Söprés a döntőben: a DVTK harmadszor is legyőzte a Győrt, és története során először a női kosárlabda NB I bajnoka lett

MÁSFÉL ÓRÁVAL a feldobás előtt minden megállóban legalább három DVTK-s sapkát, mezt vagy piros-fehér sálat viselő szurkoló szállt fel az 1-es villamosra, sőt egy kisebb csoport egy rigmusba is belekezdett. Az esti női döntő harmadik felvonásának helyszínéül szolgáló, a futballstadion mögött található DVTK Aréna megállója körül akkor már több százan sétálgattak, és arra vártak, hogy teljen az idő, s elérkezzen a 17 órás kapunyitás. S persze leginkább arra, hogy bajnoki címet szerezzenek kedvenceik – először a klub története során. Hosszú ideje fenik a fogukat az aranyra a diósgyőriek, 1992 óta hogy pontosak legyünk: abban az évben játszott a piros-fehér együttes először bajnoki finálét, ám azt Király Sándor tanítványai 3–1-re elvesztették a Pécs ellen. Ezután még négyszer került csúcsközelbe a folyamatos átalakuláson áteső klub (legutóbb öt éve, amikor 3–0-ra veszített a Sopron ellen).

Az idei fináléban eddig nem volt nehéz dolga Völgyi Péter vezetőedző csapatának, az alapszakaszgyőztes a tartalékos Győrt előbb 13, majd 35 ponttal verte meg, így nem csoda, ünnepre készült a borsodi klub. A szurkolók is, akik dugig megtöltötték az impozáns létesítményt, a hazai együttes magyar játékosai pedig már a Himnusz eléneklése közben majdnem elérzékenyültek.

A meccs hihetetlen hangulatban kezdődött, a hazai ultrák színes-aranyos koreográfiával és a szokásos dalokkal szenzációs légkört teremtettek – de csak a 3. perc elején jött a hangrobbanás, amikor Aho Nina megszerezte az első DVTK-pontokat egy triplával. Ahogy az első diósgyőri meccsen, most is a vendégek kezdtek jobban. Aztán Tenyér Zsófia dobott bravúrkosarat; Kányási Veronika félhorgot; öt ponttal elhúzott a vendéglátó. Majd tizenöttel, mert kezdtek beesni a hazai hárompontosok – az első nyolcból csak egy jutott a gyűrűbe –, és kezdett szétesni a Győr védekezése.

Hét pont volt a diósgyőri előny a félidőben, nem megnyugtató, az meg nem volt szép a szemnek, hogy kétszer a gyűrűt sem érte az egyik, majd a másik fél játékosának a dobása fordulás után, s a gyenge dobások mellett az sem javított a színvonalon, hogy rengeteg volt az átadási hiba és az elpuskázott ziccer. Dombai Réka távoli kosarával négy pontra felzárkózott a vendégcsapat két perccel a pontszegény (10–13) és felejthető szenvedést hozó harmadik negyed vége előtt, azaz nem dőlhettek hátra a piros-fehérek.

Szűk három perccel a vége előtt tízpontnyi volt a csapatok közötti különbség, a közönség pedig hullámzásba kezdett, jelezve, részéről le van tudva, megnyertnek tekinti a meccset, s megkezdte az ünneplést. Aho Nina üres triplája pontot tett a fináléra: a DVTK harmadszor is legyőzte riválisát, és története során először magyar bajnok lett.

NŐI KOSÁRLABDA NB I
DÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
DVTK HUN-THERM–SERCO UNI GYŐR 66–56 (15–14, 24–18, 10–13, 17–11)
Miskolc, 3400 néző. V: Kapitány, Goda, Minár
DVTK: AHO N. 17/9, LELIK 11/3, Charles 11/3, M. Jovanovics 7/3, GRIGALAUSKYTE 14. Csere: A. Tadic 2, Kányási 2, Tenyér 2. Edző: Völgyi Péter
GYŐR: Ruff-Nagy 2, Bach 8/3, DUBEI 15/6, Gyöngyösi, GOREE 13. Csere: ANIGWE 12/3, Dombai 6/6, Küllős, Hegedűs J. Edző: Cziczás László
Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–3. 8. p.: 8–12. 9. p.: 15–12. 12. p.: 19–14. 16. p.: 35–20. 19. p.: 37–31. 22. p.: 43–32. 28. p.: 47–43. 33. p.: 53–45. 38. p.: 64–51
Az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharc végeredménye: 3–0 a DVTK javára
MESTERMÉRLEG
Völgyi Péter: – Köszönöm a szurkolóinknak a buzdítást, amit hétről hétre megkapunk, és azt a szeretetet, amit a városban közlekedve, az utcán sétálva, a boltban tapasztalunk. Nagyon ritka kincs, de meg is dolgoztunk érte, egyénileg és csapatként is óriásit fejlődtünk az idényben. Az Euroligában nagyszerű teljesítményt nyújtottunk, a magyar bajnokságban egyetlen tét nélküli meccset vesztettünk el Szekszárdon, s bár a Magyar Kupa négyes döntőjéről csalódottan jöttünk el, a bajnoki címre hihetetlenül büszkék vagyunk!
Cziczás László: – Az egész évad alapján százszázalékosan megérdemelt a DVTK aranyérme, ahogyan száz százalékban megérdemelt a mi ezüstünk is, jár az elismerés mindkét csapatnak. Nagy öröm, hogy láttam a fejlődést a játékosaimon a döntőben. Harmincöt pontos vereség után a harmadik meccsen pokoli hangulatban, olyan közegben, ahol a pálya szélén ellenfélként is borsózott a hátam, sikerült helytállnunk. Egy-két buta hiba elkerülésével még szorosabbá is tehettük volna a meccset, de így is jár a dicséret a lányoknak.