Kosárlabda: Szembe kell nézni azzal, hogy ez már a B oldal – Völgyi Péter

– Hogy áll az évfordulókkal, születésnapokkal? Szereti az ilyen alkalmakat megünnepelni?
– Nem – válaszolta a Nemzeti Sportnak Völgyi Péter, a DVTK Hun-Therm női kosárlabdacsapatának edzője, aki kedden tölti be ötvenedik életévét. – Mindig a válogatott edzőtáborában vagyok ilyenkor, nem otthon, családi körben, így általában későbbre marad az ünneplés. Idén azért tervezek egy nagyobb baráti összejövetelt a Balatonnál, de csak július második felében.

– Ez egy szép, kerek szám. Van megkülönböztetett jelentősége?
– Elgondolkoztató, az biztos. Már a negyven is az volt, de most elodázhatatlanul szembe kell nézni azzal, hogy ez már a B oldal. Ha lesz időm – az elmúlt nyarakon nem volt –, s eljön az az öt hét pihenő, amikor csak keveset kell a munkával foglalkoznom, akkor végiggondolom az előző fél évszázadot.

– Azt is, hogy mit ért el a kosárlabdában?
– Amikor elkezdtem játszani, beszippantottak és magukkal ragadtak az NBA-meccsek és a jugoszláv bajnokik, amelyeket a televízióban néztünk. Az NBA irreális vágyálom volt, elégedett vagyok azzal, amit elértem. Egyébként is az az edzői hitvallásom, hogy amikor nagy eredmény van, akkor mindig kiváló a csapatszellem, a stáb és a játékosok között különleges kapcsolat alakul ki a közösen elért sikerek közben. Ilyen volt a 2010-es menetelésünkkor a ZTE-vel, vagy tavaly a Sopron elleni kupagyőzelem évében. Az edzői sors különleges, mert vannak sikertelenebb évek is, amikor ugyanazt a munkát beleteszed, mégsem sikerül győzni.

– Hogyan keveredett a sportághoz? Eleve elrendelés volt?
– Dehogy. Farkas Sándor talált rám egy atlétikai versenyen, és azt mondta ellentmondást nem tűrően, hogy fiacskám, másnap már kosarazni mész! Zalaegerszegen akkor jó és eredményes volt a kosárélet, remélem, hamarosan újra hasonló lesz a helyzet. Az egyetemi éveim is a kosárlabda körül forogtak. A játékoskarrierem rövid volt, de nem siránkoztam emiatt. Mindig szerettem az utánpótlásban dolgozni, sok játékosnak adtam én a kezébe a kosárlabdát, van rálátásom a sportágra, s a fiam és a lányom is játszik, ettől teljes ez.

– Önnek sikerült, amibe sokaknak beletört a bicskájuk: férfiak után nőkkel is eredményes volt. Mi a titok?
– Szinte másik sportág a női kosárlabda. A férfiak fizikailag erősebbek, ezért több mindent lehet velük megvalósítani, a nőknél viszont nagyobb tudásbeli különbségeket lehet eltüntetni jó munkával és csapategységgel.

– A sportág újkori történetében ön az első magyar edző, aki női és férfi Magyar Kupát is nyert. Mit jelent ez önnek?
– Büszke vagyok rá, bár amikor tavaly a DVTK-val győztünk, nem voltam ezzel tisztában. Női vonalon a felnőttek között ez volt az első aranyérmem, s kifejezetten kedves és értékes nekem. Az egy különleges nap, különleges meccs volt – lökést adott a diósgyőri kosárlabdának. Most azon vagyunk, hogyan teremtsük meg a feltételeket ahhoz, hogy még sikeresebbek lehessünk és bajnoki címet is nyerhessünk. Kissé átrendeződnek az erőviszonyok, a Sopron nem vállalta a nemzetközi szereplést, talán nyíltabb lesz a bajnokság.

– Van olyan sikere, ami mindegyik felett áll?
– Nincs, mindegyik különleges helyet kapott a szívemben. Sőt, az egyik legkedvesebb a győri női csapattal szerzett bajnoki ezüstünk 2016-ban, mert attól az együttestől az kiugróan jó eredmény volt. A DVTK-val kiküzdött Magyar Kupa-arany egy eleve felejthetetlen meccsen született és a későbbi Euroliga-győztest vertük meg, míg a Zalaegerszeggel tökéletes idényt futottunk, idehaza dupláztunk, s közben huszonegyes győzelmi szériát raktunk össze.

– No és ki a példaképe?
– Nincs kifejezett példaképem, de rengeteg kiváló edzőt ismerhettem meg testközelből. Sajnos idehaza a mentorálási rendszer nem működik elég szervezetten… A már említett Farkas Sándor az egyik, aki a sportág iránti örök szeretetet belém táplálta, de Ivkovics Sztojantól is sokat tanultam Pécsen a közös munka során. Megemlíteném még Varga Ferencet, a néhai Fűzy Ákost, aki csapattársam is volt, Patonay Imrét és Tursics Sándort is. Szerencsés vagyok, hogy mellettük, tőlük tanulhattam, mert a fiatal edzőknek szervezetten kell egyengetni az útjukat, irányt mutatni és ha kell, „kijózanító pofont” adni nekik.

– A DVTK mellett jelenleg az U18-as női válogatottal dolgozik. Mit várhatunk a csapattól a törökországi Eb-n?
– Jó lenne a negyedik meccsünket megnyerni, ami azt jelentené, hogy az első nyolcban vagyunk.

– Mit szól a női válogatott Eb-szerepléséhez?
– Kellett ez a siker a magyar női kosárlabdának. Olyan a keretünk, amely még sok évig együtt maradhat. Egyre több játékosunknak van már Euroliga-tapasztalata, ami szükséges volt a négy közé jutáshoz. Most kihozta magából a maximumot, de remélhetőleg nem ez lesz a legjobb eredménye ennek a csapatnak.