Legyünk meghatározó szereplők! – Győri Ferenc jegyzete

Mélyütésként érte a kosárlabda honi szerelmeseit, hogy a magyar női válogatott nem tudta kiharcolni a szereplést a 2021-es Európa-bajnokságon. A 2019-es kontinensviadalon hetedikként végző csapat furcsa lebonyolítású, „covidtépte” selejtezősorozatban kétszer is arra kényszerült, hogy Hollandiában lépjen pályára, s egyik mérkőzését sem tudta megnyerni, noha legalább az egyiket kötelező lett volna – ezzel ellentétben a papíron nehezebb riválist, Szlovákiát oda-vissza felülmúlta. Akkor a rendszer fonáksága miatti számolgatásokból nem jött ki jól együttesünk, ellentétben az eggyel korábbi kvalifikációval, amikor például sokat nyomott a latban, hogy Albániát Tiranában 112 ponttal, míg itthon, Miskolcon 89-cel győzték le legjobbjaink. A 2017-es mérkőzést még a Generali Arénában játszotta Székely Norbert szövetségi kapitány csapata, ezen a héten már az impozáns DVTK Arénában, ugyancsak a borsodi fővárosban látja vendégül az idegenben már bucira vert Izland és Románia válogatottját. A különbség hajszolása ezúttal nem annyira lényeges, feltehetően két szimpla sikerrel is kijutnak az idei Európa-bajnokságra a mieink, noha nincs olyan forgatókönyv, hogy következő két riválisukat ne múlják felül több tucat ponttal, hiszen teljesen más ligában játszanak Goree Cyesha és társai, mint szimpatikus, ám kevéssé erős ellenfeleik.

Természetesen a vakszerencse helyett jóval igazságosabb lenne, ha a csoportok második helyezettjei mondjuk pótselejtezős párharcokban döntenék el, kik érdemesek arra valóban, hogy részt vegyenek az Eb-n – biztosan megvan rá az oka a nemzetközi szövetségnek, hogy ne ezt a lebonyolítási formulát válassza, talán túl sűrű a versenynaptár... Ahogy az elmúlt esztendők példái is mutatták, a magyar válogatott a szisztéma nyertese és vesztese egyaránt volt már, és bár a világ elitjébe tartozó Spanyolországtól kétszer is kikapott aktuális négyesében, mindkét összecsapáson jó karakterét mutatta, ami fontos a jövőre nézve. Merthogy olyan folytatást képzelünk el az előttünk álló időszakra, amelyben a legjobb korban lévő, 23-24 éves, Kányási Veronika, Kiss Virág, Lelik Réka, Studer Ágnes vagy akár a kerethez jelenleg nem tartozó Gereben Lívia fémjelezte társaság (kiegészülve a rutinosabb és ifjabb játékosokkal) rendre meghatározó, stabil szereplője lesz az Európa-bajnokságnak, méghozzá úgy, hogy semmiféle matematikai tudományra ne legyen szükségünk a selejtezős csatározások végkifejleténél.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!