert ahogyan az előadásomban is hangsúlyoztam, a vesztes mérkőzések is segítették a karrierem építését, és hogy sikereket érjek el. Sok játékosnak volt nagy hatása a pályafutásomra, tanultam tőlük, címeket nyertem velük, ezért nem akarok különbséget tenni közöttük.

– Báder Márton is egyike a korábbi játékosainak, a Krka Novo Mestónál dolgoztak együtt húsz éve. Hogyan emlékszik rá?
– Fontos láncszem volt a rendszerünkben. Abban az időben másfajta kosárlabdát játszottunk, mint a legtöbb európai kupaszereplő. Mártont, aki igazán magas ember, nem a palánknak háttal játszattam, hanem vele szemben, a hárompontos vonalnál helyezkedett. Ő dobta a triplát a legjobb százalékkal a csapatban. Ezzel hasonlítottunk az NBA-re, amelyben bizonyos gárdáknál szintén előszeretettel dobatják a hármast magasemberekkel. Nagyon jól működött a szisztémánk, döntőt játszottunk az ULEB-kupában és megnyertük a bajnokságot.

– Mi a véleménye a magyar kosárlabdázásról, és legjobbunkról, a Real Madridban szereplő Hanga Ádámról?
– Ádám lenyűgöző játékos, jól ismerem, több mérkőzésen is találkoztunk ellenfélként. Jó barátom Dávid Kornél, és bár sajnos nem tudtam megnézni egy magyar bajnokit sem, de láttam a válogatottat, amely sokat fejlődött. Egy másik barátom, Ivan Rudez Kaposváron dolgozik, remélem, eljutok egy meccsére a közeljövőben. Tudom, hogy Rátgéber László csapata jelenleg másod­osztályú, bízom benne, hogy feljut az élvonalba, és aztán még magasabbra tör.

– Mivel foglalkozik azóta, hogy tavaly távozott a spanyol Baskoniától?
– Jelenleg nem edzősködöm, ám sok időt töltök mérkőzések nézésével, intézem a magánügyeimet, részt veszek szakmai továbbképzéseken. Nem olyanokon, mint a pécsi, amely különleges, mert tudományos jellegű, viszont én kosárlabdaedző vagyok, nem tudós.

– Mindkét sorozatot ismeri testközelből, miként tudná leírni a legnagyobb különbséget az Euroliga és az NBA között?
– Két teljesen más sportágról van szó. Nem ugyanolyanok a pályák, a szabályok, nagy a különbség a mérkőzések számában, a felkészülésben egy adott meccsre. A játék maga hasonló – de távol vannak egymástól rengeteg tényezőt tekintve.

– Mi az oka, hogy a horvát válogatott évek óta nehézségekkel küzd?
– Fájdalmas kérdés ez minden horvátnak. Azt gondolom, időre van még szükségünk, hogy erről beszéljünk és megmagyarázzuk. Higgye el, jobb, ha nem most keressük meg a megoldást!

– Olvastam, ellene van annak, hogy a válogatottak idegenlégióst foglalkoztassanak. Ekkora hatása volna egy ember jelenlétének?
– Vannak klubcsapatok a világon mindenhol. Miért játszanánk nemzetek közötti mérkőzéseket külföldiekkel, nem is értem... A válogatott képviseli az adott országot, megvan a saját kosárlabda-kultúrája, és felvenni a címeres mezt nagy álma a fiatal játékosoknak. Ráadásul az idegenlégiós, akit elvileg azért hoznak, hogy jobb legyen a csapat, elvesz egy helyet valakitől, aki a hazájáért küzdene. Ha ez a szabály, rendben, de akkor ne nevezzük nemzetek közötti találkozóknak a válogatott eseményeket. Spanyolország amerikai játékossal nyerte meg az Európa-bajnokságot, úgyhogy az már amerikai-spanyol csapat.