– Alighanem minden idők egyik legeseménydúsabb párharcán vannak túl. Egyetért?
– Igen, azt hiszem, ez nekem is a legemlékezetesebb ötmeccses sorozat a karrieremben, sosem fogom elfelejteni – mondta a Nemzeti Sportnak Hanga Ádám, a spanyol Real Madrid magyar játékosa egy nappal azután, hogy csapata nulla kettőről fordítva, 3–2-es összesítéssel legyőzte a szerb Partizan Beogradot a férfi Euroliga negyeddöntőjében és ezzel bejutott a jövő hétvégi, kaunasi final fourba. – Röviden összefoglalva: az első hazai találkozón megdöbbentően domináns volt ellenfelünk, a másodikon volt a verekedés, a harmadikon leírhatatlanul forró katlanban nyertünk, a negyedik felvonás nagyon szomorú légkörben zajlott, az ötödiken pedig hihetetlen mélységből fordítottunk. Óriási élmény, hogy ebben nekem is részem volt, elképesztően nagy tettet vittünk véghez.
– Milyen volt a szerdai, utolsó csata, amelyen tizenkét perccel a vége előtt még tizennyolc pontos hátrányban voltak, mégis sikerült megnyerniük?
– Újfent bebizonyosodott, hogy idegenben jobban játszunk, mint otthon. Szeretném megmagyarázni a történteket, de nem tudom. Ez volt az a sokat emlegetett madridizmus! Óriási élmény volt, egyben pokol, mert amikor a kispadon ültem, rettenetesen szenvedtem.
– A második, balhéba fulladó találkozóra hogyan emlékszik vissza?
– Nulla egynél nagy nyomás volt rajtunk, de megint gyengén játszottunk, és kitört a balhé. Szégyelltem magam, nem szeretem az ilyen, nem a pályára való viselkedést. A kakaskodás, a beszólogatás, a kemény fault a játék része, de ami történt, az a kosárlabdától idegen, az „macsóság” volt. Nem vettem részt a harcban, korábban sem volt rám jellemző. Hogy idáig fajult a dolog, abban mindkét csapat benne volt. Sergio Llull személyi hibája, és ahogyan Kevin Punter reagált, lavinát indított el, ezután jött a 140 kilós Guerschon Yabusele, aki a földhöz vágta Dante Exumot, de olyan könnyedén, mint ahogyan én a kislányomat dobálom a lebegőbe. Erős volt a szégyenérzet bennünk, nálunk a sikertelenség okozta frusztráció volt az alapja a balhénak. Rossz szájíze volt mindenkinek, a sajtó három napig ezen csámcsogott – rosszul éreztük magunkat.
– Mégis talpra álltak.
– Rossz mentális állapotba kerültünk, de tudtuk, nincs vesztenivalónk, s úgy gondoltunk a belgrádi meccsekre, mintha külön-külön döntők lennének. Az első találkozó elképesztő volt, a belgrádi a világ legforróbb kosárcsarnoka, vendégcsapatként borzasztó nehéz kizárni a külvilágot, húszezer fanatikus szerb drukker ordít végig, ezúttal a balhé miatt még rá is tettek egy lapáttal.
– Győztek, majd jött a negyedik felvonás, amely más miatt volt emlékezetes.
– Igen, sajnos a belgrádi tragédia, az iskolai mészárlás beárnyékolta azt a meccset. Gyászhangulat uralkodott, nem lehetett zenét sem játszani. Felfoghatatlan volt, hiszen Európában nem jellemző, hogy ilyen megtörténik. Nekem is vannak gyerekeim, borzasztó volt belegondolni a szülők helyzetébe, akik reggel iskolába engedték a gyermekeiket, aztán egy ámokfutó kioltotta az életüket... Ez egyszerűen felfoghatatlan.
– A jövő héten Litvániában rendezik a final fourt, ahol az örök rivális Barcelonával csapnak össze a fináléért. Mit gondol az esélyekről?
– Nem gondolok semmit, nincs értelme latolgatni. A négy gárda – Monaco, Olympiakosz, Real Madrid, Barcelona – mindegyike nyerhet, s mindenki azért megy oda, hogy győzzön. Egymást követően ez lesz a negyedik négyes döntőm, voltam negyedik, kétszer második, jó lenne most már aranyéremmel zárni
FÉRFI KOSÁRLABDA EUROLIGA
RÁJÁTSZÁS, NEGYEDDÖNTŐ
REAL MADRID (spanyol)–PARTIZAN BEOGRAD (szerb)
A párharc végeredménye: 3–2
Április 25.: Real Madrid–Partizan 87–89
Április 27.: Real Madrid–Partizan 80–95
Május 2.: Partizan–Real Madrid 80–82
Május 4.: Partizan–Real Madrid 78–85
Május 10.: Real Madrid–Partizan 98–94