„A liga egyik meglepetéscsapata lehetünk” – Tanoh Dez András túl az első heteken új spanyol klubjában

– Milyen az élet az egyik legszebb spanyol szigeten?
– Mintha nyaralnék… Legalábbis ami a környezetet illeti – válaszolta a 22 éves Tanoh Dez András, a magyar válogatott bő keretébe tartozó hátvéd, aki a nyáron a bajnok Falcótól a spanyol másodosztályban szereplő Menorcához került kölcsönbe. – A városnak és a szigetnek is olyan a hangulata, mint egy üdülőhelynek, sok a kikötő. A lakás is, amelyet a klubtól kaptam, nyaralójellegű, látom a vizet az ablakból, mert a tengerpart mellett lakom. Először járok itt, és tetszik.

– Hogyan teltek az első hetek?
– Az első héten orvosi vizsgálatokon vettem részt és erőfelmérőket végeztünk, futottunk, kardióztunk, a második héten a taktikán volt a hangsúly.

– Miként került Menorcára?
– Az én kezdeményezésem volt a klubváltás, ami sokaknak meglepő lehet. Először nem tudtam, hogy áll a ­kölcsönadásomhoz a Falco, de szerettem volna külföldre menni, és amikor jött az ajánlat, tudtam, meg kell ragadnom. Spanyolországot eleve kedvelem, Menorca a környezeti adottságai miatt pláne szimpatikus. Nem voltam elégedetlen az idényemmel, de nagyobb szerephez szerettem volna jutni, mint amit Szombathelyen kaptam, úgy éreztem, máshol talán jobban kibontakozhatok. Ezért is döntöttem úgy, megpróbálom ezt a kalandot, a klub korrekt volt, a vezetők jól fogadták. Azt nem mondom, hogy egy csettintésre elintéződött az üzlet, de nem gördítettek akadályt a kölcsönadás elé.

– Ekkor már alakulóban volt az új csapat a Falcónál, ezt is felmérte?
– Hallani lehetett arról, hogy Váradi Benedek visszatér, sejthető volt az igazolása, úgy pedig még nehezebb lett volna több játéklehetőséghez jutnom. Próbáltam előre is gondolkodni, hogy mennyien leszünk a keretben. Ahhoz, hogy azt csináljam, amit szeretnék, azaz sokat játszani, váltanom kellett.

– Hogyan összegezné a Honvéd utáni első olyan idényét, amikor érmekért játszhatott egy magyar topcsapatban?
– Újdonságként hatott, de hamar felvettem a ritmust, ebben sokat segítettek a csapattársak és a stáb is. A Bajnokok Ligája miatt sűrűbb volt a program, ami nekem tetszett, több volt a meccs, kevesebb az edzés. Nagyszerű idényünk volt a csapattal, míg egyénileg valamivel több játékpercre számítottam. Az igazolások miatt máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy tervezte a stáb, több lett a mezőnyember. Mindenben tudtam fejlődni, de ha ki kellene emelni valamit, az a védekezés. Ez volt a legfőbb elvárás, sokszor az ellenfél ­leggyorsabb vagy legjobb emberét kellett fognom.

– Első blikkre nem biztos, hogy az előrelépés jut az eszébe annak, aki meghallja, hogy egy BL-csapatból a spanyol másodosztályba igazolt.
– Az edzővel és az ügynökökkel sokat beszéltem erről, megnyugtattak, jó lesz ez nekem, mert erős a bajnokság. A nyáron a Burgosba szerződő Golomán Gyurival is egyeztettem, sőt, Lóránt Péterrel is, aki éveket játszott ebben a ligában. A visszajelzésekből pozitív következtetéseket vontam le, Lóránt elmondta, mennyire élvezte az ott töltött időszakot.

– Mit tapasztalt új csapatánál?
– A keret nem olyan erős, mint a Falcóé, jóval kisebb a büdzsé, sok olyan játékos van, aki ugródeszkaként tekint az ittlétre, a spanyol kerettagok pedig fiatalok. Szerintem a liga egyik meglepetéscsapata lehetünk, bár eléggé átalakult az állomány, sok az új játékos. Az edző régóta itt van, biztos pont, szereti a fiatalokat bedobni és felépíteni. Furcsa, hogy több, nálam fiatalabb csapattársam is van. Sok a kondiedzés és a futás, kontaktban is többet gyakorolunk, intenzitásban is más, mint Szombathelyen. A cél, hogy odaérjünk a rájátszásra, ami az előző évadban nem sikerült.

– Úgy tudjuk, már mentora is van.
– A szerb Marko Lukovics is csapattársam, ő az előző idényben Kecskeméten játszott. Valóban, megpróbál felkarolni, motiválni, ami jó, én nem ágálok ez ellen, kitűnő srác, és tapasztaltabb nálam.