Férfi kosár: Tóth Norbert megalkuvást nem tűrő PVSK-t szeretne

– Akkor is befejezte volna a pályafutását, ha visszajutnak az élvonalba a PVSK-Veoliával?
– Akkor is befejezem, csak sokkal jobb szájízzel – felelte a Nemzeti Sport érdeklődésére a karrierjét 36 évesen lezáró korábbi magyar válogatott erőcsatár Tóth Norbert, aki sportigazgatóként folytatja a pécsi klubnál. – Keretet adott volna pályafutásomnak a visszajutás a PVSK-val, amelynél 2005-ben elkezdtem a profi kosárlabdát. Most másik szerepkörben próbálhatom elérni ugyanezt.

– El volt keseredve, miután elvesztették a döntőt az NB I/B Piros-csoportjában?
– Mérhetetlenül csalódott voltam, leginkább a negyedik, hazai meccs után, mert minden adva volt, hogy nyerjünk, a saját kezünkben volt a sorsunk. Nagyon nehéz feldolgozni...

– Európa-bajnoki szereplés, magyar bajnoki cím, Magyar Kupa-győzelmek. Kihozta a pályafutásából a maximumot?
– Van bennem némi hiányérzet, hiszen a Falcóval összesen ötször jutottunk be bajnoki vagy kupadöntőbe, de csak egyszer sikerült nyernünk. Ha viszont kezdő kosárlabdásként megkérdeznek, mit szeretnék elérni, felsoroltam volna az összes elért eredményemet, ezért most büszkén nézhetek vissza a múltba.

– Nem bánja, hogy nem próbálta ki magát külföldön, amikor nyolc-tíz éve a csúcson volt?
– Fiatalon lett volna lehetőségem német utánpótlás-nevelő egyesülethez szerződni, de a család inkább úgy döntött, hogy legyen érettségim, aztán menjek egyetemre. Kicsit bánom, ám tudatában kell lenni képességeink korlátainak, én itt, Magyarországon tudtam kiteljesedni.

– Szomorú téma: májusban elhunyt Bácsalmási Gábor, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy ilyen sokra vitte. Hogyan érintette a halála?
– Amikor meghallottam, nem akartam hinni a fülemnek, nem bírtam feldolgozni. Neki köszönhetem, hogy kosárlabdázó lettem, egészen fiatal koromtól kezdve a szárnyai alá vett, végig terelgetett emberileg és szakmailag egyaránt. Igazi példakép és barát volt, felfoghatatlan veszteség a magyar kosárlabdának, a családnak és nekem is, hogy ilyen fiatalon meghalt. Nagy űrt hagy maga után, de a tanítványainak átadott értékek tovább élnek velünk.

– Szrecsko Szekulovics az egyik kedvenc edzője volt. Mit gondol, gördülékeny lesz vele a közös munka a PVSK-nál?
– Igen. A munkakapcsolatunk sok-sok éves, rengeteg nagy csatát megéltünk sikerekkel, adott esetben idézőjeles kudarcokkal, ami összekovácsolt minket. Nem lesz probléma, hogy más szerepkörben kell együtt dolgoznunk.

– Egyértelműen a feljutás a cél?
– Így van, és bár a büdzsét tekintve szűkültek a lehetőségeink az előző évadhoz képest, megfontolt csapatépítéssel igyekszünk kihozni belőle a maximumot. Olyan társaságot szeretnék látni, amely nem tűr megalkuvást, csapatként játszik, és a végén kiharcolhatja a feljutást. Nagyon fontos, hogy a keret összetételénél nemcsak számokat és statisztikákat nézünk, hanem az emberi tényezőket is. Legyen igazi csapat jó emberekkel és nagy harcosokkal!

– Kinek él a szerződése?
– Egyelőre Bíró Leventének, Halász Ákosnak és Horti Bálintnak. Tavaly mondtam, és visszatekintve látszik is, hogy mennyire fontos a döntős rutin, amit persze meg is kell szerezni. Remélem, a következő idényben a nüanszok már a mi javunkra döntenek.

– Marasztalják-e az amerikai légióst, Chase Harlert?
– Bár Chase személyében nagyon jó embert és kosárlabdázót ismerhettünk meg, a szerkezetben változtatást tervezünk, így egyes-kettes posztra igazolnánk játékost.

– Kiváltja azért a sportorvosi igazolását, hátha meggondolja magát idény közben?
– Már viccelődtek a vezetők, hogy sok szeretettel várnak az öregfiúkban, így sérülés esetén a felnőttcsapathoz is újra tudnék csatlakozni, de nemet mondtam, mert abbahagyni is tudni kell, bár biztosan nagyon fog hiányozni a játék. Most még könnyebb, mert a fiúk nem edzenek, nincsen napi munka. Ha nem érkezik ez a megtisztelő feladat, amelynek köszönhetően maximálisan hasznosíthatom a kosárlabdában töltött sok-sok évem tapasztalatát, sokkal nehezebb lett volna befejeznem – úgyhogy duplán nyertem a sportigazgatói poszttal. A visszajutás jó lett volna slusszpoénnak, de hát minden nem jöhet össze.